Augusztus 15-ig egyetlen 500 fősnél nagyobb tömegrendezvényt sem tarthatnak meg, jelentette be ma a kormány. Hazai zenészeket, zeneipari szakembereket és újságírókat kérdeztünk arról, hogyan éreznek most, miként érinti munkájukat, alkotói tevékenységüket a bejelentett korlátozás és hogy középtávon mi lehet a következménye annak, amilyen helyzetbe a hazai zeneipar került.
A most bejelentett döntés nem valaminek a kezdete, hanem egy újabb stáció a hazai zeneipart már több hete érintő vesszőfutásban. A zenészeket, menedzsereket, szervezőket, turnémenedzsereket, kiadókat és a sokszínű technikai személyzetet, a háttéripart (roadok, szállítók, technikusok, fénytechnikusok, és így tovább) magában foglaló iparág ugyanis a járvány és az abból következő válság első pillanatában omlott össze, vált gyakorlatilag a földdel egyenlővé.
„Reméljük, hogy visszakaphatjuk a régi életünket”
„Az én esetemben a Sziámi AndFriendset és Bródy János zenekarát is súlyosan érinti az összes jelenlegi korlátozás, de nyilván értjük, aggódunk és elfogadjuk” – mondja Kirschner Péter gitáros-producer. „Valójában az ember próbál úgy csinálni, mintha a helyzet elfogadható vagy normális lenne. Ahogyan rövid idő alatt megszoktuk, hogy megváltozott minden és ahogyan egyetlen apró jó hír-morzsa hallatán mind fellélegzünk egyszerre. Az, hogy a fesztiválszezon lényegében elmarad, az körülbelül olyan, mintha nem kapnánk levegőt. Nemcsak egzisztenciálisan, úgy is, de, sőt, inkább spirituálisan. Nem tudom, milyen állapotban leszünk a lelkünkben augusztusban vagy szeptemberben mi, zenészek, színpadmunkások, szervezők, és hogyan fogunk visszatérni a színpadra. Na és persze hogy miről fogunk dalokat írni. Erre kíváncsi is vagyok, hogy ez a trauma mit hoz ki végül belőlünk és az új dalok mit adnak majd a nézőknek. Nyilván ki kell majd írni magunkból, ez művészi kihívás lesz a javából. Ha addig élünk is.”
Van, aki szerint a ma bejelentett korlátozás sem elégséges. Jónás Vera dalszerző-énekesnő azt mondja, „ez egy elég felelőtlen kijelentés volt így”. „Hisz a franciák jövő nyárig tiltották be a fesztiválokat. Nehéz elképzelni, hogy szeptembertől itt újraindulna minden” – mondja. „Másrészt viszont én nagyon-nagyon imádnám, ha a fesztiválok újra picikék lennének. Imádnék kis kertekben, nappalikban emberközeli bulikat játszani, és imádnám a hazai nagy zenekarokat is ilyen közegben hallgatni. Szerintem a nagy fesztiválok már rég nem a zenéről szólnak.”
„Az enyhítés hatalmas lépés volna”
Lélekben az utolsó pillanatig hittünk abban, hogy nem úgy lesz, ahogy most történt. Tulajdonképpen, mert a szolgáltatóink nagyon szolidárisak voltak, július 1-ig lett volna lehetőségünk várni, de közben, mert azért elképzelhető volt egy hasonló bejelentés, elkezdtük előkészíteni, hogy mi történjen, ha egy ilyen döntés megszületik – ezt Oszkó-Jakab Natália, a Művészetek Völgye általános igazgatója mondja. „Őszre tervezünk négy Völgy-hétvégét, ez persze nem azonos a Művészetek Völgyével, csak egy szűkebb programkínálat. Azok, akik már megvették a jegyüket, a belépőket felhasználhatják ott, de választhatják azt is, hogy elrakják a jegyeket 2021-re. Azoknak, akik kérik a jegy árát, természetesen visszafizetjük, ha van olyan, aki támogatásnak felajánlaná az általa kifizetett összeget, azt nagyon megköszönjük. Mondanom sem kell, a szervezőcsapatot nehéz helyzetbe hozza az, ami most történik és megszakad a szívünk, hogy elmarad a kedvenc fesztiválunk, de megértjük a döntés szükségszerűségét. Próbálunk új megoldásokat találni és egyben marad a csapatunk.”
A külföldi produkcióink 90 százalékával sikerült már új dátumról megállapodni – teszi hozzá Soós – szinte minden ügynökségnél érzékelhető az, hogy a korrekt, mindenki számára előnyös helyzetet keresik. A hazai és nemzetközi szabályozásokat figyelembevéve igyekszünk naprakészek lenni, de a helyzet bonyolult, napról napra változik. Látni kell, hogy egy kisebb produkció is 20-30, sokszor tengerentúli zenészt és személyzetet utaztat, s ennek nemcsak a költsége magas, de jelen pillanatban fizikailag sem lehetséges az utazásuk. Személyes véleményem szerint a nemzetközi turné-üzletág 2021 első fele előtt nem igen indul újra. Sok az iparági szereplőkön kívül álló tényező.
Azért egy ideje már lehetett minimum sejteni, hogy ez lesz, vagy valami hasonló – mondja Rónai András zenei újságíró. „Fontos látni azt is, hogy augusztus 15. után sem megy majd minden úgy, ahogy amúgy ment volna, és nemcsak a feltorlódó, halasztott eseményekre gondolok, hanem például arra, hogy a Reuters közvéleménykutatásában 40 százalék azt mondta, hogy amíg nem lesz oltás vagy egyéb gyógymód, addig ő nem megy koncertre, színházba, moziba. Lehet, hogy nálunk nem lesz ilyen mértékű a közönség csökkenése (ez egy amerikai felmérés volt), és a fesztiválok jellemzően fiatal látogatóira talán kevésbé jellemző ez az attitűd. Meglátjuk, hogy a félelem lesz erősebb, vagy a "végre bulizzunk egy nagyot, most, hogy végre lehet". Én inkább arra számítok, hogy kisebb közönségen kell több eseménynek osztoznia – bár arra van esély, hogy akik elmennek fesztiválozni, azok viszont többet költenek az élményszegény idők után.”
Rónai szerint „amúgy is már évek óta mondogatják, hogy ki fog pukkadni a fesztivállufi, ez most nyilván meg fog történni. Nemcsak a fesztiválpiacon, hanem általában a zenében (és ezen túl is) a legnagyobbak vannak a legjobb helyzetben, mert vannak tartalékaik, van felépített, erős brandjük. Másik oldalon arra számítok, hogy a nagyon kicsi, elsősorban lelkesedésből, és csak másod- vagy sokadsorban anyagi okokból működő események megtalálják a módját, hogy fennmaradjanak valamilyen formában. A közepes események közül annak van a legjobb esélye, hogy túlélje a válságot, amelyiknek van valamilyen nagyon erős arculata, sajátos hangulata (pl. Fishing On Orfű), meg persze az anyagi feltételei”.