Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Az egy éve elhunyt filmügyi biztos, üzletember és producer halála utáni időszakot szervezeti zűrzavar jellemezte, vezetők távoztak, a támogatásokról ítélkező szakmai Döntőbizottság kétszer lecserélődött, a Magyar Nemzeti Filmalap pedig meg is szűnt eddigi formájában. Megnéztük, hogy a Vajna halálát követő egy évben hogyan alakult át a filmgyártás struktúrája.
Egy éve már, hogy a magyar filmgyártásnak Andy Vajna nélkül kell boldogulnia. A 2019. január 20-án elhunyt filmügyi biztos, üzletember és producer egy jól beüzemelt filmpályáztatási rendszert hagyott maga után. Az általa felépített Filmalap viszonylag ügyesen egyensúlyozott a fesztiválos elismerésekre pályázó, szofisztikáltabb alkotások és a száz százalékban a szórakoztatásra szánt közönségfilmek között.
Vajna ennek érdekében átültette az előolvasás intézményét a hollywoodi gyakorlatból, vagyis csak akkor engedett tovább egy filmet a gyártás-előkészítési szakaszba, ha annak a forgatókönyve közel tökéletesre volt csiszolva. Így mozdult el a fókusz a szerzői filmektől a populárisabb alkotások felé, de közben nem maradtak el a szakmai elismerések sem: míg Herendi Gábor Kincsem című vígjátéka (450 ezres nézőszámmal) vagy A Viszkis és a BUÉK behozták a nézőket a magyar mozikba, addig külföldön a díjakat nyerő produkciók – a többi között két Oscar-díjas alkotás (Saul fia, Mindenki) és egy Arany Medvét (Testről és lélekről) érő produkció – vitték a jóhírünket.
A kérdésünk tehát az volt egy évvel a filmügyi biztos halála után, hogy a halála mekkora űrt hagyott a hazai filmgyártásban.
A káosz, amíg a Filmalap (MNF) felgyógyult ebből a veszteségből, szinte borítékolható volt; vezetőcserék történtek, a forgatókönyv-fejlesztési, gyártási és terjesztési támogatásokról ítélkező szakmai Döntőbizottság pedig kétszer átesett egy teljes garnitúracserén. Most ott tartunk, hogy az MNF meg is szűnt eddigi formájában létezni.
Sorra vesszük azonban az átállásnak minden mozzanatát, és megnézzük, hogy a szervezeti zűrzavar után milyen filmes döntések születtek.
„Ennyi lovon egyszerre nem lehet ülni” – kiderült, hogy mégis
Egy hónappal Andy Vajna halála után a változás szele már megcsapta a Filmalapot, de még úgy tűnt, a továbbiakban nincs szükség új filmügyi kormánybiztosra. Az addigra már elég stabilan működő MNF maximálisan el tudta látni a feladatát Vajna nélkül is, egyes források szerint pedig Orbán Viktor Havas Ágnes vezérigazgatót személyesen biztosította bizalmáról. Ugyanakkor várható volt, hogy a Döntőbizottságban (DB) cserék lesznek. Vajna annak idején teljesen szubjektív módon, magyarázat nélkül válogatta be a DB-be a tagokat, és bár eredetileg úgy volt, hogy a grémiumon belül állandó lesz a rotáció, a döntnökök végül teljesen bebetonozódtak a testületbe.
Tavaly februárban a négyfősre zsugorodott Döntőbizottság még Havas Ágnessel, Hegedűs Bálinttal, Kálmán Andrással és Kovács András Bálinttal látott neki az új évnek, de sürgősen kellett keresni egy ötödik tagot Vajna helyére. Korábban felmerült, hogy meghívnák a bizottságba a Müpa vezérigazgatóját, Káel Csabát, amit ő először visszautasított, mondván: azért
ennyi lovon már nem lehet egyszerre ülni.
Aztán kiderült, hogy mégis csak elfér több ló is egy fenék alatt. Bár a Filmalap fogaskerekei az év nagy részében Andy Vajna nélkül is megállás nélkül forogtak (havonta születtek pályázati döntések, fesztiváloztak a filmek), augusztusban egy kormányinfón Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter bejelentette: mégsem működhet az MNF egyszemélyi vezetés nélkül. Vajna utódja a kormánybiztosi pozíción pedig éppen a korábban visszakozó Káel Csaba lett.
2019-ben a Döntőbizottság összetétele először márciusban változott meg: Hegedűs Bálint forgatókönyvíró – miután a Hunyadi-film miatt csúnyán támadta őt a propagandamédia – távozott a testülettől, és hasonlóan tett Medveczky Balázs televíziós szakember helyettes tag is. A DB végül Divinyi Réka forgatókönyvíróval és Fekete Ibolya rendezővel bővült ismét 5 tagúvá, helyettes tag lett Zágoni Bálint, a kolozsvári Filmtett Egyesület vezetője.
Ennek az új felállásnak azonban finoman szólva sem volt ideje a szakmai kibontakozásra. Először Havas Ágnest küldte nyugdíjba a szeptember elsejével hivatalba lépő Káel Csaba, aki Kálmán András kivételével senkit nem tartott meg a Döntőbizottságban, hanem saját embereket ültetett az asztal köré. A frissen kinevezett kormánybiztos novemberben adott interjút lapunknak, ebben a többi között kifejtve, hogy azt a bizonyos lovas mutatványt úgy oldja meg, hogy egyes napokat a Müpának szentel, a hét többi részét meg a filmes vezérlésnek. Nem lehet könnyű dolga, hiszen Havas Ágnes szerint
a kormánybiztosi pozíció naponta 12-14 munkaórát követel meg az embertől.
Káel Csaba a kérdésünkre azzal indokolta Havas menesztését, hogy egy gazdasági beállítottságú igazgatót akart helyette. Így lett vezérigazgató egy nem filmes szakember, Pál Ákos közgazdász, aki korábban a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. részéről felügyelte a Filmalapot. Rajta kívül bekerült a Döntőbizottságba a főleg történelmi filmeket rendező Fonyódi Tibor, Lukácsy György filmkritikus, aki korábban Csíksomlyói passió címmel szerkesztett könyvet, valamint a gyártásvezető-producer, Pesti Ákos, aki pedig Káellel reklámfilmeken és a Bánk bánon dolgozott együtt.
A Káel-interjúból körvonalazódni látszódtak az új irányok: több közép-európai koprodukciót, kosztümös filmet, egészestés animációkat és idomulva „a megváltozott filmfogyasztási szokásokhoz”, a tévéfilmek felé tolódást olvashattunk ki az új filmbiztos szavaiból.
Átalakult a magyar filmgyártás struktúrája: ennél egyablakosabb már nem is lehetne
Káel Csaba az interjúban arra is utalt, hogy a filmes és a tévéfilmes támogatási rendszert egységesíteni kellene, és nem kellett sokat várni arra, hogy kiderüljön, konkrétan mit is jelent ez. A Vajna-rendszer egyik legfőbb kritikája az egyablakos rendszer volt, amelyben egy filmötlettel csak egy helyre lehetett pályázni: játékfilmekkel a filmalaphoz, tévéfilmekkel a médiahatósághoz.
Viszont egy, az év végén született törvény szerint a Magyar Nemzeti Filmalapból január elsejével Nemzeti Filmintézet (NFI) lett, amely alá már nemcsak a mozifilmek, hanem a televíziós alkotások elbírálása is tartozik. Betettek mindent egy zsákba, így 2020-ban az egészestés játékfilmek és a televíziós produkciók már ugyanazon intézmény alatt készülnek.
Lényeges változás továbbá, hogy a nagy pénzeket megmozgató külföldi filmes bérmunkák felügyelete közvetlenül a Rogán Antal vezette Miniszterelnöki Kabinetirodához került. A Rogán alá helyezett Filmiroda – amely a külföldi filmek magyarországi gyártását, adókedvezményre jogosító igazolásait, illetve a filmek támogatását, korhatár-besorolását ellenőrizte – eddig ugyanis a Médiatanácshoz (NMHH) tartozott.
Leszavazott történelmi játékfilmtervek, készülő Pálfi-produkció
Megnéztük, hogy szeptember és december vége között milyen döntéseket hozott a teljesen újraszabott filmes bizottság. Ebben a cikkben arra még nem tudunk ugyan választ adni, hogy milyen irányba kormányozta a magyar filmgyártást az új rendszer, hiszen az első filmes terméseket idén és jövőre fogják learatni, az látható, hogy az új gárdának gyorsan sikerült felvennie a ritmust. Nem volt hosszú leállás, egyedül a szeptember maradt pályázati döntések nélkül.
Dobó Kata rendező és Kálomista Gábor producer például jól járt az új döntőbizottsággal, amely az El a kezekkel a Papámtól...! című filmjüknek a gyártására 900 millió forintot ítélt meg. Ez kimagaslóan soknak számít. A Saul fia annak idején 205 milliós támogatásban részesült, de még most is inkább a párszáz milliós dotációk a jellemzőek. Ezekhez képest különösen sok pénzt az utóbbi időben csak Enyedi Ildikó produkciója, a Feleségem története kapott gyártásra: Enyedi filmje 2018 végén egymilliárd forintos támogatásban részesült.
Bár Szász János kihátrált a Hunyadi-film, Az utolsó bástya megvalósításából, ez nem jelentette azt, hogy a propagandasajtó által támadott Filmalapban megingott volna a rendező bizalma. Vászonra viszi Szerb Antal Utas és holdvilág című regényét, amelyre októberben megszavazták a gyártás-előkészítésre vonatkozó támogatást 7,5 millió forint értékben. Ugyanígy pénzt nyert gyártás-előkészítésre a Vajna-rendszerrel szemben mindig is kritikus hangon nyilatkozó Pálfi György is, aki Pusztai Ferenc producerrel szintén regényadaptációval pályázott. Ők Cserna-Szabó András Sömmi című művét filmesítik meg (36 milliót ítélt meg nekik a Filmalap). Ugyanerre a filmkészítési fázisra kapott 9 milliót Tiszeker Dániel romantikus komédiája, a Nagykarácsony is.
Filmgyártásra Madarász István Átjáróház című filmjének ítéltek meg 480 millió forintot, és gyártásra kapott 87 millió forintot az első magyar egész estét animációs dokumentumfilm is, az Inkubátor Programban készülő Kék Pelikán Csáki László rendezésében.
A Magyar Filmalapot korábban számos bírálat érte a kormánypárti oldalról, amiért nem készül elég magyar történelmi film. Ezt figyelembe véve, illetve az új Döntőbizottság összetételét tekintve akár azt is feltételezhetjük, hogy a jövőben a bizottság a keresztény kultúra történelmi témáit fogja favorizálni. Az első filmes döntések mégsem ebbe az irányba mutatnak, sőt a legtöbb Történelmi Játékfilm Programba beérkezett pályázatot úgy szavazták le, hogy azoknak a forgatókönyvét korábban elfogadta a Döntőbizottság.
Így a megvalósítástól egyelőre elesett a többi között a Bartók életéről szóló film, Ugron Zsolna regényének, az Erdélyi Menyegzőnek az adaptációja, a Mátyás király seregét kísérő nőkről szóló Hadilányok, és a Ránk szakad az ég is. Utóbbi azért meglepő kicsit, mert az egy család és egy rendszer szétesésének a története 1989-ből, Káel Csaba pedig interjúnkban kifejezetten hangsúlyozta, hogy szeretné, ha ezzel az időszakkal is többet foglalkoznának a filmesek.
Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
