Szilágyi János a Felforgatók című podcastban beszélt arról, hogy miért élt évekig intézetben a testvéreivel, ahová a szülei adták őket.

Az újságíró apja, Szilágyi Pál ugyanis fontos párttag volt, és a párthűség a szülői kötelességtudatát is felülírta.

Amikor az apa Argentínában teljesített megbízatást, még a látszatát is el akarta kerülni annak, hogy esetleg disszidálna – igaz, a felesége elutazott vele:

Kiküldték Argentínába egy kereskedelmi kirendeltség vezetőjének, és felajánlotta, hogy nem viszi ki a gyerekeket, nem is kéri, hogy vihesse, nehogy az a gyanú merüljön fel, hogy ő esetleg disszidálni akar. Én ezt máig nem tudom felfogni, hogy a három gyerekem évekre otthagyjam, és berakjam különböző intézetekbe.

Szilágyi már felnőttként rákérdezett az anyjánál, hogy miért döntöttek így, aki azzal védekezett, hogy nem tudott elég erős lenni, hogy szembeszálljon a férjével.

Lelkiismeret-furdalása volt, mert ugye apám javasolta vagy kérte vagy parancsolta vagy mondta anyámnak, hogy nem visszük a gyerekeket. Anyám meg nem mert ellenállni, vagy nem akart, vagy nem tudott. De ő teljesen megértette, amikor elmondtam neki, hogy én ezt a saját gyerekeimmel kapcsolatban egyszerűen nem tudom elképzelni.

Az intézeti évek többek között a lázadási vágyat erősítették fel Szilágyiban, aki aztán az apjának is megmondta, hogy nem akar kommunista lenni.

Beszélgettünk, ő mondta nekem, hogy Jánoskám, így, meg úgy, mire én közöltem, hogy apu, én nem akarok kommunista lenni. Erre kaptam tőle egy pofont.

(Blikk)