Ismét Magyarországra látogat az ír-kelta zenét játszó formáció, a Celtic Woman. Az együttes egyik énekesével, Éabha McMahonnal beszélgettünk például arról, miért tanult meg egy ősi ír éneklési stílust, és hogyan lehet megkeresni egy ír népdallal a nagymamája rég eltűnt szerelmét.
Voltak kritikák, amelyek szerint túl tökéletesek, túl kidolgozott produkciókkal állnak színpadra. Mások viszont nem tudnak betelni a hangjukkal és a hangzásukkal. Ahhoz képest, hogy 2004-ben az eredeti együttes csak egy dublini koncertre állt össze, ma már csaknem 15 évnyi történelem van a hátuk mögött, tízmillió lemezt adtak el, és Grammy-jelölésig is eljutottak.
Az elmúlt másfél évtizedben a tagok többször is lecserélődtek, de két dolog mindig közös volt bennük: nők voltak és írek. Az ír hullámra pedig még mindig megéri felülni: Enya, a Riverdance vagy épp a Lord of the Dance még mindig jól eladható márka. Az utóbbi táncos produkciókkal gyakran közösen is fellép a Celtic Woman. Budapestre is az ír életérzésből próbálnak elhozni valamit.
hvg.hu: Egy nemzetközileg népszerű, szerelmes ír népdal, a Moorlough Shore az első szólója a Celtic Woman legutóbbi, Ancient Land című albumán. Mit jelent önnek, hogy az ír kultúrát és zenét képviselheti a nagyvilágban?
Éabha McMahon: Hatalmas megtiszteltetés ez nekem. Olyan családban nőttem fel, ahol csak írül beszélünk, ami elég szokatlan, mert Írországban egy csomó ember angolul beszél. De anyámnak nagyon fontos volt az ír nyelv, így egyikünk sem tanult angolul, míg iskolába nem mentünk. Még az általános iskolában is írül tanultam a tárgyakat, aztán az egyetemen újra az ír nyelvvel foglalkoztam. Mindig fontos volt számomra, hogy népszerűsítsem és életben tartsam az anyanyelvem. Szóval az a lehetőség, hogy minden este írül énekelhetek a Celtic Womanben, és népszerűsíthetem az örökségünket és a kultúránkat, hatalmas kiváltság.
hvg.hu: Amellett, hogy a Celtic Woman tagja, arról is ismert, hogy megtanult egy ősi ír éneklési stílust, a Sean-nóst. A Moorlough Shore-t ebben a stílusban adja elő?
É.M.: Igen, a dal szövege angol, de a Sean-nós stílusban énekelem. Ez egy történetmesélő éneklési stílus, amelyben sok a díszítés. A gyökerei évezredekre nyúlnak vissza.
hvg.hu: Miért tanulta meg épp ezt a stílust?
É.M.: Itt ismét nagyon fontos anyám szerepe, aki gyerekkoromban beiratott énekórákra. Az általános iskolában pedig volt egy csodálatos tanárom, Moya Brennan. Ő tanította meg nekem a Sean-nóst, és elvitt országos versenyekre is. Mióta az eszemet tudom, a Sean-nós jókora részét kitölti az életemnek.
hvg.hu: És mit szeret a Sean-nósban?
É.M.: Imádom, hogy történeteket mondunk el vele. Szerintem a zene mindenkit megérint, függetlenül attól, ki honnan jön, vagy miben hisz. A zene minden határt áttör. És azt vettem észre, hogy
amikor Sean-nós stílusban énekelek, bárhol is legyek a világon, az emberek úgy is átérzik a dalban megszólaló érzelmeket, ha közben nem értik a szöveget. Tehát a Sean-nósszal el tudok mondani egy történetet akkor is, ha az emberek nem értik a nyelvet.
hvg.hu: Nagyon sok népdalban találhatunk teljes történeteket. Tudatos döntés a Celtic Womanben, hogy fenntartják az ősi kelta történetmondó tradíciókat?
É.M.: Igen, határozottan. A történetmondásban az írek különösen jók. Valószínűleg pont ezzel játszunk, mert ez valami olyan, amit szenvedélyesen szeretünk, és amiről évszázadokon keresztül ismertek minket. A népdalokban az őseink történetei vannak, és ettől a zenénk is életre kel.
hvg.hu: Hogyan választják ki az együttesben a dalokat, amikor egy albumon dolgoznak?
É.M.: Minden album más. A lenyűgöző zenei rendezőnk, Gavin Murphy és a producerünk, Shane McDonnell tisztában van vele, hogy milyen dalokat szeretünk énekelni, mit élvezünk. A Celtic Womanben mind a négyen különböző énekesek és zenészek vagyunk, nagyon más a stílusunk. Engem például mindig a hagyományos ír népdalok érdekelnek, imádok írül énekelni, szóval megkérdezik tőlem, melyik dal tetszik éppen. Mairéad (Carlin) inkább klasszikusabb énekeket választ, Megan (Walsh) a népdalok mellett mai számokat is szívesen énekel. Tara (McNeill) hegedül klasszikus darabokat és hagyományos dalokat is. Így valamennyien hozzátesszük a saját ötleteinket a közöshöz. Ezek bekerülnek az olvasztótégelybe, és Gavin megbeszéli velünk, mit gondolunk egyes dalokról. Szóval ez egy közös, kifejezetten kreatív munkafolyamat, és valójában az a rész is nagyon élvezetes, amikor kitaláljuk, hogyan adjuk majd elő a dalokat.
hvg.hu: Nemcsak hagyományos ír dalokat énekelnek, hanem például az Amazing Grace-t vagy filmes betétdalokat is. Mi a közös pont ezekben?
É.M.: Számomra az olyan számok, mint az Amazing Grace vagy a Danny Boy azért fontosak, mert az egész világon mindenhol megérintik az embereket. Szerintem egy Celtic Woman-előadás igazi érzelmi utazás a zenén keresztül: örömöt, bánatot, mindenféle érzelmet átél a közönség. És mindegy, milyen dalt éneklünk, abban mindig igazi kapcsolat születik meg.
hvg.hu: Tud személyes példát mesélni erre a kapcsolatra?
É.M.: Ez egészen friss, a tavaszi amerikai turnéhoz kötődik. A nagymamám 16 évesen nagyon szerelmes volt egy fiúba, aki viszont kiment az Egyesült Államokba dolgozni, mert Írországban akkor nem volt munka. Mielőtt elment, megígérte a nagymamámnak, hogy visszatér, és azután sok-sok szerelmes levelet küldött neki. Aztán egyszer a levelek elmaradtak. A nagymamám most 85 éves, és még mindig kíváncsi rá, vajon mi lett a fiúval. Így aztán minden este az Egyesült Államokban, sőt, Brazíliában is, mielőtt elénekeltem a Moorlough Shore-t, elmondtam ezt a történetet. Egyébként nagyon hasonlít a népdal szövegére, amelyben szintén visszavárja valaki a szerelmét. Voltak páran, akik felismerni vélték ezt a fiút, és adtak kiindulópontot, hogy felkutathassuk. Nem tudom, él-e még, de hátha megtaláljuk egy rokonát.
hvg.hu: Milyen show-t hoznak ez alkalommal Budapestre?
É.M.: Most az Ancient Land album turnéjával érkezünk, amelyből tavaly készítettünk egy tévéfelvételt az írországi Johnstown Castle-ben. Ezt a csodálatos albumot Peter Gabriel angliai stúdiójában vettük fel, a koncertre pedig sok új, ír szerzők által komponált dalt viszünk. És persze a Celtic Woman-klasszikusokat is, amielyeket az emberek annyira szeretnek. Teljesen új lesz a színpadkép is, azoknak is érdekes, akik már voltak a koncertünkön, és azoknak is, akik még soha.
hvg.hu: Van kedvenc része vagy dala ebben a show-ban?
É.M.: Amit a legjobban szeretek énekelni, az a Garden of Eden. Ez az egyik szólóm, ráadásul az a megtiszteltetés ért, hogy én írhattam. Ezzel egy álmom valósult meg. Beletettem a szívemet a szövegbe és a dallamba, és hogy élőben előadhatom, egészen hihetetlen, büszkeséggel tölt el.
Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: