Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Rostand drámája tette igazán világhírűvé, pedig ő maga is írt remekműveket.
Savinien Cyrano de Bergerac Párizsban látta meg a napvilágot 1619. március 6-án, tehetős polgárcsaládban. Kollégiumba járt, ám szabad szelleme, fékezhetetlen természete nehezen viselte az iskolai életet, igazgatóját később a Felsült tudálékos című vígjátékában figurázta ki. Ideje jó részét kocsmákban, a kártyaasztal mellett töltötte, így állandó anyagi problémákkal küzdött. Kalandvágyát a katonaságnál akarta kielégíteni, belépett hát egy gascogne-i gárdacsapatba, ahol félelmetes hírű kardforgató lett, a háborúban kétszer meg is sebesült.
1640-ben meg kellett válnia a katonai szolgálattól, visszatért Párizsba, ahol Pierre Gassendi materialista filozófus és fizikus előadásait hallgatta, és megismerkedett Moliere-rel is. Az akkor szabadgondolkodóknak, libertineknek nevezett fiatalok köréhez tartozott, akik a francia materializmus kezdeti bizonytalan, de harcos formáját képviselték.
Hírnevét az irodalomban kívánta öregbíteni, ám szélesebb körben merész kalandjai, verekedései tették ismertté. Sokszor nyomorgott, súlyos betegség is gyötörte, 1648-ban apja halála után kisebb járadékot örökölt, de hamar felélte a pénzt.
Az irodalom maradt egyetlen menedéke, verseket, szatirikus leveleket írt, epés költeményekben támadta az államügyeket intéző Mazarin bíborost, majd nem sokkal később a védelmében írt heves pamfletet, talán érdekből, talán meggyőződésből.
A kor divatja szerint főúri támogatót talált Arpajon hercegének személyében. A Vegyes művek, két színdarab és vegyes tárgyú levelek gyűjteménye 1654-ben jelent meg. Előző évben bemutatták az Agrippina halála című darabját is, ám merész hangja miatt istenkáromlással vádolták, s levették a műsorról.
Nagy vihart kavart a Felsült tudálékos című vígjátéka is, amelyben rabelais-i bőséggel áradnak a bolondos ötletek, a groteszk jelenetek és a vaskos tréfák. (Moliere fel is használta egyes részeit a Scapin furfangjai című darabjában.)
Cyrano halhatatlanságát két fantasztikus utópiájának köszönheti: a Holdbéli utazás, valamint A Nap államai és birodalma című regényeiben álom, irónia és értelem fonódik egybe, változatos alakok, mulatságos helyzetek szövődnek össze. Mindemellett a kor tudományos ismereteit is népszerűsíti, és nevetségessé teszi a tekintély, főleg a vallási autoritások uralmát, és szabad, önálló gondolkodásra készteti az olvasót.
Művei megjelenése évében, 1654-ben titokzatos körülmények között egy gerenda zuhant a fejére, a korabeli pletykák szerint a papok által feltüzelt fanatikusok követtek el merényletet ellene, maga Cyrano is így vélekedett, amikor "Egy gyilkos és rágalmazó jezsuitához" írt levelet. A 36 éves Cyrano nem sokkal később, 1655. július 28-án Párizsban halt meg, halálának oka nem ismert pontosan.
Nem mindennapi alakja, kalandos élete nyomán írta meg 1897-ben Edmond Rostand a Cyrano de Bergerac című színművet, amelyet először a párizsi Théâtre de la Porte Saint-Martin-ben láthatott a közönség, és hamarosan az európai színpadok mellett Amerikában, majd Japánban is kirobbanó sikert aratott.
A műből először 1900-ban készített filmet Clément Maurice, majd többen is vászonra álmodták, legnépszerűbb talán a Jean-Paul Rappeneau rendezésében készült filmváltozat, amelynek főszereplője Gérard Depardieu.
Rostand világsikerű művéből több opera, 1959-ben pedig Marius Constant zenéjével, Roland Petit koreográfiájával balett is készült.
Ady így írt róla 1901-ben: "…a nagyorrú Cyrano, predestinált tragikus hős. Nemcsak azért, mert poéta s mert szertelen, de mert abban a korban, amelyben olyan gyalázatosan nagy becse volt a szép formáknak, pofában, termetben, írásban, orációban és szerelemben, – neki, aki érezte a maga kivételes értékét – az orra miatt kellett hitét veszteni a hiú sikerekben, amelyek Poe Edgaron kívül bizony legkívánatosabb sikerek voltak a poétáknak is."
| Orr-monológ |
| "Lássa, Ez szimplán hangzik... Így nincsen hatása! Mondhatta volna szebben, kis lovag, Más-más hangnemből... Így ni, hallja csak: Kihívón: „Én nem járnék ám vele! Sebészt hivatnék, hogy metélje le!” Barátilag: „Hisz findzsájába ér! Igyék vederből, abba belefér!” Leírón: „Csúcs, mely veri az eget! Hegyfok! Mit hegyfok? Roppant félsziget!” Kíváncsian: „Mit rejt e hosszú tok? Tollszár van benne, vagy gyaníthatok Papírvágó kést, ollót is talán?” Kecsteljesen: „Ön nagy barátja, lám, A madaraknak! Póznát tart nekik, Hol magukat jól kipihenhetik!” Kötődve: „Kérem, ha pipázik ön, S a füst orrán át gomolyogva jön, Kéménytüzet szomszédja nem jelez?” Intőn: „Vigyázzon túlsúlyára! Ez Lehúzza önt s fejjel bukik előre!” Gyöngéden: „Lássa, megfakul a bőre Színét a napfény durván szívja ki Egy kis napernyőt venne tán neki!” Pedánsul: „Hallott az Arisztofánesz Nagy állatjáról uraságod? Tán ez: A Hippokampelefantokamelosz, Hordott ilyen hús-díszt elől... e rossz Hangzású lényen volt ily hosszu csont!” Gavallér módon: „A manóba, mondd, Ez a fogas jött most divatba? Ej, Kalap számára pompás kicsi hely!” Föllengzően: „Hatalmas, büszke orr, Egy teljes náthát csak a bősz, komor Mistráltól kapsz! Más szél ott meg sem érzik!” Tragikusan: „Vörös tenger, ha vérzik!” Bámulva: „Ó, eszembe jut, ha nézlek: Micsoda cégér egy illatszerésznek!” Lírailag: „Kagyló ez, s ön Triton?” Naivul: „Mondja, mert én nem tudom, Mikortájt nézik ezt a műemléket?” Mély tisztelettel: „Gratulálunk néked Tornyos házadhoz, nagyságos barátom!” Parasztosan: „Hékás, a számat tátom! Orr az? Fenét orr! Ördögadta dolga: Kis dinnye jaz, vagy óriás iborka!” Hadászilag: „Szuronyszegezve áll! Lovas-roham ilyet készen talál!” Üzletszerűn: „Tán lutrit rendez? Én Sejtem, hogy ez lesz a főnyeremény!” Végül, torzítva Pyramus kriáját: „Ez dúlta szét az arc harmóniáját, E szörnyeteg!... Pirul az áruló!” Így ömlött volna szájából a szó, Ha volna önben szellem és tudás. De szellemet, boldogtalan dudás, Ön sose látott s tán azt tudja csak, Hogy hülye fráter is lehet lovag! De hogyha önben annyi lelemény Lett volna mégis, hogy kivágja szépen Mindazt, amit most összehordtam én E díszes, úri hallgatók körében: A kezdő mondat első negyedét Éles kardommal vágtam volna szét! Mert magamat kigúnyolom, ha kell, De hogy más mondja, azt nem tűröm el!" |
