Az UCCU Alapítványt 2010-ben az előtte történt romagyilkosság-sorozat hívta életre. Néhány budapesti roma fiatal úgy döntött, nem nézhetik tovább tétlenül, hogy "az emberek nagy része úgy ítéli el a cigányokat, hogy nem is ismeri a romákat valójában" – mondja Szénási Szilvia, az UCCU jelenlegi vezetője, aki öt évvel ezelőtt csatlakozott önkéntesként az alapítványhoz. "Most már három éve vezetem a szervezetet, nagyon fontos lett számomra, hogy kiálljak magamért, a gyerekemért, tudjak úgy megszólalni, hogy érződjön: büszke vagyok arra, hogy cigány vagyok, a cigányságra vagyok büszke" – fogalmaz.

A muzsikus cigány családban felnőtt Szénási Szilvia szerint a jelenleg körülbelül 30 roma önkéntest számláló UCCU Alapítvány elsődleges feladata a nem roma emberek érzékenyítése, valamint a roma és nem roma fiatalok közötti párbeszéd elindítása. Egyúttal azonban fontos küldetésük a roma önkéntesek saját identitásának megerősítése is, mivel ezt a sorozatos diszkrimináció alaposan megtépázhatja. Az UCCU-ban a roma fiatalok sorsközösséget és közös ügyet találnak maguknak, a megerősített identitás pedig jelentős védőpáncélként működhet akkor, amikor valaki durva sztereotípiákon alapuló gesztusokkal és szavakkal találja szemben magát.

"Sokféle előítélettel találkozik az ember a mindennapjai során. Előítélet például az is, amikor nem ülnek le melléd a buszon" – mondja ezt Pocsai Bettina, aki szociálpedagógusként csatlakozott az alapítványhoz. Az UCCU hagyományosan oktatási modulokkal dolgozik, ma már nemcsak Budapesten, hanem Pécsett, Miskolcon és Ózdon is 90 perces, interaktív foglalkozásokat tartanak az iskolákban, hogy a fiatalokban a cigányságról élő tévhiteket lebontsák. Az órákon nincsenek tabuk, mindent meg lehet kérdezni – meséli Bettina, és azt is hozzáteszi, hogy néha pont ezekből, a gyakran egyébként jó szándékú, gyerekek által feltett kérdésekből derül ki, hogy milyen mélyen is gyökereznek a társadalomban az előítéletek.

A fiatalok nem egyszer furcsa megjegyzéseket tesznek. Például abból indulnak ki, hogy a cigányok nem hordanak fehéret, mert az a tisztaság színe, és mi nem vagyunk tiszták. Előfordul az is, hogy bemegyünk egy iskolába, majd megkapjuk a pozitívnak szánt kritikát: "amúgy nagyon intelligensen tudtok megszólalni, ez milyen jó". Egy-egy esetben ezeket teljesen komolyan gondolják a fiatalok, előítéleteik az információhiányból fakadnak.

Az információhiány leküzdése érdekében az alapítvány önkéntesei az interaktív órákon kívül már régóta tartanak az iskolásoknak ingyenes, felvilágosító jellegű sétákat is Budapesten a VIII. kerületben és Pécs belvárosában.

Így a diákok nemcsak az intézmény falain belül hallják, de a falakon kívül, a saját szemükkel láthatják is, hogy ha a romákról van szó, nem minden úgy van, ahogy azt a sztereotípiáik alapján eddig gondolták.

Az alapítvány sétái egyre népszerűbbek, és egy ideje már külföldön is híre ment ezeknek a roma fiatalok által megtervezett és vezetett, a saját tapasztalataikkal színesített túráknak. Szénási Szilvia szerint az UCCU Brazíliától kezdve Észak-Amerikáig sok helyről kapott az utóbbi időben felkéréseket, hogy Magyarországon járó delegációkat, külföldi csoportokat kalauzoljanak a józsefvárosi utcákon. Felmerült, hogy akkor talán ezekre az érzékenyítő sétákra szélesebb körben is lenne igény.

A szervezet a mostanában egyébként is nagyon népszerű városnéző séták piacán fog megjelenni, és az önkéntesek túrákat tartanak majd olyan embereknek is, akik egy ilyen élményért fizetni is hajlandók. A séták Pécsett, a Meszes nevű, a helyiek által "gettóként" emlegetett keleti városrészben már elindultak, a VIII. kerületben pedig hamarosan indulnak. Tízfős "kerületnéző" csoportokkal terveznek, és megadott, valamint igény szerinti időpontokban indulnak majd túrák.

Szombaton diszkó volt, vasárnap délelőtt meg imaház

Az UCCU-nak a nyolckeres városnéző sétájával az a célja, hogy bebizonyítsa: a dzsentrifikáció, tehát a lakosság cserélődése és a lakásállomány fokozatos javulásának ellenére továbbra sem a legjobb hírű városrész igenis szerethető. Félni sincs oka senkinek, aki idetéved – mondják a sétavezetők –, mert az Animal Cannibals számában még "gengszterkerületként" emlegetett Józsefváros már korántsem olyan veszélyes, mint amilyen például a 90-es években volt. 2015-ben az V. és VI. kerületekben is több volt a bűncselekmény, mint itt, igaz, a legtöbb bűnelkövető a VIII. kerületben élt.

A VIII. kerület nagyon sokszínű, elméletben és a gyakorlatban is sokféle útvonalon lehetett volna azt a sétánk során megközelíteni és bejárni. Megnézhettük volna az Orczy-park környékét, bejárhattuk volna a Corvin-negyed körüli utcákat is, de az újságíróknak szervezett próbasétán a szervezők választása inkább a Népszínház utcára és környékére esett.

Ez sem rossz választás, a felütés – azaz a kiindulási helyszínünk – pedig kifejezetten elegáns döntés volt. A Blaha Lujza téren, az egykori Népszínház helyén nem Blaha Lujzáról, hanem az utókor számára a köztudatban kevésbé megmaradt kortársáról, a szintén kiváló művésznek tartott Hegyi Arankáról emlékeztünk meg, aki a Népszínházban az első roma származású színésznő volt.

Ez az indítás valóban azt a benyomást keltette bennünk, hogy itt most tényleg egy alternatív VIII. kerület tárul majd elénk, olyan, amely láthatatlan a hozzá nem értő, a benne nem élő számára. Sétánk során a Népszínház utcát, a II. János Pál pápa teret, a Nagy Fuvaros utcát és a Mátyás teret érintettük.

Valójában ez a rövid túra azonban hagyott némi kivetnivalót maga után. Főként a sétavezetők felkészültségét tekintve, akik lelkesen ugyan, de többször sem tudtak pontos vagy kielégítő információval szolgálni egy-egy adott épületet, helyszínt illetően. Hiányérzetünk maradt azért is, mert több izgalmasnak tűnő épületbe időszűkében vagy egyéb megfontolások miatt nem mentünk be.

Pedig nagyon megnéztük volna a Nagy Fuvaros utcai zsinagógát belülről, a Mátyás tér hírhedt épületét, a Liza, a rókatündérben is feltűnő "öngyilkosok házát", a kortárs roma művészeti térként működő Gallery 8-et, a helyi diákoknak délutáni elfoglaltságot és közösségi teret biztosító Kesztyűgyár kulturális intézetet, és örültünk volna, ha többet megtudunk a környéken élt világhírű hegedűkészítő mesterről, Nemessányi Sámuel Félixről, de sajnos róla egy szó sem esett.

Jártunk viszont a Napházban, amely jelenleg a főváros által fenntartott roma oktatási és kulturális központ. Korábban a Nap mozi működött itt, és ez volt régen az egyetlen hely, ahova kivétel nélkül beengedték a roma fiatalokat bulizni – mondták az idegenvezetőink. "Szombaton diszkó volt, vasárnap délelőtt meg imaház."

Láttunk az 1870-es évek óta zsidó családi vállalkozásként működő kalapos üzletet a Népszínház utcában, és sétánk során szóba került a környék 1800-as években felgyorsuló története is.

A vidékről felköltözött romák az 1838-as árvizet és a világháborúkat követő újjáépítésekkor érkeztek a környékre, mint olcsó munkaerő húzták fel gyakorlatilag újra és újra a várost. A valamikor muzsikus cigányok által előszeretettel lakott Népszínház utca és vonzáskörzete egykoron a Teleki téri piacot a Keleti pályaudvarral összekötő fontos kereskedelmi útvonalhoz tartozott, ez ad magyarázatot a környék kereskedelemre utaló utcaneveire: Kis Fuvaros, Nagy Fuvaros, Bérkocsis utca.

Kaptunk egy kis ízelítőt a múlt századok kulturális közegéből is, amikor bementünk a Népszínház 22. szám alatti lépcsőházba, mert abban az épületben élt és alkotott a lakásán irodalmi szalonokat szervező Kiss József költő, A Hét című folyóirat szerkesztője.

Még mielőtt Kiss beköltözött volna az 1906-ban épült, Vidor Emil által tervezett ház a Dreher-Haggenmacher Első Magyar Részvényserfőzde Rt. sörlerakataként is üzemelt, ez volt a "sörös palota". Bája és egyben átka az épületnek ugyanaz, mint megannyi budapesti háznak: a gyalogos szinthez képest jó magasra kell felnézni ahhoz, hogy lenyűgözzön.A homlokzatán még mindig egy gyönyörű, Dudits Andor-mozaik árulkodik a császári idők sörfőző virágkoráról.

A túrán a roma holokausztról is röviden szót ejtettünk, amikor utunkba kerültek a Günter Deming német művész által ihletett, a járdába applikált réz botlatókövek, amelyeket a nemzetszocializmus áldozatainak egykori lakóházai előtt helyeztek el.

Ki beszéli a lovárit, és ki a beás cigány?

A séta legizgalmasabb részei valójában nem az épületek voltak, hanem maguk az UCCU önkéntesei, akik a résztvevőknek egy olyan elsődleges képet adtak a hazai cigányságról, amely aztán az ember témára való érzékenységének és nyitottságának az alapja lehet a jövőben. Sétavezetőink tisztázták a legfontosabb kérdéseket: mekkora arányban élnek Magyarországon romák? Hányan laknak közülük a Józsefvárosban? A "cigány" vagy a "roma" a helyes kifejezés? Ők melyiket használják? Kik azok az oláhok, a romungrók, és miért nem érti meg a beás, amit az oláh cigány beszél?

A II. János Pál pápa téri megállónkon a sétavezetőink azt is elmondták, hogy ki milyen családból származik, ezzel végképp személyessé téve a témát. Szénási Szilvia és Pócsvai Bettina romungrók – mondták. A romungrók a magyarországi cigányok, ők már a 15. században megjelentek Magyarországon, de a Mária Terézia idején elindított erőszakos asszimilációs folyamat következtében megtiltották nekik a cigány nyelv használatát, sőt a cigány szó használatát is, így újmagyaroknak nevezték őket. Többek között ez az oka annak – mondta Szénási Szilvia –, hogy ennek a csoportnak ma csak nagyon kis százaléka beszéli a romani (cigány) nyelv valamelyik dialektusát.

Ellentétben az oláhokkal, akik a 13 romani dialektus közül a lovárit beszélik, és akik a hazai cigány lakosságnak körülbelül a 20 százalékát teszik ki. Náluk is kevesebben (10 százalék) vannak a beások, akik 150-200 évvel ezelőtt érkezhettek Magyarországra. Ignácz Judit sétavezetőnket a szülei még megtanították a beás nyelv használatára, sőt neki a beás az anyanyelve, a magyar csak a második. Mint mondta, a beások nem a szanszkrit eredetűnek tartott romani valamelyik dialektusát beszélik, hanem a feltételezések szerint a román egy archaikus formáját használják. Ezért lehet az, hogy ha egy oláh cigány és egy beás is az anyanyelvén beszél, akkor minden bizonnyal nem értik meg egymást.

Mint kiderült a sétánkon, az alapvető tudást illetően az újságírók is bőven szorulnak felvilágosításra. Megkérdezték tőlünk, hogy a magyarországi lakosságnak hány százaléka roma származású, és röpködtek a tippek – az 5, a 20 és a 30 százalékok –, pedig valójában csak a népesség 10 százaléka sorolható ide. "Na és hányan laknak a Nyolckerben?" – hangzott el végül a kérdés, de erre sem érkezett pontos tipp. A szám – mondta Pocsai Bettina – a közhiedelemmel ellentétben meg sem közelíti a kilencven százalékot, a roma lakosság aránya a VIII. kerületben 40 százalék.

A Lépj velünk! győztese

Az Uccu Alapítvány az UniCredit „Lépj velünk!” társadalmi innovációs programjának egyik idei győztese, az Alapítvány munkáját komplex támogatással segíti a bank: a 25.000 euros pénzdíj mellett személyre szabott szakmai mentorprogramot, pénzügyi, marketing-kommunikációs és HR tanácsadást kapnak a bank szakértőitől.