Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Tehetségesek, öntudatosak, karakteresek és szépek. Cikksorozatunkban bemutatjuk azokat a huszonéves színésznőket, akikre felfigyelhettünk már filmekben vagy tévésorozatokban. Húsz feltörekvő színésznőnek szegeztük neki ugyanazokat a kérdéseket, és mozgóképes tapasztalataik alapján sorba rendezve mutatjuk be őket hétről hétre.
A legmenőbb fiatal magyar színésznők #6
Név: Móga Piroska Született: 1990. június 24. Miben láthattuk: Aglaja, A Viszkis Színházban: Debreceni Csokonai Színház, Pesti Magyar Színház |
A tizenhét éves Móga Piroska jegyszedőként dolgozott a Katona József Színházban, amikor Deák Krisztina kiválasztotta az Aglaja címszerepére. Korábban már feltűnt a nagyrészt Magyarországon forgatott Mrs. Ratcliffe forradalma című angol filmben, de az Aglajában mutatta meg először, mire képes; az anyját alakító Ónodi Eszterrel abszolút egyenrangú partnerként vett részt a feszült dialógjelenetekben. A martfűi rémben ő volt Marika, a rendőrségi gépírónő, egy finoman komikus karakter, aki némi humort lopott az amúgy mélységesen nyomasztó hangulatú thrillerbe.
A Viszkis barátnőjének szerepét egy hosszadalmas casting-folyamaton nyerte el, amely alatt Antal Nimród megnézte a létező összes fiatal magyar színésznőt (például jó párat a cikksorozatunkban szereplők közül is), egy rövidke vágókép kedvéért Piroska még Marokkóban is forgathatott. A kaposvári egyetemen végzett, két évig a Radnótiban volt gyakorlaton, aztán szabadúszó lett, és Y Csoport néven saját társulatot alapított, amelynek több előadását írja és rendezi is. Szerepelt a Hacktion és a Csak színház és más semmi című tévésorozatokban, jelenleg a Viasat 3-on futó 200 első randiban lehet látni Gáspár Kata állapotos barátnőjeként.
Móga Piroska színészi különlegessége a személyiségében vibráló feszültségben van. Angyal ábrázolatokra emlékeztető finom arca, szelíd, őzike tekintete és bátor, vad, szenvedélyes, kalandokra éhes személyiségének ellentmondását a film, a nagyközeli tudja leghívebben tükrözni. Ezt tanulni nem lehet, erre születni kell! De Piroska nem elégedett meg evvel a született képességével és nagy szorgalommal fejlesztette tovább színészi tehetségét. Sok száz lány közül, hosszú casting után választottam az Aglaja egyik főszerepére az akkor még gimnazista kislányt. Piroska azóta beváltotta álmát, ismert színésznő lett, de persze evvel nem elégedett meg. Ma már ír, rendez, saját amatőr társulata van. Felnőtt művész lett és büszke vagyok arra, hogy én voltam az első, aki ezt meglátta és bízott benne.
– Deák Krisztina, az Aglaja rendezője
Melyik a legkorábbi emléked gyerekkorodból?
Amikor elviszik a rácsos ágyamat a szobából, ahol alszom. Két-három éves lehetek, állok az asztal tetején, besütnek a sárgás fényű lámpák az utcáról, nézem az ágyam helyét, és nagyon sírok.
Mi zavar a legjobban a külsődben?
Mindig más. Van, hogy az, hogy nagyon vékony a lábszáram, amit mindenki más irigyelne, de engem zavar, mert általában arra vágyunk, amink nincs. Aztán valami mást találok ki: hogy éppen problémás a bőröm, vagy hogy jó lenne, ha hosszú lenne a hajam. Szerencsére egyik sem zavar annyira, hogy ettől gátlásos legyek, sőt, többször megesett, hogy humorforrássá váltak a „ropilábaim” a saját előadásaimban.
Melyik szót használod túl sokszor?
„Nagyon”. Próbálom magamat leszoktatni róla, mert nagyon rossz, ha az ember nem tud más jelzőt kitalálni. A másik pedig: „srácok”. Lányokra, fiúkra egyaránt.
Te vagy az, aki mindig mondja, hogy „csináljuk már, srácok!”?
Általában igen, de igyekszem ezt kordában tartani. Arra jöttem rá, hogy egy csapatban mindenkinek szüksége van arra, hogy a saját kis territóriumán ő legyen a vezető. Akkor működünk jól, ha megoszlik a felelősség.
Mikor sírtál utoljára, és miért?
Két napja. Nagyon hasznos dolognak tartom az otthoni sírást. Arra való, hogy megkönnyebbülj, egy kicsit leeressz.
Melyik tulajdonságodat gyűlölöd a legjobban?
Félek az olyan helyzetektől, amikor úgy érzem, hogy nem szeretnek. Nagyon el tudok magányosodni ilyen szituációkban, saját magamat közösítem ki. Hajlamos vagyok rágódni dolgokon, ha valakivel konfliktusban maradtam. Igyekszem tudatosan figyelni arra, hogy oldjam fel ezeket a helyzeteket, mert tényleg egyszer élünk, és ez már az.
Sokszor előfordul, hogy többet vársz másoktól, mint amit tudnak adni?
Lassan-lassan elengedem azokat az embereket, akiknél rájövök, hogy nem vagyunk egy hullámhosszon, nem tudok nekik megfelelni. Gyermekkoromban megszoktam, hogy meg akarok felelni a két nővéremnek, a szüleimnek, az osztálytársaimnak. Aztán szépen lassan rájöttem arra, hogy valami belső igazságnak kell megfelelni. Így tudom elérni, hogy ne foglalkozzak a rossz véleményekkel, a rosszindulattal.
Kit szeretnél eljátszani egy életrajzi filmben?
Mária Teréziát kipróbálnám. Ő mit élhetett át a tizenvalahány gyereke mellett, miközben vezette az országot is?!
Melyik teljesítményedre vagy a legbüszkébb?
A Kóda című előadásunkra. Az az életem egy olyan pillanatában született, amikor két kézzel, a hajamnál fogva kellett kihúznom magam a gödörből – és sikerült. Ilyen szempontból jó néha a gödör aljára kerülni, hogy bizonyíthasd, meg tudom csinálni.
Miért voltál a gödör alján?
Egy szakítás után voltam, illetve akkor esett szét az előző társulatunk, és újra kellett építkezni.
Mi a visszatérő álmod?
Visszatérő nincs, de a legdurvább álmom az volt, hogy rájövök, hogy megöltem három embert, aztán kiderül, hogy még további két hullát elrejtettem. Nagyon rossz érzés volt, úgy ébredtem, hogy iszonyatosan sírok, hogy én nem akarok gyilkos lenni.
Mitől tartasz a leginkább?
Hogy egyedül maradok. Ez egy konstans félelem. Nem bírom, ha kimaradok valamiből, vagy ha egyedül hagynak. Szerintem ez is egy gyerekkori dolog: ha a legkisebb gyerek vagy, a nagyok sokszor együtt csinálnak valamit, akkor ez egy ismétlődő élmény. Nem akarod elveszíteni a többieket, téged ne hagyjanak magadra.
Ez azt is jelenti, hogy mindig próbálsz párkapcsolatban lenni?
Azt hiszem, igen. De nemrég mentem férjhez, remélem, rám is vár 67 évnyi boldogság, mint a nagyszüleimre. Mindig arra számítottam, hogy úgy megyek majd férjhez, hogy nekem kell könyörögnöm, hogy figyelj, vegyél most már el, essünk túl rajta a család miatt. Ehhez képest a legromantikusabb módon kérték meg a kezemet, egy olyan pillanatban, amikor tényleg meglepő volt számomra.
Ha visszamehetnél az időben, hova és mikorra mennél?
Három-négy éves koromba. Van egy nagyon édes videófelvételünk az egri erdőből, amin életemen először szerepelek kamera előtt úgy, hogy szerepet játszom. A Piroska és a farkast játszatták el velem a szüleim. Az egyik nővérem a farkas, anyukám a nagymama, az egyik jelenetben az ő télikabátja alá vagyok gombolva mintha a hasában lennék. A másik felvételen, állok az erdőben, és szörnyűséges fejhangon ordítom, hogy „Segítség! Nagyon félek! Hol van a nagymamám?” És ott van mindenki, együtt. Na, ebbe a pillanatba visszamennék, és megnézném újra a szüleimet és a családomat.
Melyik dal szólt az esküvődön?
Egy Paganini duót játszott hegedűn a kisebbik nővérem, a férje pedig gitáron kísérte.
És mi szóljon a temetéseden?
Ne legyen zene, csak a patak hangja szóljon, amibe beleszórnak. Nem tudom, ez mennyire környezettudatos, de nem szívesen feküdnék a föld alatt, ha nem muszáj.
Mikor voltál a legboldogabb életedben?
Bármelyik nap, amikor a férjemmel ketten vagyunk, és elutazunk valahova.
Mit csináltál eddig ma?
Fölkeltem hétkor, megmostam a hajamat, megpróbáltam embert varázsolni magamból, leforraltam egy bödön vizet, de nem ittam meg a teámat. Kilencre elmentem egy castingra, ott nagyon jó hangulatban eltelt egy óra, aztán dzsesszbalettozni voltam Bakó Gábornál, kiizzadtam magamból a betegséget, majd idejöttem. Később megyek Zsámbékra, este pedig próbálok éjfélig.
Melyik filmet láttad utoljára moziban?
Nem az én választáson volt, és esküszöm, ki akartam jönni közben, de a Fekete Párduc volt. Szégyen-gyalázat, hogy ezt kell mondjam, annyira rossz volt az a film, de arra vittek el a haverok, és sajnos nem volt erőm nemet mondani. Pedig én az vagyok, aki igenis kimegy egy színházi előadásról vagy egy filmről, mert az élet rövid. Nagyon tisztelem mindenki munkáját, de a saját szabadságomat is. Ha az én előadásomról mennek ki, azt nemcsak elfogadom, hanem azt gondolom, az legalább egy véleménynyilvánítás.
Hol etted a legrosszabbat életedben?
Dél-Koreában. Élő kagylót főztek meg előttem, még mozogtak. Másznak, és azt érzed, hogy sikoltoznak, ahogy a forró víz szépen lassan gőzöli őket szét. Az nagyon kemény volt.
Mit kerestél Koreában?
A párom munkaügyben utazott oda, én kimentem meglátogatni, és ott kérte meg a kezemet.
Mondj valami meglepő, de igaz dolgot magadról!
Régebben féltem a hidakon. Ehhez képest, most az esküvőm is egy hídon volt. Szóval dolgozom a félelmeimen.
Miben szeretnél tehetséges lenni?
Szeretnék sok nyelvet tudni. Angolul beszélek csak, és ez kicsit elszomorít.
Mikor voltál a leggyávább életedben?
Még gimiben egyszer hajnali ötkor felkeltem, mert Bécsbe utaztunk osztálykirándulásra. Lementem a buszhoz hatra, fölszálltam, majd leszálltam, hogy én nem megyek. Pedig mindent bepakoltam, volt nálam meleg tea is, amit aztán odaadtam annak az hajléktalan bácsinak, aki a Vár alatt lakik már húsz éve. Próbáltam azzal megmagyarázni magamnak, hogy biztos ez a jó cselekedet volt a dolgom aznap reggel. De igazából azóta sem értem, miért szálltam le arról a buszról.
Reménykedsz abban, hogy van valami a halál után?
Tök jó lenne, mert érdekes élni, bár néha nagyon fárasztó is. Lehet, hogy mire odáig eljutok, én is úgy leszek vele, mint az idősek: milyen szerencse, hogy nem élünk örökké.
Semennyire nem vagy vallásos?
Van egy fenntartott kapcsolatom a Jóistennel, amit magamnak ápolok, és ezt a magam módján teszem, ezek az én kis rituáléim. Senkire nem kényszeríteném rá őket, de azt sem szeretném, ha bármilyen rituálét rám kényszerítene más.
Melyik számot hallgatod a legtöbbet mostanában?
Sajnos a Despacitót, mert megint játsszuk az Allez!-t, és abban benne van az a szám. Egyébként nagyon szeretem Max Richtert, ha van egy kis magányom, akkor tőle hallgatok valamit.
Melyik volt életed legjobb koncertje?
A Djabe játszott egyszer a Müpában, az annyira gyönyörű volt, pedig azon nem is lehetett táncolni.
Van beceneved?
Nagyon sok. Pirkó, Pirinyó, Pircsi, Pirítóskenyér, Szávai Viki hívott Pirkadatnak, és sokan szólítanak Pirosnak.
Kaptál már olyan kritikát, ami tényleg fájt?
Csak a páromtól. Tőle fáj egy darabig, ha valami nem tetszik neki, de elvárom tőle, hogy őszintén mondja el a véleményét. És azt is tudom, miben más az ízlésünk. Néha az is segít, hogy mond valamit, én pedig tudom, hogy pont az ellenkezőjét érzem és gondolom, akkor attól kerül a helyére a dolog.
Cikksorozatunkban az 1990 után született magyar színésznők közül választottuk ki azt a húszat, aki eddig a leginkább észrevetette magát mozifilmekben, tévésorozatokban és kisfilmekben, illetve a közeljövőben várható a berobbanása. A sorozat korábbi részeit itt találja.
