Méteres buborékok zúdulnak alá a Citadelláról – erre lettek figyelmesek az Erzsébet hídon átkelők 1984 egy novemberi napján. Történt, hogy Koppány Gizella textilművész és jelmeztervező 40. születésnapjára Király Tamás és tettestársa, Hecker Péter festőművész szappant öntött a Gellért-hegyi vízesésbe.

A Kelet-európai híradó című, 1987-es kisfilmben a Műcsarnok lépcsőire 3D-s vöröscsillag-selyemruhában állított modellt piros kisbakanccsal, a háttérben a Művészet és forradalom – Orosz-szovjet művészet 1910–1932 című kiállítás molinójával.

1989-ben Király az Országház kupoláját ábrázoló, vörös csillagos fejfedőt viselő, szőke modelljével rótta a pesti belváros utcáit, a Parlament előtt is fotózkodva – megörökítve az igazoltatásukat is.

Mindez csak néhány emlékezetes alkotás/performansz a 2013-ban tragikus körülmények között elhunyt, nemzetközi hírű „divatellenes divattervező” munkáiból, aki szoros kapcsolatban volt a 80-as évek hazai underground kultúrájával, zenekaraival éppúgy, mint az LMBTQIA-közösséggel.

Király halála után indította el a budapesti tranzit.hu a rendezetlen, magánarchívumokban föllelhető életmű első évtizedeinek felkutatására hivatott projektjét. 2014-ben adtak otthont a pesti Király utcai Majakovszkij 102. bázisukon a Nyitott kapuk: Király Tamás 80's kiállításnak. A közelmúltban pedig megjelent Király Tamás 80's című kötetük a kiállítás kurátorai, Muskovics Gyula és Soós Andrea, valamint David Crowley angol dizájntörténész és művészetkritikus tanulmányaival. A gazdagon illusztrált kiadvány a hajdani művészeti ellenzék „tűrt” kategóriába tartozó (szub)kulturális tényezőjének a rendszerváltás előtti tevékenységét, jelentőségét vizsgálja.

A dekoratőriskolát végzett, varrni nem tudó Király életművéről bővebben a HVG e heti számában olvashat.