hvg.hu: Az első interjúidőpontunk meghiúsult a Queen szólógitárosa, Brian May látogatása miatt, aki benézett a most készülő budapesti Queen-musical próbájára. Milyen volt a találkozás?

K: Elképesztő. Végtelenül barátságos és közvetlen. Mindenkivel kezet fogott, és meghívta a We Will Rock You teljes társulatát a koncertjére, és egy azt követő privát, nekünk rendezett fogadásra. Imádta a koreográfiát, az énekeseket, a díszlet- és jelmezterveket, frissnek és energikusnak találta az előadást.

hvg.hu: A díszletért és a jelmezekért is Ön felel. A musicalt 15 éves története alatt 16 millióan látták 17 országban, de ez az első, hogy valaki átalakíthatja. Egy ilyen világsikernél ez teher vagy inspiráció?

K: Ez rohadt nagy teher, de már megszoktam, nem ez az első áttervezésem. Szerencsések vagyunk, hogy újragondolhatjuk, külső szemlélőként pedig a hibákra is jobban rálátunk. A miénk kifejezetten modern díszlet, semmi köze egy klasszikus musicalhez. Az eredeti rock koncertes hangulatot elvittük a színház felé, így a történet sokkal tömörebb és jobban követhető, de azért cool maradt.

Kentaur

Fülöp Máté

hvg.hu: Ösztönösen alkot, soha nem a szövegkönyvvel indít. Most mi volt az első „kattanás”, ami ihletet adott?

K: Álltunk Londonban a peronon, és megláttam a falon egy elképesztő kábelrengeteget. Innen indult minden. A díszlet ezt a durva és erőszakos, mindent behálózó rendszert szimbolizálja.

hvg.hu: A történet a 24. században játszódik. Futurisztikus „vígjáték” agymosott emberekkel egy műanyag világban. Valóban többszáz év választ el minket ettől?

K: Nagyon közel vagyunk ehhez az állapothoz, sőt, van, ami már megtörtént. Benne van a globalizáció, a média hatalma és a virtualitás. Az emberek egész nap le sem veszik a szemüket az okostelefonjukról, azon élnek, azon „szexelnek”. Nincs a darabnak Szép, új világ hangulata, de sok mindenre figyelmeztet, sok humorral és érzelemmel.

hvg.hu: Ez egy társadalomkritikus musical?

K: Abszolút, de nem népnevelő. A Queen sokszor fogalmazott meg társadalomkritikát, politikai kritikát, állásfoglalást az egyenlőségről és a szabadságjogokról. A slágereik most magyarul szólalnak meg, így még jobban megütöttek minket a szövegek. Nagyon szép áthallások vannak bennük arról, ami ma körbevesz bennünket.

hvg.hu: Többen is zenélnek a produkcióban a saját zenekarából. Nem zavarja, hogy nincs ott velük a színpadon?

K: Most annyi a dolgom, hogy nem, de mikor játszani fognak, meg fog enni a penész, de boldoggá tesz, hogy újra együtt dolgozunk.

hvg.hu: Az underground pereméről hogy jutott el a musicalekig?

K: Mindig az underground határán voltam. A Satöbbi alternatív zenekar volt, együtt turnéztunk a Bizottsággal és a KFT-vel, de azért nem voltunk egy Vágtázó Halottkémek. Popdalokat énekeltünk, próbáltunk slágeresek lenni, csak nem sikerült. A saját szólólemezeim sem voltak mainstreamek, de azokon is voltak populárisabb dalok. Azt gondolom, az élet ilyen: a mély szívtépések mellett fun is van. Az, hogy musicaldíszleteket tervezek, nem meghasonulás. Csináltam már nagyon alternatív színházat, de az évek során kiderült, hogy a musical az a műfaj, amihez a legjobban értek.

Fülöp Máté

hvg.hu: Mitől lesz ebben valaki igazán jó?

K: A kérdés az, hogy csinálod, mainstream vagy underground módon? Attól, hogy a musical populáris műfaj, nem kell, hogy habkönnyű legyen. Él egy hibás feltételezés, miszerint ez egy lityi-lötyi népszórakoztató revüműsor. A kritikusok szemében itthon a zenés színház gagyi és nem számít, kivéve, ha Pintér Béla rendezi, akit persze én is nagyon szeretek. Ezzel szemben, ha megnézzük a West Enden az Olivier, vagy a Broadwayn a Tony díjátadót, ott egy szinten kezelik a zenés színházat a prózaival.

hvg.hu: Miben rejlik a musical ereje?

K: Olyan, mint egy hollywoodi film. Álomszerű, rengeteg inger ér, benne pulzálsz, és ez teljesen kikapcsol. Lassan nálunk is kialakul egy olyan szakmai közeg, amelyik ezt minőségi módon tudja csinálni. A musical több szempontból bátrabb, modernebb és komplexebb, mint a prózai színház. Megengedheti magának a kísérletezést, sőt, ezt a néző el is várja. A két dolog ugyanakkor nem működik egymás nélkül. Nagyon fontos a próza, és nagyon jó előadások vannak. Keresztes Tamás zseniális Az őrült naplójától lementem hídba. Hála Istennek, hogy vannak ilyen művészeink! A magyar színházak nézettsége világszínvonalú, ami sajnos annak is köszönhető, hogy nevetségesek a jegyáraink. Kevesebbért néznem meg Törőcsik Marit élőben, mint a Star Warst a moziban a családommal. Ez nem fair. A West Enden 60 font egy átlag színházjegy, nálunk 6-8 fontnak megfelelő forint, míg a mozijegy mindkét országban majdnem ugyanannyi.

hvg.hu: Sok helyen dolgozott, de sosem szerződött le senkihez. Fontos a szabadság?

K: Nagyon. Ha valami nem tetszik, felállok. Nem hiszek például a klasszikus társulati szisztémában, hogy egyik este Karnyóné vagy, másnap operett díva. Ez nem működik, ezért találták ki a castingot. Ezzel együtt vannak alkotók, együttesek és színházak, akikkel sokat dolgoztam. A Vígszínházban Eszenyivel és Martonnal , mellettük Alföldivel, Juroniccsal, a Madáchban Szirtessel és a Budapesti Kamaraszínház társulatával.

hvg.hu: Marton László az elmúlt hetekben nem a szakmaisága, hanem a zaklatási botrány miatt került a középpontba. Hogy érintette az ügy?

K: Borzasztó, hogy ez megtörténhet egy színházban. Örülök, hogy ez és a Kerényi-ügy is elkezdett kibomlani. Meg kell állítani azt a metódust, ami a színházi szakmában folyik. Sok ember hiszi, hogy hatalommal a kezében bármit megtehet. Három lányom van, nem szeretném, ha ilyen dolgokkal kellene szembesülniük. Tudom, mit jelent évekig elnyomni magadban valamit. Velem is megtörtént, hogy egy 1982-es történetet 2003-ban festettem ki magamból. Az áldozathibáztatásnál nincs rosszabb. Főleg, ha egy nő azt mondja, ha ő lett volna ott a másik helyében, másképp viselkedett volna. Ennek felszínre kellett törnie, és szerintem pillanatokon belül gátszakadás lesz.

Fülöp Máté

hvg.hu: Biztos ebben?

K: Ki fognak nyílni a lelkek, ha látják, mások jobban lettek attól, hogy kiálltak, és megszabadultak a démonjaiktól. Rá kell mutatni, hogy egy csomó hiba van a rendszerben, hogy a színésztanulók személyiségét porig rombolják. Ezekkel a színészekkel élek együtt, tudom, hogy hat ez rájuk. Lehet, hogy többségük nem élt át nemi abúzust, de a mentális abúzussal nap mint nap találkozunk ebben a szakmában és az országban. Tegyünk ellene, beszéljünk róla!

hvg.hu: Az év legalább egyharmadát külföldön tölti. Sosem fordult meg a fejében, hogy máshol éljen?

K: Máshol sincs kolbászból a kerítés. Az itthoni számomra élhető közeg. Politikailag lassan az egyik hely rosszabb, mint a másik. New Yorkban nem éreztem jól magam, pedig mindent megkaptam. Szuper hotel, hatalmas napidíj, amit mondtam, az történt, mégis barátságtalan volt a közeg – nincsenek igazi közösségek. Londonban sokáig jól éreztem magam, de mára nagyon hektikus ott az élet, nem tudnám elképzelni, hogy ott neveljem fel a gyerekeimet.

hvg.hu: Van, amit a külföldi munkái során tanult meg?

K: Ha valamit egyszer kitaláltál, akkor azt csináld végig. Ez nem fair általánosítás, de még mindig vannak rossz beidegződések a magyar színházakban. A profizmus és a maximalizmus csak bizonyos helyeken követelmény. Volt, ahonnan elmenekültem, mert nem bírtam a hozzáállást.

hvg.hu: Vannak ellenségei?

K: Ha nem lennének, mérhetetlenül tehetségtelen lennék.