Az István a király és a Passió rendezése után most a Hegedűs a háztetőn rendezi Alföldi, aki legújabb darabjában az állami propagandagépezet építette virtuális valósággal is szembeszáll.
Nem könnyű ember, állítja magáról a rendező, de azt mondja, sohasem baj, ha valaki nehéz ember, de valamilyen; és ami ennél fontosabb, tisztességgel és becsülettel végzi a munkáját.
Legújabb rendezése szokás szerint formabontó: a kulcsszerepre, Tevje megformálására, például - a kánonnal ellentétben - nem egy idős színészt kért fel, hanem az 50 éves Stohl Andrást. A műben így egy középkorú ember szembesül gyermekei választásával, a szegénységgel, a meneküléssel.
Sosem politizálok az előadásaimmal
mondja Alföldi, de hozzáteszi, "a jelen társadalmi kérdéseire természetesen reflektálok". A darab végén a falujukból elüldözött zsidók ugyan nem sárga mellényben szállnak hajóra, de a mai menekültek képe felidéződik majd az Arénában.
"Azt akarom többek közt megmutatni, hogy a menekültek - induljanak bárhonnan, bármilyen történelmi korban - nem egyetlen tömeg, nem "a migránsok", hanem emberek", mondja a rendező, aki a kérdésre, miszerint fog-e még színházat vezetni, azt mondja, hogy ahhoz "olyan közeg kellene, ahol a teljesítmény számít, nem pedig a politikai elkötelezettség".
A teljes interjút a holnap megjelenő HVG hetilapban olvashatja.