hvg.hu: Kilenc év után először készített mozifilmet. Minek volt köszönhető ez a kényszerszünet?

Herendi Gábor: Lehet, hogy ezt nem tőlem kellene megkérdezni. Ez az időszak beleesett abba a vákuumba, amikor az MMKA megszűnt, majd a Filmalap megalakult. Már az utóbbinál pályáztam egy forgatókönyvvel, amivel nagyon sokáig el is jutottunk, de az utolsó pillanatban a Filmalap kiszórta.

hvg.hu: Ez melyik film volt?

H. G.: Az a címe, hogy Tízparancsolat. Egy fiatalokról szóló történet, és a mai napig úgy érzem, hogy nagyon erős anyag, nem adtam fel. Aztán jött a Társas játék, ami nagyon jó munka volt, majd szembejött velem a Kincsem.

hvg.hu: Hogy került az ön kezeibe a Kincsem?

H. G.: Még anno Lajos Tamás és szegény Mink Tamás voltak a producerek (Mink Tamás 2015-ben, 46 évesen hunyt el – a szerk.), és náluk volt egy elég jó forgatókönyv, Hegedűs Bálint tollából. Lajos Tamás felhívott, és elmondta, hogy szerinte nagyon jól állna nekem ez a film. Elolvastam, és egyből megfogott, rendkívül erős dramaturgia volt a sztoriban, úgyhogy igent mondtam. És persze az is elég kecsegtető volt, hogy egy ilyen volumenű, ilyen büdzsével rendelkező filmet dirigálhatok.

''movie on'' – szól a felirat Herendi karján. A rendező egy barátjával fogadott, hogy ha megkapja a Filmalap-támogatást a Kincsem, akkor ezt tetoválásban örökíti meg.

Túry Gergely

hvg.hu: A forgatókönyvet végül közösen jegyzik Hegedűssel. Mennyiben változott a történet, miután beszállt?

H. G.: Sokat változtattunk rajta, sokféle okból. Részben az anyagiak miatt, voltak benne olyan monumentális jelenetek, amiről kiderült, hogy ennyiből nem fog beleférni. Azt pedig én tettem hozzá, hogy merjük már az elején úgy megmutatni a főhőst, hogy ez egy csajozós, részeges férfi. És az eredetinél sokkal több humor is került bele, mert hittem abban, hogy jól kiegészíti a történetben rejlő drámát.

hvg.hu: Pont Hegedűs volt az, aki talán a legutóbbi magyar közönségsikert, a 2015-ös Liza, a rókatündért írta. Ön szerint miért találja meg ilyen ritkán egymást a magyar film és a közönség?

H. G.: Erre nagyon nehéz válaszolni, pedig nyilvánvalóan nekem is nagyon fáj, és irigykedve nézem a szomszédjainkat, hogy mennyire szeretik a saját filmjeiket. A kétezres években volt egy lejtmenete a magyar filmeknek, beleértve a közönségfilmeket is, és mivel ezeket nézik a legtöbben, az egyre rosszabb filmek valószínűleg elriasztották a nézőket. Nekem az a véleményem, hogy a művészfilmek leginkább a közönségfilmek farvizén tudják elérni az embereket, úgyhogy elsődlegesen a közönségfilmeket kell gatyába rázni, és visszahódítani a nézőket a moziba.

hvg.hu: A Valami Amerika 530 ezer, a Magyar Vándor pedig 450 ezer embert vonzott a moziba. Az utóbbi években volt olyan hazai film, ami megérdemelt volna ennyi nézőt?

H. G.: Persze, nem is egy. Szerintem nagyon sok jó magyar film készült az elmúlt években, ami ment is a kukába, mert senki nem hallott róluk. Marketingben még nagyon gyengék vagyunk, és szerintem sokkal több pénzt kellene áldozni rá, akár annak árán, hogy kevesebb film készülhet el. Minden alkotás ugyanarra a piacra lép be, tehát a magyar filmnek is az amerikai filmmel kell versenyeznie, és ez marketing nélkül lehetetlen.

Nem véletlenül bízták Herendire a Filmalap első milliárdos közönségfilmjét

Skyfilm

hvg.hu: Ön szerint például mely filmeknek kellett volna százezres nézőszámokat hozni?

H. G.: A Hurok mondjuk nagyon megérdemelte volna, vagy most a Kojot – ezek nagyon erős filmek, nagyon kevés nézővel. De ilyen volt például Az állampolgár is. Szomorú, de remélhetőleg lesz még utóéletük ezeknek a filmeknek.

hvg.hu: A Kincsem marketingjével mennyire elégedett?

H. G.: Hát, bevallom, én költöttem volna még rá. Online és tévében erősek vagyunk, szerintem plakát lehetett volna még több, de sokan mondják, hogy abban már nem hisznek. Az mondjuk tény, hogy ennek a filmnek a legvonzóbb része a mozgóanyag, vagyis az előzetesek, és az, hogy minél többet mutassunk meg a filmből, hogy tudják az emberek, mire számíthatnak.

hvg.hu: 2014-ben még egy másik Kincsem-film-terv is futott párhuzamosan, brit rendezővel, és olyan nevek ígéretével, mint Mads Mikkelsen vagy Jean-Paul Belmondo. Abból végül nem lett semmi.

H. G.: Érdekes helyzet volt, olyan szempontból, hogy volt két producer, akik egymástól függetlenül kitalálták, hogy Kincsem-filmet akarnak készíteni. Készült két forgatókönyv, mindkettő pályázott a Filmalapnál, és az övékét elutasították, a Bálintét pedig továbbküldték fejlesztésre. A másik csapat onnantól nemzetközi koprodukcióban próbálta összehozni, de aztán már én is csak annyit hallottam róla, ami a médiában megjelent. Rákérdeztem a Filmalapnál, hogy ez minket mennyire zavar, de ők megvonták a vállukat: ha abból lesz valami, az egy angol nyelvű film, a miénk pedig magyar, nem kell ezzel foglalkozni.

hvg.hu: Nagy Ervin azt nyilatkozta, hogy Andy Vajna nem szerette volna őt főszereplőnek, ön viszont ragaszkodott hozzá. Ez hogy történt?

H. G.: Ez egy belső szakmai vita volt, de ennyi van a történetben: ragaszkodtam Ervinhez, és a Filmalap végül úgy döntött, hogy rendezőként ez az én felelősségem. Ilyen viták ezerszer vannak, teljesen természetes dolgok, csak Ervin ezt most megszellőztette, és mindenki ezen lovagol.

Nagy Ervin a Kincsem c. filmben

Szabó Adrienn / Fórum Hungary

hvg.hu: A lovasjelenetekkel még a hollywoodi szuperprodukciókban is meggyűlik a bajuk a filmeseknek. Tartott tőlük?

H. G.: Abszolút, különösen miután megnéztem a nagy amerikai lovas mozik werkfilmjeit. A lóversenyek hiteles és izgalmas megjelenítése messze a legnehezebb része a dolognak. Telivér versenylovakkal dolgoztunk, amiben az volt a jó, hogy van bennük egy kis őrület, és meg sem álltak. De a dramaturgiát összehozni már nehéz volt, azt mégsem lehetett velük megbeszélni, milyen sorrendben fussanak be. Úgyhogy rengeteg lóverseny-felvételt készítettünk, amelyekből aztán össze lehetett vágni egyetlen versenyt.

hvg.hu: Több olyan kommentet olvasni, amelyben felháborodva jelzik, hogy nem is magáról Kincsemről szól ez a film. Erre számított?

H. G.: Az elejétől tudni kellett, hogy Kincsemről filmet készíteni úgy, hogy nem teszünk mellé semmi fikciót, lehetetlen. Egyszerűen nem elég izgalmas a története, pont azért, mert mai napig a világ egyik legsikeresebb versenylova, minden futamot megnyert, amin elindult. Egyértelmű volt, hogy kellett köré egy olyan sztori, amiből film lehet. A szereplők maguk valódiak, a történelmi háttér teljesen valós, a történet viszont kitalált. Az a vicc, hogy a film azon részére mondják majd azt, hogy ez már túl Walt Disney: pedig tényleg volt egy macska, amely olyan barátságba keveredett Kincsemmel, hogy nem volt hajlandó nélküle futni.

hvg.hu: A plakáton már szembetűnik az, amit nyilatkozott is korábban, vagyis hogy a steampunk esztétikát és a mai kikacsintásokat is fontosnak tartotta.

H. G.: Szerettem volna egy kicsit a mai fiatalokhoz is szólni, a jó ízlés határain belül. Persze ez az én ízlésem, és biztos lesznek olyanok, akik úgy gondolják, hogy az már túl sok, amikor Fluor Tomi számát dúdolja Andrea. Ez a legextrémebb példa egyébként. De nekem ez belefért, és úgy gondolom, hogy az ilyen apró dolgok úgy lehetnek közönségcsalogató hatással, hogy a film élvezhetőségét egyáltalán nem rontják, sőt.

hvg.hu: És a steampunk?

H. G.: Az a jelmeztervező, Bárdosi Ibolya ötlete volt, hiszen a steampunk pont ennek az időszaknak a stílusjegyeit használja fel. Pont láttam egy ebből a korból való magyar filmet, és a jelmezeket látva megrémültem, hogy ha ilyen jelmezekben lesznek a szereplők, akkor nincs az a fiatal, akit be tudok kényszeríteni a moziba. Eleve az volt a kérésem, hogy kezeljük lazábban ezt a dolgot, legyünk vagányak. Az előkép Guy Ritchie Sherlock Holmes-sza volt, az bizonyította, hogy lehet úgy működő kosztümös filmet csinálni, hogy nem kell teljesen beleragadni az adott korba.

hvg.hu: Közel 3 milliárd forintból készült a film, amiből kettőt a Filmalap adott. Mekkora felelősség ez egy rendezőnek?

H. G.: Nagy, legalábbis engem nyomaszt. Pedig mondta már pár rendező ismerősöm, hogy „hülye vagy, ezzel ne törődj”, de engem sajnos foglalkoztat, mert ennek a pénznek ott kell látszania a vásznon, ez pedig az én felelősségem. Nem dolgoztam máshogy, mint ahogy eddig, de mindenről a közönség dönt.

hvg.hu: Mennyi ideje lesz ezen rágódni a Valami Amerika 3 előtt?

H. G.: A napokban dönt a Filmalap arról, hogy támogatják-e a filmet, vagy sem. A forgatókönyvet már elfogadták, tehát a nehezén már túlvagyunk, de azért még hosszú út áll előttünk. Ha minden jól megy, június közepén kezdhetünk forgatni.

hvg.hu: Ilyenkor van vészterv arra az esetre, ha mégsem támogatnák a filmet?

H. G.: Persze, a kötél. (nevet) Nyilván szomorú lennék, nagyon rá vagyunk már készülve, és a színészek is nagyon elégedettek, ráadásul meggyőződésem, hogy ez a legjobb forgatókönyv ebben a trilógiában.

Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!