Balra egy Bob Dylanről készült fotó a falon, a sarokban gitárok sorakoznak az erősítő mellett, a lemezjátszón Jack White pályáját összegző, 2016-os album, az Acoustic Recordings hever. Jobbra az ágy felett hatalmas, a Third Man Records (Jack White kiadója, amely csak vinylen ad ki lemezeket, limitált példányszámban, gyakran zenekarok élő, exkluzív felvételeiről – a szerk.) emblémájával díszített molinó egyértelműsíti, hogy szinte teljesen okafogyott a kérdésem, hogy kik is voltak a legnagyobb hatással a gyors egymásutánban EP-t és LP-is megjelentető Papaver Cousins két tagjára, Nagy Barnabásra és Szendrey-Nagy Olivérre.

"Igazából eddig nem volt probléma a szomszédokkal" – meséli a Papaver Cousins főhadiszállásának tekinthető lakás nappalijában Olivér, és valahogy nehéz is elképzelni, hogy nyugdíjasokat kergessenek őrületbe nagyrészt akusztikus, folk- és blues-alapú szerzeményeikkel. Amúgy is valami elszigetelt nyugalmat áraszt az egész lakás: Budán járunk, a Gellért-hegy tövében fekvő házban, alattunk egy állítólag elkötelezett vevőkörrel rendelkező bélyegbolt, felettünk egy besétálható tető. Analóg sziget ez a digitális zajban, amire csak ráerősít a tiszteletünkre adott, rövid szobakoncert.

(Balról:) Nagy Barnabás és Szendrey-Nagy Olivér

Mónus Márton

„Gimiben valamennyire terápiás jelleggel írtam nagyon rossz verseket magyarul, és aztán valahogy édesapám hatására elkezdtem jobban odafigyelni Dylan dalszövegeire.

Leültem a YouTube elé, ahol amúgy nagyon kevés dala van fent, meghallgattam a Don't Think Twice It's All Right-ot, és onnantól egyértelmű volt, hogy én ezt szeretném csinálni.

A másik nagy megvilágosodásom pedig akkor volt, amikor megnéztem az It Might Get Loud című dokumentumfilmet (The Edge, Jack White és Jimmy Page gitárőrületéről szóló doku – a szerk.), ami után mondtam is a szüleimnek, hogy innentől kezdve engem semmi más nem érdekel” – kapom meg a gyors magyarázatot a két hősről Olivértől, aki a Papaver-dalokba is jócskán csempészett a két idol, Dylan és White szellemiségéből.

„Egyértelmű volt, hogy ebben a műfajban fogunk alkotni, hiszen mindketten ilyen zenékért rajongunk – meséli Barnabás, aki még a Papaver megalapítása előtt szólóban zenélt kocsmákban, kávézókban, de nagyrészt feldolgozásokat játszott. „Ha bandákat nézünk, akkor a The Milk Carton Kids nagy hatással volt ránk, ott ráadásul ugyanaz a felállás, mint nálunk. Barni gitárjátékára biztosan nagy hatással volt az a duó.”

A Papaver Cousins története egy ceglédi szilveszteri buliban kezdődött, barátságnak indult, a közös zenélés ötlete csak akkor vált valósággá, amikor már mindketten Budapesten éltek. „Olivér átküldte a szövegeit, én meg azt mondtam, hú, erre azonnal írnom kell valamit. Hamar eldőlt a dolog” – jellemzi a kezdeteket Barnabás, ez a felállás pedig azóta is működik, hiszen folyamatosan küldözgetik egymásnak az ötleteket, a dalszerzés folyamata továbbra is organikus. „Mivel amúgy is barátok vagyunk, nem okoz problémát megosztani egymással azt, hogy egy dalban milyen hangulatot akarunk megragadni.”

Mónus Márton

A duó is a műfajnak itthon egyre ügyesebben megágyazó Lone Waltz kiadónál jelentette meg első kislemezét még 2015-ben, az élő fellépések csak ezután jöttek, mert saját bevallásuk szerint addig nem akartak közönség elé állni, amíg feldolgozásokkal kellett volna feltölteni a koncerteket.

Idén azonban már komolyabb dobásra készülnek. A debütlemezt egy vidéki kápolnában felvett EP-vel (a dalokról bővebben keretes írásukban olvashat) és az azt kísérő videósorozattal vezetik fel. „Egy ott élő család szervezett egy minifesztivált a kápolnába, és valahogy adta magát, hogy ha ott a felszerelés, akkor rögzítsük az előadott dalokat” – meséli Olivér, aki szerint amúgy is egészen más hangzásban tudják megmutatni így a nagylemezre felvett dalokat.

A kápolnában felvett EP videókkal, teljes egészében:

Nem mintha a nagylemez annyira tisztára polírozott lenne, hiszen azt is nagyrészt élőben rögzítették. Ebből is érezhető, az akkor és ott-attitűd több szinten jellemzi a zenekart. Már a név is erre utal, hiszen a papaver a pipacs latin megfelelője, ennek eredetét pedig Olivértől kapjuk meg: „gyerekkoromból megragadt bennem egy emlék, ahogy édesanyám magyarázza, hogy azért különösen szép a pipacs, mert ha letéped a szárát, máris elhervad, ezért csak ott és akkor lehet gyönyörködni benne”.

Az attitűd tehát elég világos, de vajon hogyan viszonyul a páros a hazai közegben kikerülhetetlen magyarul vagy angolul-dilemmára, főleg, hogy az esetükben a dalszövegek kiemelten fontosak.

„Arra a kiadónál nagyon figyelünk, hogy ha valami angolul van, akkor az tényleg angolul szólaljon meg. Azt vettem észre, hogy a magyar hallgatók jobban értik a ’magyarul angoléneklést’. Ugyanaz a mindset, csak egy más nyelven. Én viszont olyan családban nőttem fel, ahol rengeteg zenét hallgattunk, de csak elvétve került fel egy-egy LGT-lemez, így önkéntelenül is az angol lett a zenei anyanyelvem. Ezért nem is volt kérdés, milyen nyelven írom a saját szövegeimet” – indokolja a döntést Olivér, aki szerint azonban nem csak a hunglish-sal van a baj a magyar popdalokban.

Jó lenne, ha nem csak azt hallanánk itthon, hogy külföldi R&B-sztárokat meg hiphopnagymestereket nyúl valaki.

Érezhető a haladás itthon a zeneiparban, de szerintem főleg jobb dalokat kell írni, és akkor jobb hírünk is lesz külföldön. Ne csak azokban a standardokban gondolkozzunk, amik itthon vannak, ne az legyen a csúcs, hogy a Beat on the Brat előtt mire mennyien mondták, hogy fasza.”

A szemléletváltás azonban hosszú folyamat lesz, főleg olyan zenekarok esetében, mint a Papaver Cousins, akik csendesebb, nem épp tolakodó szerzeményeikkel nem azonnal lépik át a hallgató ingerküszöbét. Barnabás szerint ezt igazolja az is, hogy a kisebb térben rendezett koncertjeik a sikeresebbek, ahol erősítő nélkül adják elő dalaikat, „mert ott egyszerűen muszáj odafigyelni rájuk, és hallgatónak kell lépést tennie a dalok felé”.

Mónus Márton

Olivér szerint ráadásul az Amerikában Trump elnöksége miatt a zenészek körében egyre csak fokozódó protestszellemiség is hiányzik itthonról.

„Nagyon komoly gyávaság van itthon. Az EP-n van egy szám, amely egész konkrétan a jelenlegi, és az eddigi kormányainknak, az ő politikájuknak szól. Az a címe hogy Ground Floor 2, mivel korábban egy földszinti, kicsi, sötét lakásban laktam, és ez az ország is egy ilyen szűkös kis depresszív lakás érzetét kelti. Kilátástalannak éreztem akkor az itthoni helyzetet, és ez azóta sem javult sokat. Azzal a hozzáállással áll szembe ez a dal, ami minket egy földszinti lakásba szorít. Egy másik számunk, a Draw My Line, amely a nagylemezünkön fog szerepelni, egy más jellegű protestdal, amely inkább azt támadja, hogy

itthon olyan dalokat hallani zömmel, amik arról szólnak, hogy milyen könnyed és szuper itt az élet, és a nap is süt le ránk. Miért ilyen számok születnek, ha egy csomó dolog nyomaszt minket?

– fakad ki Olivér, aki szerint egyszerűen álszent hozzáállás ez – „biztos vagyok benne, hogy ezt nem csak én meg a Barni, hanem egy csomó másik ember is így gondolja. A kiállás nagyon hiányzik itthonról.”

A Holy Night with Papaver Cousins teljes egészében a bandcampen:

Befutás előtt a budapesti éjszaka legeredetibb hangja

Régóta várt áttörés küszöbére ért egy Magyarországon sokszor igazságtalanul lekezelt műfaj, az egy szál gitárral is komplett zenekarokat lepipáló énekes-dalszerzői vonulat. Upor András első lemezét hallgatva minden esély megvan rá, hogy Cseh Tamás után újra komolyan vegyünk egy egyedül kiálló zenészt a színpadon.