Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Egy tízéves kislány új iskolába kerül, ám a beilleszkedés nem várt nehézségekbe ütközik - Deák Kristóf Mindenki című filmjének egyszerű, pozitív kicsengésű története lenyűgözte több külföldi fesztivál közönségét, ezután került egyre közelebb az Oscar-jelöléshez. A rendező szerint a film a reményt adó üzenete miatt lett sikeres, a külföldi kritikák pedig a két gyerekszereplő játékát dicsérik.
hvg.hu: A Westminster egyetemen végzett rendezői szakot, azóta inkább külföldi produkciókban dolgozott, hogyhogy magyar környezetben forgatta végül a Mindenkit?
Deák Kristóf: Az elmúlt években nagyrészt megrendelésre dolgoztam, vágtam és rendeztem, de azt megfogadtam, hogy bármit is csinálok, évente egy kisfilmet azért szeretnék elkészíteni. A Mindenki ötletét egy igaz történet inspirálta, de az angliai írótársaimmal megírt első változatban valahogy nem működött a sztori, nem volt annyira egyszerű és puritán a történet, mint ami végül elkészült. El is tettem a fiókba. Aztán amikor jött egy pályázati lehetőség Magyarországon a Médiatanácsnál (Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság), akkor magyar nyelvre ültettem a sztorit, és így minden a helyére került.
Oscar-díjra jelölték a magyar kisfilmet, a Mindenkit
Deák Kristóf egy gyerekkórusról szóló filmje, a Mindenki a legjobb kisfilm kategóriájában kapott jelölést. Utoljára 1963-ban jutott ilyen közel az elismeréshez magyar rövidfilm.
hvg.hu: Előtte itthon főleg a Hacktion sorozat néhány epizódjának rendezőjeként lehetett hallani a nevét.
D. K.: A Hacktionből az első két évad pár epizódját rendeztem én, ezért valamennyire volt beleszólásom a sorozat hangulatvilágába. Nagy és izgalmas feladat volt, rengeteget tanultam ott, de elnézve a Mr. Robotot, azért lehetett volna még ott mit alkotni (nevet). Annál a produkciónál nem éreztem, hogy megmutathatom a saját hangomat.
hvg.hu: Azt nyilatkozta korábban, hogy picit meglepte a Mindenki sikere, mert a fesztiválokon nem az ilyen történeteket szokták díjazni. Miért nem tipikus fesztiválfilm a Mindenki?
D. K.: Ezt inkább úgy értettem, hogy a Mindenki nem “művészfilm”. Nem kísérletezünk benne új formai megoldásokkal. Nyilván volt vizuális elképzelésünk, összeszedett látványvilágot akartunk, de nem szerettük volna előtérbe tolni a vizuális kísérletezést vagy operatőri brillírozást. Az egyszerű történetre akartunk fókuszálni, ebben Maly Róbert operatőr nagyon jó partner volt.
A fesztiválnyertes filmek meg általában iszonyú erős, mellbevágó vizuális élményt nyújtanak. A dialógus nélküli filmek a sikeresek, hiszen nincsenek nyelvi akadályok, nem kell a történet megértéséhez feliratot olvasni. A Mindenkiben viszont még az elhangzó dalok sorainak is van jelentése, utóbbiakat pont ezért rímbe szedve fordítottuk angolra. De nem gondoltam volna, hogy külföldi közönségnek is le fog ez jönni feliratban. Talán ezért lepődtem meg a fesztiválsikereken.
hvg.hu: Mi az, ami a szikársága ellenére sikeressé tette a filmet?
D. K.: A külföldi vetítéseken jól fogadták, hogy a filmnek pozitív a végkicsengése, hogy nagyon örömteli üzenettel hagy magadra. És valahogy egybevág a mostani korszellemmel, a világpolitikában zajló folyamatokkal. Furcsa ilyet mondani egy gyerekfilmről, de egy csomó embernek a jelen világpolitikai eseményeit, például az oszd meg és uralkodj elv térhódítását juttatta eszébe a történet.
hvg.hu: Találkozott nagyon meglepő nézői reakcióval?
| Névjegy |
| Deák Kristóf vágóként kezdte filmes karrierjét, majd a Westminster egyetemen végzett rendezői szakon. A Mindenki előtt több kisfilmen és a Hacktion magyar sorozat néhány epizódjában dolgozott rendezőként. A Mindenkivel a tokiói rövidfilm-, és chicagói gyerekfilmfesztiválon is díjat nyert, ezzel az alkotás nevezhetővé vált az Oscar-díjra. A Mindenki a lille-i Festival du Cinema Européen közönségdíját is elnyerte. |
D. K.: Nagyon sokan reagáltak úgy, hogy ők is átéltek hasonló történetet gyerekkorukban. Hallottam például egy filmes lányismerősömtől, hogy náluk középsuliban a rajztanár volt kegyetlen és maximalista, ezért mindenkinek lerontotta az átlagát. Mivel készültek a felvételire, fontosak voltak a jegyek, rettegtek ettől a tanártól. Ez a lány azonban tehetséges volt rajzból, ezért fogta magát, és minden egyes osztálytársa helyett rajzolt valamit, minden órára. Annyira jól rajzolt, hogy nem lehetett rossz jegyet adni rá. Az ehhez hasonló gyönyörű sztorikból hallottam rengeteget.
hvg.hu: A Mindenkivel több nemzetközi fesztiválon is ott volt, ismeri a felhozatalt, ehhez képest mennyire reprezentatív az Oscar-mezőny?
D. K.: Az Oscar-jelölteket olyan filmekből választják, amik díjakat nyertek, ez idén 137 film volt. Azért a hollywoodi ízlés érződik a tízes listán: nem félnek az érzelmes történetektől, a humort eléggé értékelik. És persze a világpolitikai, érzékeny társadalmi témákat boncolgató műveket is szívesen válogatják be. A The Way of Tea például egy skinhead története, a Bon Voyage pedig a Földközi-tengeren játszódik, ahol egy pár egy menekültekkel teli hajóra bukkan.
hvg.hu: Milyen kampánya volt a Mindenkinek, miután kiderült, hogy ott van a tízben? Volt erre külön emberük?
D. K.: Felkértünk egy London Flair nevű publicist céget erre. Ők foglalkoztak a kategória tavalyi győztesével is, de ez persze önmagában nem minden. De a munkájuknak köszönhetően sok kritikushoz eljutott a film. Angol nyelvű kritikák, interjúk jelentek meg, ezekben általában a gyerekszereplőket, Szamosi Zsófit, a zenét szokták kiemelni, és azt, hogy a film rátapint a korszellemre, az egység vs. megosztottság kérdésére. Meg hogy egy felemelő érzés marad a nézőkben a film után.
hvg.hu: A filmnek tényleg az egyik legnagyobb erőssége a két lány főszereplő, Hais Dorottya és Gáspárfalvi Dorka játéka. Őket hogy találta meg a szerepekre?
D. K.: Steinhauser Andrea, a casting directorunk első körben hozott nyolcvan gyereket. Mindannyian rendelkeztek már kisebb-nagyobb színészi tapasztalattal. Így eléggé luxushelyzetbe kerültünk, mert nyolcvan tehetségből kellett kettőt megtalálnunk. Végül háromkörös válogató után döntöttünk a két Dorka mellett.
Ezután még sokat készültünk velük együtt a forgatás előtt. Egy drámapedagógussal kiegészülve értelmeztük játékosan a szöveget, a jeleneteket, ebben a felszabadult játékban pedig Dorkáék sokszor improvizáltak. Volt például egy konkrét jelenet, amit ketten hoztak össze, csak végül nem fért bele a filmbe, mert úgy már túl hosszú lett volna.
A filmben szereplő kórust pedig a Bakáts téri Ének-Zenei Általános Iskola diákjai alkották. Az iskolának a kórus az egyik büszkesége, egy csodálatos pedagógus, Molnár Mónika vezeti őket, rá elképesztően odafigyeltek a gyerekek, ez többször megmentette az életünket. (nevet) Azért is választottam őket, mert láttam, hogy van élet a gyerekekben, nem ostorral fegyelmezik őket.
hvg.hu: Hogy viseli a két Dorka az Oscar-shortlist miatt fokozódó figyelmet?
D. K.: Ritkán találkozom velük, de nagyon izgatottak voltak a hírtől, amikor a tízbe kerültünk. Természetesen nagyon szeretnék megnézni Hollywoodot.
De mindkettejüknek olyan élete van, hogy csodálkoznék, ha lenne idejük izgulni. Hais Dorka országos első műugró, profi sportoló, napi két edzéssel. Emellett színészkedik, reklámplakátokon látom az arcát. Gáspárfalvi Dorka pedig artistaképzőbe jár, cirkuszban lép fel, filmekbe hívják folyamatosan. Ha vannak gyerekek, aki bírják a rivaldafényt, akkor azok ők. Nekem több félnivalóm van ebből a szempontból. (nevet)
hvg.hu: Itthon nagyobb eséllyel indultak a támogatásért, de közben a Mindenki is csak a késői időpontokban futott párszor a Petőfi TV-n. A közönséghez még mindig nehezen jutnak el az ehhez hasonló minőségi alkotások. Ezen hogy lehetne változtatni?
D. K.: Az egész ott kezdődik, hogy egy nagyjátékfilm premierje, vetítése eseményszámba megy, óriási összegeket fektetnek a marketingkampányra. Ezzel egy rövidfilm nem versenyezhet. Kisfilmekkel nem tudsz akkora izgalmat generálni, még ha eseményt is szervezel köréjük. Ezért egyszerűen még nem alakult ki még olyan rendszer, ahol a kisfilmek olyan felületet kapnának, ahol reklámból és egyéb bevételekből kis pénzt termelnének vissza.
A kisfilm a mai napig inkább egy olyan terep a fiatal filmesek számára, ahonnan el lehet jutni az egészestés alkotásig. Közben azonban látni kell, hogy a műfajban rengeteg lehetőség rejlik: egy csomó kedvenc klasszikus, a Chaplin-filmektől, a Tom és Jerry-epizódokig párperces kisfilm. A műfaj maga zseniális, és az segíthet, hogy folyamatosan rövidül az az időintervallum, amit egy néző végig tud koncentrálni. Volna a kisfilmekre igény, csak azt kell kitalálni, hogy hogyan lehet a figyelmet ráirányítani egy csokornyi ilyen alkotásra.
Ha Magyarországot nézzük, van azzal még bőven feladat, és dolgoznak is rajta, hogy hogyan lehetne a filmekre több nézőt becsábítani. Egészestés filmeknél az utóbbi években volt egy-két sikersztori, de a magyar kisfilmes kínálat is kiemelkedően jó. A Friss Húson például legalább öt olyan alkotást láttam, ami sok díjat nyert volna, ha valaki elkezdi őket promózni, utaztatni fesztiválokon. Óriási kedvencem volt Kis Hajni filmje, a Szép alak, nagyon tetszett korábbról a Betonzaj, vagy a Fizetős nap az újabbak közül. Animációban pedig talán még erősebb a magyar felhozatal, ezek a filmek utaznak is fesztiválokra. A Love-ot, Bucsi Réka filmjét például legalább háromszor láttam, teljesen megbabonázott.
Jó lenne, ha ezt a műfajt felkarolná jobban az állami televízió, vagy bármilyen csatorna berakná jobb műsoridőkbe. Az sokat lendíthetne az ügyön.
„Az nem empátia, hogy rosszul vagyunk mások nyomorától"
A diák-Oscar-díjra jelölt Kis Hajni úgy megy előre, hogy igazán csak egy dolgot szeretne: őszinte, önazonos filmeket vászonra vinni.
hvg.hu: Lehet, hogy nem is a tévében kellene megtalálni ezt a felületet?
D. K.: Sokaknak már tévéjük sincs, csak Netflixen, vagy egyéb online platformon néznek filmeket. Lehet, hogy antológiasorozatot kéne belőlük csinálni. Próbálkoznak ilyenekkel, például a Short of the Week is ilyen kezdeményezés a Vimeon. De még nincs igazán olyan hely, ahol visszatérő, fizető vendéget lehet találni minőségi rövidfilmeknek.
Egyedi esetek viszont így is vannak, például Tóth Barna filmje, az Újratervezés érzelmes, de nem nyálas történetével egymillió feletti nézettséget produkált. Hozzáférhető volt, gyorsan meg lehetett nézni. Én ebben a vonalban bízom, de azt a modellt kell még kitalálni, hogy ebből a milliós nézettségből az alkotóknak is jusson pénze egy következő alkotásra.
hvg.hu: Van már terve a folytatásra, következő filmre?
D. K.: Igen, a Médiatanácsnál elnyertünk újra egy pályázatot A legjobb játék című kisfilmemre. Március végén kezdjük a forgatást. Közben a Paramount Channelnek készítek egy 2-3 perces epizódokból álló minisorozatot. Iszonyú gyors, klipszerű epizódokat kell elképzelni, a címe Eszméletlen lesz. A főszereplője egy kómás beteg, aki ágyhoz kötve fekszik egy kórteremben, de közben mindent észlel maga körül, és mindent szarkasztikusan kommentál.
De ezen kívül még van tervben még sok minden, ebben nincs hiány, remélem, kapok lehetőséget megvalósítani ezeket.
| Kisfilmek Deák Kristóf ajánlásával |
Megkértük Deák Kristófot arra, ajánljon nekünk rövidfilmeket az elmúlt évek kínálatából, ha már úgyis arról beszéltünk, hogy mennyire nehéz felületet találni ezeknek a minőségi alkotásoknak. A felsorolt filmek közül több teljes egészében elérhető a linken. A többinél a trailer található a link alatt. Íme tehát a lista, Deák Kristóf kommentárjával:
The Bathtub – egysnittes kisfilm, nagyon vicces, ez is sok díjat nyert The Reflection of Power – ez inkább kísérleti kisfilm, elég hipnotikus és merész, Észak-Koreában forgatták Two Windows (Am Fenster) – fekete komédia Maman(s) – egy ütős gyerekszereplős film, bevándorlás témakörben. Un Métier Bien – simán csak egy jó film arról, milyen másodgenerációs arab fiatalnak lenni Európában Mayday Relay – egy vizsgafilm, amiben egy vitorláshajó a Földközi-tengeren befog egy vészjelzést egy süllyedő, menekülteket szállító hajótól Barbara – egy szoba benne sok színésznővel, zseniális dialógusokkal és vágással Fallet – gyönyörűen fényképezett norvég hegymászós dráma, ütős csavarral) Mr Madila – nagyon vicces meta-doku-animáció egy valódi kuruzslóról Le Skate Moderne – stílusos doku fiatal deszkásokról Listen – bevándorló családon belüli erőszakról szóló film, elég agyas |
