A Sírhant művek előtt senki sem merte arcunkba tolni a halál banalitását, a temetések abszurditását, és ennyire problémás családot sem igazán láthatott ezt megelőzően senki tévéképernyőn. A sorozat forradalmi volt: meleg férfipár, hullákkal viccelődő boncmester és szexualitását felfedező középkorú özvegy is itt tűnt fel először. A tévétörténelem legmeghatóbb fináléját hozó Sírhant művek az 1080p Top 20 lista 8. helyére futott be.
Cold open
“Egy halott ember lábát ellopni, tudom, elég fura dolog. De, helló, olyan házban is elég fura élni, ahol egyáltalán ellophatsz egy lábat” – azt hiszem ennél a mondatnál dőlt el végleg, hogy a Sírhant művek súlyos tragikumba ágyazott akasztófahumorától nem tudok majd szabadulni. A fenti mondatot Claire (Lauren Ambrose), a sorozat középpontjában álló Fisher család legfiatalabb tagja mondja Ruthnak (Frances Conroy), édesanyjának, egy a Szívek szállodáját fergetegesen parodizáló részben. Az epizód arról szól, hogyan próbálkozik anya és lánya egy a filmekből ismerős mintakapcsolatot létrehozni, de még idejében ráébrednek arra, ők képtelenek erre, és pont ettől válhat őszintébbé a kapcsolatuk.
A Sírhant művek végig ezekről a kegyes hazugságokról rántja le a leplet: úgy rombolja porig az álomcsalád modelljét, hogy közben egy sokkal problémásabb, de őszintébb verziót épít fel a helyén. Ha a Szívek szállodája az amerikai álom, akkor a Sírhant művek az álom mögött sorakozó kimondatlan gondolatok és tabuk felhánytorgatása, néhol már a túlzásokig elvitt abszurd humorral keverve.
A sorozat fő alkotója, Alan Ball persze nem a semmiből érkezett az addig a tévéképernyőn szokatlanul sötét és összetett drámájával. Kis túlzással pár év alatt szinte előre felvázolta a 9/11 sokkjától szabadulni próbáló korszak kiábrándultságát. 1999-ben mutatták be a forgatókönyvéből készült, hamar korszakalkotónak kikiáltott Amerikai szépséget, majd rá két évre, a kilencvenes évek optimizmusának végleg véget vető 2001-ben indította útjára a Sírhant műveket.
Azonban az eredeti ötlet nem Ballé, hanem Carolyn Straussé, az HBO akkori elnökéé volt, ő vázolta fel először, hogy induljon széria egy temetkezési vállalatot üzemeltető családról. Ballnak nem kellett sokat kutakodnia munícióért a sorozathoz. Tizenévesként sorra járta a temetéseket, közeli családtagjait is elvesztette. Mikor Ball 13 éves volt, testvére, két évvel később édesapja halt meg, a köztes időben pedig nagyszülei is elhunytak. Így aztán önkéntelenül is különös viszonya alakult ki az amerikai temetkezési kultúrával.
“A nővérem egyszer csak eltűnt. Aztán elmentünk a temetésére, és ott feküdt egy nyitott koporsóban. Úgy csinálták meg a frizuráját, ahogy ő sosem viselte, olyan színű rúzs volt rajta, amit sohasem használt. Egyáltalán nem úgy nézett ki, ahogy szokott – ő is volt, meg nem is – és ez nagyon ijesztő és furcsa volt. Fura zene szólt és az egész olyan visszafogott volt. Az egész élmény fojtogató volt, és ez velem maradt” – mesélt saját élményeiről Ball.
Pilot
Ball első nekifutásra a végleges verziónál jóval hagyományosabb első epizódot írt. Miután a forgatókönyv elolvasása után behívták az HBO-hoz, arra kérték, tegye még bátrabbá a történetet és problémásabbá a karaktereket, Ballnek pedig több sem kellett: akkor már javában futott a Maffiózók, amely megmutatta, hogy a tévé nem csak a buta komédiák és a felszínes drámák felülete, így olyan történetet írt, amely végül még a megrendelőket is kihívás elé állította. Sokat elárul a sorozat újszerű hangneméről, hogy a gyártónak komoly gondott okozott hogyan reklámozza a sorozatot. Fekete komédiaként? Családi drámaként? Vagy mindkettőként?
Mert mit is várunk egy szériától, ahol a család összes tagja valamilyen démonnal küzd? Fisherék családregényébe akkor kapcsolódunk be, amikor a temetkezési vállalkozást vezető családfő (Richard Jenkins) hirtelen meghal. Amit maga mögött hagy az a pontos ellentéte a tökéletes családnak: Ruth, a bigott középkorú feleség, Nate (Peter Krause), a megállapodni képtelen legidősebb gyerek, David (Michael C. Hall), a titokban meleg középső fiú, és a fentebb már idézett Claire, a keményebb drogok felé forduló kamaszlány egyenként is teljes sorozatot érdemelnének. Egy valami azonban mégis összetartja ezt az épp széthullóban lévő bagázst: mindegyikőjük érzelmeinek kimutatásával küszködik. Így akár úgy is sarkíthatjuk Fisherék öt évadon keresztül bonyolódó sztoriját, hogy a Sírhant művek annak a története, hogyan tanul bele egy család abba, hogy a maga csodabogár módján, de kimutassa valódi énjét, és felismerje gyengeségeit.
Ballt, és aztán a későbbi epizódokat írókat ezért egy dolog vezérelte főleg, az, hogy lebontsák a hamis és álszent képet a halálról, amely továbbra is tabunak számított/számít. Ennek egyik leglátványosabb elemeként, minden egyes epizódot abszurdabbnál abszurdabb halálesetekkel indítottak (itt egy klipben az összes). A Sírhant művek a nézők arcába tolta, hogy igen, ilyen méltatlan, nevetséges is lehet a vég. A nyitó halálképsorok után azonban már azon dolgozott minden alkotó, hogy azt is bebizonyítsák, azért a születés és a halál közötti időszakot a halál banalitásának ellenére sem érdemes feladni.
Cliffhanger
Azért is válhatott a tévés történelem talán legmegrázóbb, legelllentmondásosabb sorozatává a Sírhant művek, mert mindenről beszélt, amiről korábban egy amerikai tévésorozatban képtelenség lett volna beszélni. A későbbi évadokban a Ruthot alakító Fances Conroy minden pillanata megrázó portréját adta a saját vágyait újra felfedező középkorú özvegynek, de Michael C. Hall minden egyes feltűnése is élményszámba ment, ahogy folyamatosan kihívásokba ütközött a fekete rendőrrel, Keithszel (Mathew St. Patrick) folytatott kapcsolatában, és a legnormálisabbnak tűnő szereplőről, Nate-ről is fokozatosan derült ki, nagyobb szüksége van a testvérei támogatására, mint ahogy az elsőre látszott.
1080p Top 20 – Az évezred legjobb sorozatai |
Tizenhat év nem sok idő, ha egy évezredről beszélünk, mégis úgy gondoljuk, a sorozatok legújabb aranykorában eljött az idő egy összegzésre. Persze egy ilyen lista csak szubjektív lehet – hogy mi alapján válogattunk, azt itt írtuk le. A sorozat eddigi részei: 20.: Szívek szállodája, 19.: Orange Is the New Black, 18.: Híradósok, 17.: BoJack Horseman, 16.: Szex és New York, 15.: Deadwood, 14.: Foglalkozásuk: amerikai, 13.: Mad Men, 12.: Louie, 11.: South Park / Family Guy, 10.: Trónok harca, 9.: Oz |
De a Sírhant művekben nem csak Fisherék miatt maradhatott emlékezetes: a súlyos témákat oldandó, szórakoztató (egyesek szerint azonban a sorozathoz képest túl kiszámítható, és ellenszenvessé váló) karaktert kreáltak a hullákkal csodákat művelő Ricóból (Freddy Rodríguez), mint ahogy Nate szeretője, a titokzatos és már-már ijesztően okos Brenda is végig megosztotta a sorozat nézőit. Azokat a nézőket, akik a kezdetektől fogva rákattantak a sorozatra. Amíg adásban volt, a Sírhant művek volt az HBO legnépszerűbb műsora többmilliós nézettségével.
És egy dologról pedig egyszerűen muszáj még említést tenni. Sokak szerint ugyanis a Sírhant művek befejező epizódja minden idők legjobb tévés fináléja. Az még csak hagyján, hogy a 72 perces zárás méltósággal búcsúzik karaktereitől, de egy olyan montázst is obabiggyeszt az epizód végére, amitől a sorozat rajongói most e sorok olvasása közben is a könnyeikkel küzdenek. Ball elárulta, óriási harcot vívott az HBO-val azért, hogy ilyen hosszú legyen az epizód (amelynek írása közben maga is sokat sírt) és a stáblista is (hogy minden stábtag elég időt kapjon a záráskor), de abszolút bejött a számítása. Az Everyone’s Waiting című epizód hivatkozási alap, az egyik legtöbbször emlegetett sorozatrész lett.
Reboot
A szép lezárás minden színész számára lehetőséget adott arra, hogy később más szerepben adjon újabb lökést karrierjének. Az öt évadon keresztül kimagaslót nyújtó Michael C. Hall megérdemelten lett még nagyobb közönségkedvenc a sorozatgyilkos, és a Sírhant művek Davidjéhez hasonlóan újra két lábon járó ellentmondásként bemutatott Dexter szerepében. Richard Jenkins azóta is igazi rétegkedvencnek számít a filmrajongók körében, de nemrég az Olive Kitteridge-ben emlékezetesen tért vissza a tévésorozatok világába.
Frances Conroy hosszú idő után az Amerikai Horror Storyval került újra megérdemelten reflektorfénybe, míg Peter Krause a Vásott szülőkben, Lauren Ambrose pedig Magyarországon kevésbé ismert szériákban (Torchwood, The Return of Jezebel James) bizonyított.
Ha viszont a Sírhant művek jelenkori örökösét keressük a sorozatok között, akkor a legegyértelműbb választásnak a szintén elég zilált család életét, humorral és kellő mélységgel, tabuk döntögetésével bemutató Transparent tűnik. De valószínűleg a Breaking Bad és a The Affair alkotói sokat tanultak Ballék árnyalt családábrázolásból.
Easter egg
Nem véletlen, hogy a sorozat álom- vagy hallucinációs jelenetekben bővelkedő stílusát sokszor hasonlították a mágikus realizmushoz. A sorozat írói között ugyanis ott található Gabriel Garcia Marquez fia, Rodriga Garcia, akinek a nevéhez fűződik többek között a második és a harmadik évad premierje is.
A sorozat akkora siker volt Amerikában, hogy Richard Jenkins kisebb felfordulást okozott egy valódi temetésen: egy nő a szertartás közben odament hozzá, és nem viccből megkérdezte a színészt, filmezik-e a temetést.
Az utolsó évadban az egyik epizódban egy férfi egy színházi darab közben elszenvedett szívrohamban hal meg. Az epizód írója tényleg tanúja volt egy ilyen esetnek a valóságban is, de ezzel még nem ért véget a történet, ugyanis a halálát eljátszó színész az epizód sugárzása után pár héttel meghalt. De azt se felejtsük el, hogy a Sírhant művek ismertette meg a világgal Siát, akinek Breathe Me című száma a finálé miatt vonult be a tévés történelembe.
Az évezred legjobb sorozatai, 12. rész: Oz
"A legjobb sorozat, amit nem ismersz" - szokás mondani az HBO első drámasorozatáról, ami tulajdonképpen a manapság csúcsosodó, igényes és bátor sorozatkultúra egyik első darabjának is tekinthető. A börtönélet legsötétebb bugyraiban elmerülő széria kegyetlen, brutális és tabudöntögető, de egyszerűen képtelenség abbahagyni. Az 1080p Top 20 lista 9. helyezettje az Oz.
Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!