Kult Tossenberger Tamás 2016. augusztus. 17. 17:20

„A talált tárgyaknál nagyobb az éljenzés, mint Rihanna-koncerten”

Arra voltunk kíváncsiak, hogy a Sziget sokszor féktelen, nagyvárosnyi emberseregét kik segítik elnavigálni a fesztivál alkohollal átitatott útvesztőiben. Backstage sztorik az infópultból.

Hiába van már két éve Sziget app a hagyományos információs füzet mellett, a Sziget hétköznapi hősei a fesztiválozókat a legszélsőségesebb körülmények között is segítő „infósok” nélkülözhetetlen szereplői a Sziget-élménynek. Idén is 120 fős (zömmel magyarokból álló) személyzet látta el információkkal a látogatókat a Sziget 5 pontján - velük beszélgettünk az idei és korábbi évek tapasztalatairól.

„Az elveszett ember a leghálásabb”

 „Átérzem, hogy egy fesztiválon, ráadásul külföldön milyen könnyű elveszni, így mindig olyan bánásmódban részesítem a szigetlakókat, amit ellenkező esetben én is elvárnék” – foglalja össze az infósok filozófiáját Ádám (28), aki már négy éve dolgozik a Szigeten.

Túry Gergely

„Ha felkészült, türelmes, spontán és elég kedves vagy, – mindegy, hogy honnan jöttek -, a fesztiválozók értékelni fogják. Nekem az egyik legkedvesebb és legszürreálisabb élményem talán az volt, amikor egy holland zeneszerző tanonc hajnali 3-kor azt kérte tőlem, hogy énekeljem el neki a magyar himnuszt, mert szeretné lekottázni hallás után. A szememet alig bírtam nyitva tartani, de teljesítettem a kérést, amiért annyira hálás volt, hogy utána minden nap visszajött megköszönni és tartani bennem a lelket.

De volt egy dán hölgy is, aki annyira örült, hogy segítettem neki valamilyen apróságban, hogy utána mintegy rituálisan naponta egyszer megölelt. Ezek a dolgok csak itt tudnak megtörténni – idéz fel párat élményei közül Tamás (29), aki 5 évig volt infós, így az appok előtti, ma már szinte romantikusnak ható időszakból is vannak emlékképei.

„A régi szép időkben még mi ragasztgattuk ki, tőlünk tudták meg először, ha elmarad egy koncert. Emlékszem például, hogy pár éve egy külföldi direkt a Pendulumért utazott messziről a Szigetre, és mikor kitettük, hogy „cancelled”, elkezdte rugdosni a pultunkat. Aztán mire megnyugtattuk, már ő akart meghívni egy sörre”.

„Fontos, hogy a legmeredekebb szituációkat is faarccal kezeljük. Nekem volt olyan élményem, hogy egy lány felcsapta az infópultra a ripityára tört, véres lábujjait, hogy akkor kezdjek ezzel valamit. De olyan is volt, hogy egy srác csak a kijáratot kereste, és mikor megfordult tűnt fel, hogy tátong egy lyuk a fején. Észre sem vette, hogy betört a feje. Ilyenkor kicsit ápolónak is kell lennünk” – teszi hozzá a két Szigetet a háta mögött tudó Zsombor (26). 

A talált tárgyak népszerűbb volt, mint Rihanna

Takács Veronika, az infópultosok vezetője szerint általában minden évben vannak slágerkérdések és témák, de idén nem volt semmi kirívó és némi riadalmat is csak a sörös-kolbászos táska okozott.

„A nagyszínpad és az elsősegély sátor mindig népszerű kérdések, de az emberek sokszor a saját sátrukat is rajtunk keresik. Emellett találtunk már meg barátot, barátnőt, kocsikulcsot, útlevelet, kerekesszéket, kutyát, macskát”.

„A talált tárgyaknál (amiket a Sziget Iroda a fesztivál után is megőriz) nagyobb szokott lenni az éljenzés, mint Rihanna-koncerten” – teszi hozzá a 3 éve infózó Pál (21), akit idén K-hídba beszorult telefonnal is megtaláltak.

Asszonyi Eszter

Az infósok szerint a fesztiválozók nem szívesen foglalkoznak politikával, így Manu Chao idei migránsokra tett utalása sem keltett igazán nagy figyelmet, ugyanakkor a migránsok javára szervezett sátorgyűjtő akció tavaly is és idén is igen népszerű volt.

A magyarok is jófejek, de sorba állni még mindig nem tudnak

Az ide látogató külföldiek (akik között állítólag a megszokott nyugat-európai nemzetek mellett idén feltűnően sok indiai is volt) Ádám szerint kedvesnek tartják a magyarokat, akik viszont szerinte éppen csak egymással nem azok és a sorban állást sem sikerült még megtanulniuk.

”Míg pl. a brit lelazul és elszürcsölget egy sört, addig a magyar türelmetlenkedve nézi, hogy hogyan tudna előre jutni a sorban. Ezzel együtt a szigetelő magyarok összességében ugyanolyan jófejek, mint a külföldiek”.