Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Jelentés a szigeti káoszból.
Az elképzelés viszonylag egyszerű volt: kimegyek a Rihanna-koncertre, és a hvg.hu Facebook-live csatornáján időről időre bejelentkezem, körbemegyek a nagyszínpadnál, hangulatot mutatok, látogatókat interjúvolok meg, pillanatokat villantok fel a koncertről – egyszóval elviszem oda azt is, aki nem tudott vagy nem akart erre áldozni, de azért érdekli. És persze megnézem magam is a show-t, nyilván érdekelt.
Ez lett belőle:
19.35 - Érkezés a K-hídhoz. Autóval mentünk, parkolni ilyenkor képtelenség, de ez az én fájdalmam, ha nem tudom otthon hagyni a kocsit, akkor így jártam. Végül valamelyik kaszásdűlői lakótelep parkolójában sikerül bepréselni az autót egy helynek alig nevezhető térbe.
19.40 - A sajtójegyek úgy működnek, hogy az újságíró kap egy úgynevezett vouchert e-mailben, azt vagy kinyomtatja, vagy nem, utána elballag a K-híd mellett kordonokkal leválasztott "udvarba", ott van pár sátor, pultokkal, személyzettel, bejelentkezik, és megkapja a karszalagját. Az "udvarban" egyébként nem csak a sajtóval foglalkoznak, VIP-, vendég-, művész, szakmai jegyekkel ugyanide kell jönni. A rendszerben évek óta benne volt a 10-15 perces várakozás, de ez teljesen rendben van, ráadásul megoldható volt, hogy egy szerkesztőségből elmegy egyvalaki, majd kiváltja mindenkinek a karszalagját. Idén azonban minden más lett: biztonsági okokból bevezették az úgynevezett check-in rendszert. Vagyis a voucherrel személyesen kell elmenned ugyanazokhoz a pultokhoz, bemutatsz egy személyit vagy útlevelet, a rendszerben rögzítik az adataidat, ezeket "összekapcsolják" a karszalagoddal, azt fel is teszik rád, és így mehetsz be. Mindezt azért van időm átgondolni, mert éppen várok, míg egy rendesnek tűnő szervező végtelen nyugalommal eligazít hat külföldit, nekem azonban nincs jó híre: igen, az az elképesztő tömeg, amit a már említett udvarban látok, pontosan azt csinálja, amitől én tartottam – oda vár, ahova én is fogok. Felveti, hogy ha elsétálok öt kilométert a H-hídhoz, ott nincs senki. Gyors számolás: az autót nem veszem ki a parkolóból, tehát gyalogolni kell. Aztán vissza a szigeten a nagyszínpadhoz, az inkább tíz, mint 5 kilométer, ehhez lusta vagyok, inkább a tömeg, nem mehet az ennyire lassan.
19.45 - DE! Ez iszonyú lassú lesz. Eleve vagy harminc méterre állok a pulttól, és gyakorlatilag nincs sor, csak egy embermassza. Már most látszik: itt totális káosz van.
20.00 - Fél métert haladhattunk 15 perc alatt. Sor továbbra sincs, csak a tömeg mind nagyobb. Van, aki kinyomtatott papírokat szorongat, másoknál van már egy-egy sör, általában mindenki telefonozik, viszont abszolút mindenki dühös. De ilyenkor még remél, a koncertig 1,5 óra – olyan nincs, hogy ennyi idő alatt nem érünk oda.
20.10 - Már messze nem vagyunk annyira optimisták, nyolc óta egy tapodtat sem léptünk előre, sőt, oldalról betolakodtak páran, helyzetünk lényegében romlott.
20.15 - Baloldalt van egy "Problémás jegyek" pult, sokan arra hivatkoznak, hogy ők oda mennek, így jutnak előbbre, majd besorolnak a tömegbe. Még rosszabb a helyzet.
20.30 - Egy óra van a Rihanna-koncert tervezett időpontjáig, és már látható, hogy erről sokan lemaradnak majd. A többség azért még reménykedik, bár mind gyakoribbak a "kell ez nekem? Szeretem én Rihannát? Hazamegyek, megnézek egy YouTube-klipet" megjegyzések. Közben felfedezzük a világ legtürelmesebb tacskóját, a gazdája ölében van, ő belealszik a várakozásba.
20.35 - Egy anya kiviszi a gyerekét a tömegből, a kislány arcán az elkeseredés és a rosszullét jelei keverednek.
20.40 - Mind többen gondolják azt, hogy ebből nem lesz semmi. És egyre többen adják fel.
20.45 - Nyolc métert haladtunk egy óra alatt! Mostanra akadt egy szervező, aki megpróbálja megakadályozni, hogy az álproblémások előbbre menjenek, de nem túl meggyőző, tehát előbbre mennek.
21.00 - Felvillan bennem, hogy nem lesz ebből élőzés a Szigetről, de talán inkább innen kellene bejelentkezni. Aztán győz a sportszerűség: ez nem a néző baja, hanem az enyém, ráadásul adjuk meg az esélyt a szervezőknek, hogy a végén kitalálnak valamit. (Késői konklúzió: nem érdemes sportszerűek lenni.)
21.15 - Még 15 perc Rihannáig - a tömegben egyre több a veszekedés, két VIP-jegyes nő állítólag verekedett is, párok csattannak egymás közt: "- Menj, ha annyira okos vagy, intézd el, de én inkább hazamegyek. - Miért, nem te akartál kijönni? - Kapd be!)
21.25 - Végre megszólal egy hang: "Az, akinek kinyomtatott vouchere van, menjen oda bármelyik látogató-pulthoz, kap egy karszalagot, beengedik". A tömeg nem hisz a hangoknak, szinte senki nem mozdul. Ezen felbuzdulva mi lépünk - a pulthoz úgysem érhetünk oda, hátha működik ez.
21.30 - Nem működik. A sziget bejáratánál lévő sátorban ülő srácok blazírt arccal ülnek, ők nem tudnak semmiről. Sajtójegy? Azzal nem tudnak mit kezdeni. Közben odabent kezdenie kellene Rihannának? Kérdezzük, tudhatja-e valaki, mi a helyzet. Menjünk a pénztárba, ott van minden főnök. Megyünk.
21.33 - Nem tudják. Mondom: volt egy bemondás. Mondják: tudják, hallották, hülyeség volt, nem igaz. Mondom, akkor buktam a koncertet, élőzök egyet a bejárattól, hogy ez nem jött össze, bocs, de nem rajtam múlt. Mondják: na várjak egy picit, van egy kapu, amit be tudnak vinni ugyanahhoz a pulthoz, amire addig vártam, csak éppen előre.
21.37 - Tényleg odavitt. Itt már csak négyen vannak előttünk. Ez se lesz rövid. És itt már mindenki nagyon ideges. A mellettünk lévő sorban Majoros Péter (Majka) oszt ki angolul egy tolakodó félrészeg (vagy tán egészen az) fickót, hogy ne akarjon már előbbre jutni.
21.40 - Kezd kiderülni, mi a legnagyobb gond. Sokan nemcsak egy napijegyet váltana be (nyilván, ha már kiálltak egy ekkora sort), hanem többet. Ez külön-külön regisztrációt jelent. Az azonban érthetetlen, hogy mire gondolhattak a szervezők, amikor a bonyolított beléptetés mellé nem ültettek több embert.
21.45 - Tényleg lassan megy. Egyet sem léptünk előbbre. Majka közben már "Don't touch me, Don't touch me" felkiáltásokkal küzd újdonsült barátjával.
21.50 - A pultok mögött felbukkan egy nő: kinek van egynapi jegye, például sajtó? Odanyújtom a vouchert, elveszi, odébb lép, majd két perc múlva vissza, kezembe nyomja a karszalagot. Nincs se regiszráció, se kérdés, se névfelírás, semmi. Mintha visszamentünk volna 2015-be.
21.55 - Bent vagyunk a Szigeten, hallgatózunk, semmi sem utal Rihannára.
22.00 - Most kezd Rihanna, elértük. Kapcsolom a telefont, Facebook-live, kezdenék, bejelentkeznék. A 4G azonban nem működik. Üzenetekre nem tudok válaszolni, nem hogy élőzzek. És ez így marad tovább is. Azt nem írom le, miket mondtam. Rihanna meg....olvassák el kollégám írását az Egymillió dolláros falunapról. Sőt, itt nézegethet képeket a koncertről.
Arról pedig, hogy mindez miért alakulhatott így, nézzék meg ma 14-től a hvg.hu Facebook-oldalán élő interjúnkat Gerendai Károllyal.
