A osztrák világpremier után június elején Oberhausenben is bemutatkozott a Látszatélet. A kritika elájult a Mundruczó-darabtól.
“Az arc mint harctér, a bérlakás mint mikroszkóp, a színpad mint nagyítóüveg: az 1975-ben született Mundruczó Kornél színházművészete kis léptékben, éles körvonalakat használva reflektál a társadalmi viszonyokra, és ezáltal válik a Látszatélet egyszerre költői és politikai eseménnyé” – írta például a Frankfurter Allgemeine Zeitung a Proton Színház bemutatójáról.
“Látszatélet című előadásában a megszokott színpadi provokáció és erőszak helyett enyéni sorsokra vetett csendes és intim pillantással lep meg a neves magyar színházi- és filmrendező, Mundruczó Kornél” – így aSüddeutsche Zeitung
Az opernnetz.de arról számolt be, hogy miután kihunytak a reflektorok, a közönség először percekig néma, majd hosszan tartó tapssal jutalmazta a rendezést, a színpadképet és a színészeket.
Peter Carp, a Theater Oberhausen igazgatója “Európa egyik legfontosabb rendezőjének” nevezete Mundruczót. Az intézmény egy kísérletező kedvű, kockázatvállaló színház, amely több olyan alkotót indított el a pályáján, akik időközben már nagy ismeretségre tettek szert. Például Herbert Fritsch, a jelenleg egyik legkeresettebb német rendező is itt mutatkozott be először rendezőként.
A Látszatélet Oberhausen után, Wiesbadenbe, Drezdába, Berlinbe és Lille-be utazik, Budapesten legközelebb 2016. december 8-10. között az előadás magyar koprodukciós partnere, a Trafó tűzi ismét műsorára.
És van apokalipszis is - megnéztük Mundruczó kilakoltatásdrámáját
Mundruczó Kornél legújabb rendezésében, a Látszatéletben egy körúton kívüli, józsefvárosi lakás fordul meg a tengelye körül, és nem vízszintesen.