Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Még kicsit fura szemmel néznek rá, de lassan jobb hozzászokni a gondolathoz, hogy most már a magyar zenei színtéren is van olyan női énekes-dalszerző, aki nem dívaként vagy szexuális tárgyként viselkedik, hanem a dalaival szerez rajongókat. Jónás Vera és zenekara szintet lépett rockosabb, hangosabb új lemezével, ami simán lehet az év egyik legjobb történése a magyar popban. Több figyelmet érdemlő zenekarokat bemutató sorozatunk, az egy.két.há új részében a Jónás Vera Experiment próbájára látogattunk el.
Jónás Vera korábbi, bemutatkozó lemeze egyik dalában női hősöknek, Ellen DeGeneresnek, Frida Kahlónak vagy Audrey Hepburnnek szegezi a kérdést: ti mit tennétek a helyemben? Aztán a sok kérdés után jön a dal végén a feloldozást jelentő konklúzió: mi lenne, ha nem próbálnék meg ti lenni, hanem én, csak én lennék? Az egyre több rajongót szerző dalszerző úgy tűnik, megfogadta a tanácsot, és jó úton halad afelé, hogy már csak saját magához kelljen mérnie magát.
„Még nem voltam a térképen”
„Az első lemeznél még nem voltam a térképen, szóval semmilyen nyomást nem éreztem. Most egészen más volt a helyzet. A Tiger, Now! befejezése után egy nappal komolyan azt éreztem, hogy ez óriási bukta lesz.” Jónás Vera a semmiből lepett meg mindenkit három évvel ezelőtti játékos, meghatározó női előadókat idéző albumával, a Game-mel, ezt a szintet kellett megugrania második nekifutásra. Zenekarával pedig kockáztatott, és a Tiger Now! esetében úgy tűnik, szó sem lehet buktáról, sőt épp ellenkezőleg.
Már a Game idején is elhihettük kis időre, hogy a magyar színtéren is sikeres lehet egy olyan női frontemberrel fellépő zenekar, amely nem feltétlen a dívaságot, hanem a dalokat helyezi előtérbe. Mert miközben mi is szinte havonta hidaltunk le az utóbbi időben a nemzetközi palettán a jobbnál jobb női dalszerző-énekesektől (Julia Holter, Sharon Van Etten, Angel Olsen, Courtney Barnett, Cate Le Bon, St. Vincent, tune-yards, hogy csak a jéghegy csúcsát említsük), itthon fájó hiány mutatkozott ezen a vonalon. Nem arról van szó, hogy kevés női énekest láthattunk színpadon, hanem a mélyebb, kísérletezőbb, személyesebb vonal hiányzott eléggé. Talán csak a morningdeert és a nemrég egészen egyedülálló lemezt megjelentető Musica Moraliát lehetetett felmutatni ezen a vonalon.
Jónás Vera és zenekara, az Experiment azonban a nemrég megjelent Tiger, Now!-val óriási lökést adhat nemcsak saját karrierjének, hanem az itthoni közegben még kissé távolságtartással kezelt stílusnak.
A teljes új lemez:
A Liget-projekt miatt talán végnapjait élő Keleti Blokk egyik próbatermében csíptük el a zenekart, amint épp az utolsó simításokat végzik a lemezbemutató koncert előtt. Amikor leülünk a próba után, Vera megerősíti nekünk, hogy itthon még idő kell a külföldön már világosan látható női áttöréshez. „Én azt érzem, hogy egy nőközpontú, csajosabb, de azért keményebb gitárzenétől még kicsit tartanak az emberek. Például az Artisjus-díjátadón (ahol Jónás Vera lett az Év Junior Könnyűzenei Alkotója – a szerk.) is azt éreztem, hogy nem tudnak még mit kezdeni velem olyan emberek sem, akikre kifejezetten felnézek” – meséli kérdésünkre a debütlemez finomabb hangulata felől a markánsabb hangzás felé kanyarodó dalszerző.
Harapósabb kedvükben voltak
Elég csak belehallgatni a Tiger, Now! címadó és egyben kezdő, vagányan odakent dalába, hogy kiderüljön: Jónás Vera és a zenekar három másik tagja, Fenyvesi Márton, G. Szabó Hunor és Csizmás András az intimebb debütálás után most valami egészen mással rukkoltak elő. „Nem a lemezkoncepciót vagy a lemez hangzását találtuk ki előbb, hanem ahogy sorban jöttek a számok. Úgy derült ki, hogy most harapósabb kedvünkben vagyunk” – avat be minket a lemez készítésének folyamatába Vera. Igaz, némi tudatosság azért volt a stílusváltásban. A The Qualitonsból ismerős Hunor érkezése még az új lemez előtt eleve egy rockosabb megszólalást vetített előre, és az Over & Over Againt vagy a Walk Awayt hallva ez a váltás abszolút be is jött.
„Engem is jobban érdekel most a keményebb, torzított gitárhangzás. Biztos, hogy én is ilyen irányba löktem a dalokat” – teszi mindehhez hozzá Marci, a gitáros, aki szerint most több dalszerzési és készítési módszert is kipróbáltak. Volt olyan szám, amit koncerteken finomítgattak folyamatosan, és csak a lemez befejezése előtt készült el hozzá a végleges angol szöveg, de például az Only Girlt Vera demózta és vette fel egyedül.
| Miről is szól az egy.két.há sorozat? |
Sorozatunkban fiatal, tehetséges magyar zenekarokat mutatunk be, mert azt gondoljuk róluk, hogy nagyobb figyelmet érdemelnének, és nem feltételnül kapnak elég legetőséget a mainstream felületeken. Első alkalommal a norvég, ír és egy magyar tagból álló Mongooz and The Magnet klipforgatásán vendégeskedtünk, aztán ellátogattunk a Muriel zenekar bázisára is. |
Marci az utolsó két The Subways-lemezt, Vera a legutóbbi Florence + The Machine-albumot jelöli meg inspirációként, de egyik sem közvetlenül, inkább csak zenei megoldásaiban hatott a Tiger, Now!-ra. A két feldolgozás, egy Halász Judit- és egy Beatles-dal különleges átirata is adta magát: a Michelle régi koncertszám volt, sokszor ez jött a koncerteken visszataps után, a Szél hozott, szél visz elt pedig kis túlzással a közönség követelte a lemezre.
„Egy számot kivéve mindegyik új dalt játszottuk már a koncertjeinken. Míg korábban egy-egy megjelenés után raktuk össze, hogy a dalok hogyan is szólalhatnának meg élőben, most ez fordítva történt. A Find Your Keyst és Say Goodbye-t például konkrétan az erdélyi miniturnén fejeztük be.” Erdély amúgy is különleges helyszín a zenekar számára. „Nagyon bírom az ottani embereket. Nyersebbek, őszintébbek, ezt én nagyon csípem. Azt érzem rajtuk, hogy nagyon szeretik a zenét. Örülnek, ha jön egy magyarországi zenekar, amit meg lehet nézni” – meséli Vera. Hunor szerint míg itthon sokszor egy koncert utáni dicséret is csak azért hangzik el, mert szinte kötelező mondani valamit, addig Erdélyben ha nem tetszik az adott zene, inkább nem mondanak semmit.
Nem kell rágörcsölni a lájkokra
A Jónás Vera Experiment esetében azonban megint ott a kérdés, hogy a mai mainstream folyamatokat látva, mire lehet elég egy kérdéseket felvető, gondolkodásra késztető album, a lassan mindent elsöprő sunshine-poppal és a coelho-hiphoppal szemben itthon? Hozzátéve azt is, hogy egy Magyarországon egy angolul éneklő zenekar útja mindig nehézkes.
Veráék azonban inkább a lehetőséget látják a jövőben, nem a gyors sikerben hisznek. „Azt látom, hogy egyre több helyen tudnak rólunk. Ugyan sokan kérdezik, de nincs frusztráció bennem amiatt, hogy legyen egy nagy slágerünk. Nem mintha nem akarnák ilyet, de fontosabb, hogy hűek maradjunk ahhoz, amit akarunk” – vallja az énekesnő, aki szerint eleve azt határozták el a kiadóval, a Launching Gagarinnal együtt, hogy lépésről lépésre haladnak, nincs értelme rágörcsölni arra, hogy ugrásszerűen több követője legyen a zenekarnak a Facebookon.
„Épp nemrég léptem fel egy Bowie-emlékesten, és utána azon gondolkodtam, hogy ki lesz majd az az előadó, akinek negyven év múlva emlékestet szerveznek. Az lenne jó, ha lennének hosszú karrierek, hogy kirajzolódjanak pályaképek. Ha valaki beleássa magát Bowie életrajzába, azt szűrheti le tanulságként, hogy egy előadó többet tanulhat a kudarcaiból, mint a sikereiből, hiszen őt is rengetegszer elásták, de mindig visszaküzdötte magát, és példát mutatott.”
A következő lépést az Experimentnek a zeneipari szakemberek számára rendezett külföldi showcase-fesztiválok megcélozása jelentheti, amellyel egyre több magyar zenekar próbálkozik, de készülnek még egyéb meglepetéssel is idén. „Annyian mondták, hogy kezdenének valamit a számainkkal, hogy most úgy néz ki, ősszel megjelentetünk egy remixlemezt. Nem csak producerek, hanem a zenekarból lehet Marci és András is továbbgondolna egy-egy számot a lemezről. Kíváncsian várom, mert nekem is van olyan Bowie-szám, amelynek a remixét jobban szeretem az eredetinél.”
A Jónás Vera Experiment április 9-én tartja lemezbemutató koncertjét az Akváriumban. Részleteket itt talál az eseményről.
