Elsősorban a magyar régizene, az európai középkori énekes zene, a török énekmondók zenéje, a magyar népzene és a kortárs zene területén tevékenykedett. Európai viszonylatban is az egyik legkiemelkedőbb előadója volt a középkori provence-i trubadúrénekeknek, újjáélesztette a 16. századi magyar énekkincset.

Kutatásai eredményeként Csokonai-dalokat jelentetett meg, de 20. századi magyar verseket is megzenésített. Énekét különböző hangszerekkel, főként lanttal és kobozzal kísérte, számos lemezt készített. 1986 óta tanára, 1991-től igazgatója volt az Óbudai Népzenei Iskolának, 2013-ban a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagjának, tavaly a Népművészeti Tagozat vezetőjének választották. Munkásságát Kossuth-, Liszt- és Prima-díjjal, valamint a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel is elismerték.