hvg.hu: A könyvében emancipált apákról és férfiakról is ír. Ez az ön szótárában pontosan mit jelent?

Sz. D.: Az emancipált férfi nemcsak besegít a pelenkázásba, hanem pelenkáz is. Nem kell szólni neki, hanem magától észreveszi, hogy mikor kell pelenkát cserélni. Hány kilóval és centivel született a gyerek? És meddig szopott? Egy nő nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy ezekkel az információkkal ne legyen képben. Egy férfi nyugodtan megengedheti magának. Miért? Amikor beteg a gyerek, és mindkét szülő dolgozik, akkor általában a nő marad otthon a gyerekkel. Ilyenkor felvetődik a kérdés, hogy az ő munkája nem olyan fontos, mint az apáé? A férfiaknak sokszor eszükbe sem jut, hogy ők is otthon maradhatnának, ez sajnos egyáltalán nincs benne a társadalmi berendezkedésben.

Szél Dávid

Túry Gergely

hvg.hu: Intelemként szerepel a könyvben, hogy „tessék emancipálódni és emancipálódni hagyni a másikat”. Élni és élni hagyni?

Sz. D.: Igen. Ez a jogokról és a kötelezettségekről szól. Mindkét szülő mindkettővel rendelkezik. Amikor az egyik éppen a jogát érvényesíti, azzal a másiknak kötelezettséget teremt, és fordítva. Nekem például jogom van elmenni otthonról, de ezzel a feleségemnek kötelezettsége lesz otthon maradni a gyerekekkel. Ha a feleségem van gyesen (amihez joga van), nekem dolgozó apaként kötelességem, hogy a családunk életében jelen legyek mind anyagilag, mind szellemileg, mind fizikailag stb. Általában mintha az lenne a felállás, hogy az apukának inkább jogai, az anyukának pedig kötelezettségei vannak. A férfi-nő viszonyokban ez az élet legtöbb területén is így van.

hvg.hu: Sok esetben megbélyegző, amikor férfi, nő, anya és apa szerepről beszélünk, mert ezzel címkézünk, és felesleges megfelelési kényszert szül bennünk. Mit gondol erről?

Sz. D.: A szerepek helyett inkább az elvégzendő feladatokban hiszek. Mi az apa szerepe a legáltalánosabb felfogás szerint? Az, hogy focizzon és hancúrozzon a fiával? Vagy beszélgessen vele, amikor lehet már vele beszélgetni? És mit csináljon az első két évben? Menjen el estéként gyúrni? Mit csináljon éjszaka, amikor a gyerek felkel? Aludjon? Ehhez képest az anyáktól azt várjuk el, hogy legyenek full-time anyák, szoptassanak éjjel-nappal, és figyeljék a gyerekeik igényeit. Apaként én hol vehetek részt ebben a folyamatban? A vonatkozó pszichológiai irodalomban nagyon kevés szó esik az apákról. A modern pszichológiai modellek ugyan már foglalkoznak velük, de még mindig komoly hiányosságnak érzem, hogy a szakirodalom szinte kizárólag elsődleges gondozókról ír, olyan helyzetekről alig, amikor mindkét szülő közel azonos súlyú a családi rendszerben. Pedig a cél valami ilyesmi lenne.

hvg.hu: Ha már szóba kerültek a szülők, mit gondol arról a jelenségről, amikor a gyermek születése után a pár szexuális élete tönkremegy, mert például a nő már nem kívánja a férjét?

Sz. D.: Itt azért nagyon nem mindegy, hogy mennyi idő telt el a szülés óta. De ha már évekről van szó, és egy ilyen pár fordulna hozzám, akkor biztosan megkérdezném tőlük, hogy milyen volt előtte a szexuális életük. Mi a szexualitáshoz fűződő viszonyuk? Mit jelent számukra az orgazmus? Mit jelent számukra a szex? Az is fontos kérdés, hogy a férfi figyel-e szex közben a nőre? Tett-e negatív megjegyzéseket a nő testére? Tény, hogy a női test komoly változásokon megy keresztül a terhesség és a szülés közben, és utána is, de tudni kell szerelmesnek lenni a terhes feleségbe is, tudni kell szeretni az elvizesedett testrészeket is, a megnőtt, majd esetleg megereszkedő melleket is. Ez is a csomag része. Az őszinte szeretet be tud épülni ebbe a rendszerbe. Mindeközben persze a férfi teste is változik ám. Szőrösödik ott, ahol nem kéne, nem szőrösödik ott, ahol kéne. A szexuális egyensúlyt a terhesség, a szülés és a gyermekágy megbolygatja, de nagyon fontos, hogy a pár egy másik szinten újra egyensúlyba tudjon kerülni. Ez azonban nem egyszerű, hiszen rengeteg mítosz, elfojtás, tévhit és bűntudatkeltés él a szexualitással kapcsolatban.

hvg.hu: Ugyanúgy, ahogy a gyermeknevelésben is. Azt írja a könyvben, hogy amikor a gyereknevelésről beszélünk, akkor belépünk a mítoszok, a legendák, a tévhitek világába. A bloggal és a könyvvel is szerette volna ezeket helyretenni?

Sz. D.: Ez is benne volt. Amikor apa lettem, én is egyből szembesültem az éppen aktuális trendekkel, a különböző iskolákkal és hozzáállásokkal. Például az egyik extrém irányzatot követő szülők egyáltalán nem adnak pelenkát a gyerekre azzal a felkiáltással, hogy egy anyának éreznie kell a gyerek szükségleteit. Gondolom, amint kidudorodik egy ér a gyerek nyakán, ültetik a WC-re. Ezek az anyák az ösztöneikre hallgatva teljesen átadják magukat az anyaságnak. Olyan elképzeléssel is találkoztam már, hogy a hozzátáplálást úgy kell elkezdeni, hogy a gyerek elé teszünk különböző ételeket, és ő majd kiválasztja, mit szeretne enni. Persze ezek szélsőségek, de akármilyen stílust és iskolát is követünk, iszonyú a kívülről jövő bűntudatkeltés és a nyomásgyakorlás. Sosem csinálhatsz semmi jót. Valamit vagy túl korán vagy túl későn csinálsz, de időben sosem. Ha tápszerezel, rossz anya vagy, ha lifelong szoptatsz, akkor is. Ha bölcsődébe teszed a gyereket, önző karrierista vagy, ha otthon maradsz, akkor önmagadról lemondó ősanya.

Túry Gergely

hvg.hu: Szoptatás kérdésben a napokban elszabadultak az indulatok. Többek között a hvg.hu-n is. Szoptassunk szabadon, vagy inkább bújjunk el, ha szoptatunk?

Sz. D.: Tök jó, ha az anyának van teje. Szoptasson hát ahol, és ahogy csak szeretne! Szerintem semmi tabu nincs a szoptatásban. Nem kell félrevonulni. Persze volt már, hogy egy nagyobb, mondjuk 2-3 éves gyerek szoptatása láttán zavarba jöttem, de ez az én dolgom. Ettől még semmi közöm nem lesz hozzá. Még ha előttem is csinálja egy anyuka, az az ő magánügye. Véleményem lehet róla, de beleszólási jogom aligha van.

hvg.hu: Nem csak a szoptatásról, a bölcsődéről is határozott véleménye van. Adjuk-e, vagy ne adjuk bölcsődébe a gyereket?

Sz. D.: 2002-ben készült egy reprezentatív országos kutatás a családi és társadalmi szerepekről. Ebből többek között kiderült, hogy a magyarok jelentős része szerint rossz hatással van a család életére, ha az anyuka a gyermek hároméves kora előtt visszamegy dolgozni. A magyar nők és a férfiak is egyet értettek abban, hogy alapvetően a férfi dolga a pénzkeresés, a nőé pedig a háztartás és a gyereknevelés. Valószínűleg ezért is gondoljuk így, mert több mint 50 éve létezik Magyarországon a hároméves gyes intézménye. El sem tudjuk képzelni, mi lenne velünk nélküle. De ma már ott tartunk, hogy ebben az ok és az okozat is föl lett cserélve. Mindezek következményeként alig van bölcsődei férőhely. Ezzel sem motiválják a családokat arra, hogy bölcsődébe adják a gyerekeket. Az otthon maradó anyukáknak nincs igazán lehetőségük arra, hogy részmunkaidőben, otthonról dolgozzanak. Ez ha nem is direkt bölcsődeellenesség, de elég erősen azt sugallja, hogy nem helyes, ha bölcsődébe adod a gyermekedet.

hvg.hu: A hároméves gyes hungarikum, Európában szinte mindenhol rövidebb ideig finanszírozza az állam a nők otthon maradását, ez mégsincs negatív hatással a gyerekekre és a kötődésre.

Sz. D.: Őszintén nem tudom, hogy mi számít, mert a francia gyerekek is kötődnek a szüleikhez, akik általában csak két hónapig vannak otthon. Egy legújabb, a Washington Postban megjelent cikk szerint hosszú távon nincs összefüggés az otthon maradás mennyisége és a gyerek kötődése és jól léte közt. Jelenleg nem létezik olyan aktuális univerzális kutatás, ami megmutatná, hogy ki lett boldogabb, sikeresebb, jobban érvényesülő felnőtt közülük: az, akit két és fél hónaposan vagy az, akit két és fél évesen adtak bölcsődébe. Ugyanúgy, ahogy a szigorúan kötődően nevelő szülők gyerekeiről sem tudunk nyilatkozni, mert ezek a gyerekek még nem nőttek fel. Arról nem is beszélve, hogy a boldogság nem univerzális fogalom, a boldogság csupán az adott társadalom konstrukciója.

hvg.hu: Önök nem kötődően nevelik a gyerekeiket, inkább liberálisan. Gondolom, az utóbbi is számtalan félreértésre adhat okot. Önnek mi a tapasztalata?

Sz. D.: Inkább úgy fogalmaznék, hogy nem pontról pontra követjük a kötődő nevelés alapelveit, de persze mi is figyeljük a gyerekeink igényeit, igyekszünk őket összeegyeztetni a saját igényeinkkel. Azt gondoljuk, hogy nagyon fontosak a keretek. A liberális nevelés nem azt jelenti, hogy mindent szabad, hanem azt, hogy bizonyos kereten belül a gyereknek szabad döntése van. Nagyon fontos az is, hogy merjük vállalni a konfliktust a gyerekkel: nem baj, ha időnként kiakad, nem elégedett. Az is gyakori félreértés a liberális neveléssel kapcsolatban, hogy a szülő és a gyerek szimmetrikus viszonyban vannak. Nem, csúnya dolog, de hierarchia van. Mi vagyunk a szülők, a legtöbb dologban mi döntünk. De ha például, a gyerekünk a hétvégén a nagymamánál szeretne aludni, arról tárgyalhatunk, de az nem kérdés, hogy megy-e oviba. Egy kisgyereknél a jövő nem létezik, ő a percenként változó jelenben él, így egy csomó mindent nem tud felmérni.

Túry Gergely

hvg.hu: Mikor és hogyan mondjuk nemet a gyereknek?

Sz.D.: Amikor nemet mondunk, törekedjünk arra, hogy alternatívát is kínáljunk neki ahelyett, amit nem engedünk. Most persze nem a konnektorba nyúlásra vagy az úttesten való átrohanásra gondolok. Ezekre nincs alternatíva. Arra azonban érdemes magunkat emlékeztetni, hogy a nem szó nem tartalmaz utasítást az igenre, nem derül ki belőle, hogy mit kell csinálni. Aztán az is van, hogy sokszor a nem szó után elhangzó dolgok sokkal izgalmasabbnak tűnnek a gyerekek számára. Ha tehát azt mondom, hogy ne pakold le a polcról a könyveket, akkor jó eséllyel nem sok könyv fog a polcon maradni. Helyette mondjuk azt, hogy hagyd fönt a polcon a könyveket, gyere inkább játszani! Ezt már egyből jobban fogja érteni. Persze ezek mind a higgadt pszichológus mondatai, szülőként nekem sem könnyű minden esetben elég tudatosnak, türelmesnek és kreatívnak lenni. A szülő sem robot, és nincs mindig kedve magyarázni. Most felöltözünk, és elmegyünk otthonról. Pont. A nemet mondást és a tiltást egyébként nem szabad túlzásba vinni. Nem kell mindenre azonnal ugrani, nem kell mindent elmagyarázni és kijavítani. Súlyozni kell a gyerek mondatait, nem kell mindent helyesen megismételni, amit rosszul mondott. Nem kell folyamatosan megregulázni a gyereket, minőségileg úgyis mindenki a saját szülői példájával, létével, jelenlétével nevel.