hvg.hu: Most 25 éve lőtték fel a Hubble űrteleszkópot. Neil deGrasse Tyson asztrofizikus, a Kozmosz sorozat vezetője szerint ma ez az egyik legfontosabb tudományos műszer a világon. Szokta követni az űrkutatással kapcsolatos híreket?

Sirokai Mátyás: Nagy hírfogyasztó vagyok a témában. Az a jó, hogy a Hubble éppúgy jelen van a közösségi médiában, mint mondjuk a Nemzetközi Űrállomás vagy a Curiosity marsjáró, az űrügynökségekről és a tematikus oldalakról nem is beszélve. Információból nincs hiány, de ezeknek csak egy része jut el az emberekhez a mainstream csatornákon keresztül. Épp tegnap olvastam, hogy elektromágneses meghajtást tesztel a NASA, eddig ráadásul sikerrel. Ha beválik, 70 napra rövidül az út a Marsra. Elég jól hangzik, nem?

hvg.hu: És mi az, amit szeretne, hogy tényleg még az életében biztosan kiderüljön?

S. M.: Az egyik legfontosabb kérdés a közeljövőben az, hogy mit találunk majd az Európán (a Jupiter negyedik legnagyobb holdjára 2022-be érhet el a Juice szonda – a szerk.). Például, ha idegen életformával találkozunk, hogyan reagálnak a világvallások? Fantasztikus, hogy az űrkutatás milyen erősen befolyásolja a gondolkodásunkat.

Fülöp Máté

A netről már azt gondoljuk, hogy hihetetlen jelentősége van, de jó eséllyel ez még csak a bevezetés az igazi információáramlás korához. Nem vesszük észre a fejlődés ütemét, mert részesei vagyunk a folyamatnak. Egyre kisebbekké és egyre könnyebben hordozhatókká válnak az eszközök, és ha minden jól megy, hamarosan közvetlenül is össze tudjuk kapcsolni őket az emberi idegrendszerrel. Más szóval, közel járunk ahhoz, hogy az internethez kapcsolódás nem a testen kívül, hanem azon belül fog megtörténni. Erre az élményre nagyon kíváncsi vagyok.

Persze van versenyfutás a technológiai fejlődés és a jövőt érintő problémák között. Ha belefutunk egy ökológiai katasztrófába, jelentőségét veszti a csúcstechnológia. A kérdés az, hogy 2050-re egy cyberpunk világot érünk-e el, vagy levetjük az emberi testet, ahogy Ray Kurzweil jósolja. Ahhoz a világhoz képest, amiben létrejön majd a digitális technológia és a szerves biológia fúziója, a mostani időszak őskornak fog számítani. Mint számunkra a kerék feltalálása előtti világ.

hvg.hu: Most valamennyire a Földnél maradtunk. Van még valamilyen irány, amit még várna az űrkutatás terén?

S. M.: Inkább kísérlet, mint kutatás, de szurkolok például, hogy létrejöjjön a Marsra tervezett valóságshow, bár valószínűtlennek tartom, hogy civilek ezt ép ésszel kibírják. Lehet, hogy nagy bukta lesz, de azért reménykedem, hogy látni fogom a marsi telepesek mindennapjait. Ugyanakkor hatalmas lépés lenne egy kereskedelmi finanszírozású vállalkozás, amit a Földön élő emberek kíváncsisága hajtana egy idegen bolygóra. Ehhez persze komoly infrastruktúra és médiajelenlét kell, egy ilyen kollektív esemény valószínűleg nem jöhetett volna létre korábban a történelem során. És ez megint csak a technológiának köszönhető, ami már a saját fejlődését gerjeszti.

hvg.hu

hvg.hu: Még a holdra szállást sem fogadja el mindenki. Mondta korábban, hogy az űrre nincs nyelvünk, elegendő szavunk, „az űrutazás költői feladat”. Ez alatt mit ért pontosan?

S. M.: Írás közben jöttem rá, hogy mivel nincsenek közvetlen tapasztalataink, a mindennapi nyelvben sincsenek megfelelő kifejezések például az űr „nagyságára”. Lehet a bolygóknak nevet adni, de ez egy ponton túl lehetetlen vállalkozás. Még a számok is kudarcot vallanak, mert minél nagyobbak, annál absztraktabbá, idegenebbé válnak. A legjobban hasonlatokkal és metaforákkal lehet közelíteni a világhoz, mert azok átélhetővé teszik. Viszont magukban hordoznak egy természetes pontatlanságot is. Ez a nyelv kettős természete: leírja, de ezzel meg is változtatja a világot. Nagy kihívás és nyelvi trip volt űrverseket írni, mert minden nagy költészetben jelen vannak a csillagok, de igazi mintáim nem voltak. Ismeretlen világba indultam.

hvg.hu: Többször felmerült már A káprázatbeliekhez-zel kapcsolatban, hogy ehhez az űrhöz köthetően jövőbe emelt témával tulajdonképpen mesterséges mítoszt, eredettörténetet szeretett volna létrehozni. Valahogy, mint Tolkien a Szilmarilok-ban?

S. M.: A régmúltból kevés írásos emléket ismerünk, de azzal az öntudatlan feltevéssel élünk, hogy „ezeknek kellett fennmaradnia”. Nyilván léteztek más eredetmítoszok is azokon kívül, amiket ismerünk, de azoknak kevesebb szerencséje volt. Eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha A beat tanúinak könyvét (Sirokai előző kötete – a szerk.) vagy A káprázatbeliekhez írtakat a távoli jövőben úgy értelmeznék, mint a saját koruk eredetmítoszait. Ezt persze írás közben nem vettem véresen komolyan, de azt hiszem a könyveken mégis nyomot hagyott ez a gondolatkísérlet.

hvg.hu: Pont ilyesmi regényt készül megírni, ha jól tudom. Egy könyvet, amiben fontos szerepe lesz A beat tanúinak könyvének.

S. M.: Ez egy science fiction regény lesz, amiben a technológia mellett fontos szerepet fog játszani A beat tanúinak könyve organikus, animisztikus világa is. De nem szeretnék spoilerezni.

hvg.hu: Azt is nyilatkozta, hogy szeretné megírni a magyar irodalom legszebb szerelmes verseit. Hogyan áll vele?

S. M.: Három könyvet biztosan tervezek hosszabb távon. Az egyik az említett regény, a másik a beat és a káprázat mellé egy harmadik, túlvilági utazás, így lesz trilógia a verseskötetekből. A feleségemnek pedig megígértem, hogy fogok még szerelmes verseket írni. Ez a vállalás neki szól.

hvg.hu: Ön nem slammer, de a kötetei körüli kampányokban kötődik a fiatal költő/slammer közeghez. Mi a benyomása róluk?

S. M.: Laza és tehetséges arcok, akik rengeteget dolgoznak. A nézőtérről az látszik, hogy valaki kimegy a színpadra, és nagyon jól tolja, de ez természetesen nem megy magától, komoly munka és gyakorlás van mögötte. Aki elég jó, az a végén eltünteti ennek a munkának a nyomait is. A kiadómon keresztül kerültem közel a slamhez. Amikor megjelent A beat tanúinak könyve, Simon Mártonnal és Pion Istvánnal közösen mutattuk be a köteteinket (ez volt 2013-ban a Srácok a Nyugati térről – a szerk.). Amikor mondták, hogy lesz slam, és jó lenne, ha beszállnék, azonnal igent mondtam. Jó hozadéka a slamnek, hogy nagyobb hangsúly került a színpadi jelenlétre. Ma már egy költő nem mehet ki úgy színpadra, hogy bénázik és motyog. Zenészként világéletemben azt tanultam, hogy ha színpadon vagy, oda kell tenned magad, nyomatni kell.

Fülöp Máté

hvg.hu: Facebookot, Tumblert is tudatosan és sokat használtak a kötet népszerűsítésére.

S. M.: 2015-ben ez magától értetődik. Vannak tehetségek, akik nem foglalkoznak a közösségi médiával, ezért gyakorlatilag láthatatlanok. Az olvasóknak igénye van rá, hogy többet kapjon a szerzőből a borítóra kerülő portréfotónál. De nem csak erre jók ezek a csatornák. Ami régen csak könyvben létezett, az most helyet kaphat a neten is. A Lelkigyakorlatok világirodalmi versblog, amit Bajtai Andrással közösen szerkesztünk, valószínűleg nem jött volna létre Tumblr és Facebook nélkül, így viszont sokakhoz eljutnak versek.

hvg.hu: Évek óta működik ez a közeg, de még mindig mintha erős lenne a rácsodálkozás, hogy fiatalok fiatalokhoz szóljanak költészettel. Nem vagyunk ezen túl?

S. M.: Nem vagyok biztos abban, hogy a slam elérte a csúcspontját. Mindig lesznek új fiatalok, akik éppen belecsöppennek ebbe a közegbe, a kérdés inkább az, hogy maga a slam meg tudja-e őrizni a frissességét, lendületét. A költészet most szexi és menő. Szerencsés ez az időszak, de nem tudni, mennyire lesz hosszú életű. Egy francia barátom mesélte, hogy náluk tíz éve ment jól a slam. Nem vagyok benne biztos, hogy nálunk nem fog tovább tartani a hőskor. El tudom képzelni, hogy megmarad rá az igény, mert a slamben például van valami belekódolt ellenzékiség, amire Magyarországon mindig van igény, függetlenül attól, hogy melyik párt van kormányon.

hvg.hu: A slam estéken, ha napi politika kerül elő, általában erősen hat a közönségre. A te szövegeidtől ez erősen távol áll. Nem foglalkoztat?

S. M.: A napi politika költői témának necces. Vannak arra irányuló kísérletek, hogy újraélesszék a politikai költészetet, de ez nehéz ügy. A politika például pont olyasmi, ami a slamnek jobban áll. Ma még érdekes lehet egy aktualitásra reflektáló kiszólás, de holnap már senkit nem érdekel. Leírva még kevésbé. Eljut hozzám a napi politika, de nem írnék verseket róla. A politikai írásaim összessége néhány x, amiket négyévente teszek a szavazólapra. De ezeket az x-eket komolyan veszem, mert a szabadságjogaimról szólnak. Ha a mindennapokat nézem, akkor a helyzet az, hogy naponta néhány óra szabadidőd van, te döntöd el, hogy mire fordítod. Én olyasmivel szeretek foglalkozni, ami inspirál. A magyar politikai élet pillanatnyilag nem tartozik ebbe a kategóriába.

hvg.hu: A káprázatbeliekhez így, tágabb értelemben van társadalmi kritikus olvasata. Amit említett is a környezetvédelemről például. Rosszul gondolom?

S. M.: Van egy zöld vonulat a kötetben, ami A beat tanúinak könyvében is erős. Az űr közege miatt A káprázatbelieknél szembeötlőbb, mert nagyobb a kontraszt. Ezek a könyvek az embert nem a teremtés koronájának és a természet urának mutatják, hanem egy élő bolygó szerves részének, ami maga is csak egy nagyobb egység parányi darabja.

Fülöp Máté

hvg.hu: Ha már nagyobb egység: A beat tanúi című versét felolvasták már istentiszteleten is, amiről azt mondta, ez volt az első jazz-istentisztelet. Ez mit jelent?

S. M.: A Fasori Evangélikus Templomban volt egy jazz-istentisztelet sorozat, az első alkalom keretében hangzott el ez a vers. Maga a műfaj úgy néz ki, hogy a zenés közjátékokat jazz-zenészek játsszák, ami sokkal dögösebbé teszi az egész szertartást. A vers prédikáció helyett hangzott el. Laza húzás volt a lelkésztől, Aradi Györgytől, aki korábban összeadott minket a feleségemmel. A vers így kezdődik: „A beat tanúi azt beszélik, Jézus a jazz hátán lovagolt be Jeruzsálembe”.