Egyre többen próbálkoznak a klasszikus versek esemesítésével – hívja fel a figyelmet a jelenségre a Nyest. Az ötletnek voltak előzményei. Előfordult, hogy egy magyartanár az Egri csillagokat dolgoztatta fel a gyerekekkel Facebook-profilok alapján, de arra is volt példa, hogy a Rómeó és Júliát írták le a diákok SMS-ekkel.

Mindez az irodalmi kánon szentségében hívők számára szentségtörésnek hathat, mások könnyű kis játéknak tarthatják, de ennél sokkal többről van szó. Itt a diákoknak korlátozott kódokra kellett lefordítaniuk a kidolgozott kódot – magyarázta Gyarmathy Éva pszichológus a veronai szerelmesek történetének rendhagyó feldolgozásáról. Mint mondta, kiderült, hogy nagyon mély érzelmeket tudtak kifejezni a gyerekek SMS-ekkel. És mindehhez el kellett olvasni Shakespeare-t, mélyen meg kellett érteni a szöveget, a jeleneteket.

De az SMS-versek már a hivatalos költészetbe is beférkőztek. Az egyik irodalomkönyvbe bekerült versével a netes közösségben nemrégiben botrányt kavaró Varró Dániel 2007-es Szívdesszert című kötetében számos kifejezetten SMS-hosszúságúra írt verset olvashatunk.  Például ezt a 21. századi szerelemi vallomást:

„hogy mondjam el milyen nagyon szeretlek én ha bakker/nem áll rendelkezésre több csak 160 karakter”

De Pilinszkynek is van olyan verse, amit maga a költő eleve SMS-nyi terjedelemben fogalmazott meg, noha az ő idejében még nem  volt mobiltelefon. Például az Életfogytiglan:

„Az ágy közös./A párna nem."

Szóval nem minden előzmények nélküli a most felfutóban lévő „mozgalom”. Elindítója valószínűleg Knausz Imre, oktatáskutató, egyetemi docens. Ő a blogján kezdett el posztolni ilyeneket, mint a hvg.hu-nak elmondta, leginkább önmaga szórakoztatására. Egyfajta játékként tekint ezekre az átköltésekre, neki azért tetszik mindez, mert így a kiszemelt verset alaposan meg kell értenie, csak ezután lehetséges összefoglalni minimál-karakterszámban annak lényegét. Ilyen értelemben akár időnként irodalomórán is hasznos lehet egy-egy ilyen típusú feladat.

Elképzelhető, hogy itt is nagy felhorkanás lesz a „klasszikusok megbecstelenítése” okán, mindenesetre Knausz még nem találkozott ilyen hangokkal.

A blog alapján a Nyest is arra kérte olvasóit, hogy írjanak ilyeneket. Az elkészült – jól vagy kevésbé jól – sikerült „művek” egyrészt szórakoztatnak, másrészt el is gondolkodtathatnak a versek értelmezésén. A Nyest arra is emlékezetet, hogy az irodalomtól soha nem állt távol a különböző kötöttségek önkéntes vállalása, pusztán a játék kedvéért.

Íme, néhány esemesítés a Nyest olvasói és Knausz Imre nyomán. Ki találják, melyik műről van szó?

1. „fejezd be helyettem azt a q katedrálist. csókolom az arcod ha még van”
2. „Ismerős törlése”
3. Nem q mind1?!
4. „Selfie PLS”
5. „Ezer éve ücsörgök itt a rakparton és azon mélázok, kik az őseim... Unatkozom, hazamegyek és rendezem a szarjaimat, mert elég sok a meló.”
6. „anya! nem tudom mit mondjak. <3”
7. „talán még élek ne igyál”
8. „végre alszik a csigákra bíztam. malac csalódott”

(Megfejtések: 1. Nagy László: Ki viszi át a szerelmet; 2. Ady Endre: Elbocsátó, szép üzenet; 3. József Attila: Két hexameter; 4. Juhász Gyula: Milyen volt...; 5. József Attila: A Dunánál; 6. Petőfi Sándor: Füstbement terv; 7. Konsztantyin Szimonov: Várj reám; 8. Weöres Sándor: Bóbita)