Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Egyetlen emaillel kezdődött, végül nemzetközi sikersztori lett belőle. Simon Balázs, a fiatal magyar rendező Nils Frahm egyik dalához készített álomszerű animációt, amit azonnal felkaptak a legtöbb videómegosztó oldalon. A klip a rangos UK Video Music Awards jelöltjei közé is bekerült, ide pedig már csak a műfaj krémje kap meghívást. Simon Balázzsal a felfutó magyar animációról, a klip hátteréről, és a videoklip műfajának jelenlegi sztárjairól beszélgettünk.
„Nagyon tetszett Nils Frahm zenéje, ezért úgy döntöttem, felveszem vele és a kiadójával a kapcsolatot. Amikor 2012 őszén Budapesten koncertezett, sikerült személyesen is találkoznunk és beszélnünk, és szerencsére azonnal nyitottak voltak az ötleteimre” – mesélt a közös projekt kezdeteiről Simon Balázs, a huszonhárom éves rendező, aki végül a Re című szerzeményhez komponált videóval saját maga számára is megdöbbentő sikert aratott.
A UK Video Music Awards jelölése, illetve a díjátadóra szóló meghívó ugyanis magát az alkotót is alaposan meglepte. „Ide csak a nyugati videókultúra krémjét válogatják be, így természetesen óriási elismerés volt, hogy ilyen közegben szerepelhettem.” Balázs munkáját a hat legjobb animációs munka közé jelölték, ahol végül nem ő nyert, ám ennél jobb reklámot aligha kaphatott volna a sejtelmes, egyszersmint egyszerű narratívájú videó.
Igaz a Re-hez készített anyag már nyár elején, a premier időszakában is nagyon jó köröket futott a különböző videómegosztó oldalakon. A külföldi zenei oldalak külön hírben mutatták be, és idézték sokszor a magyar rendező szavait: „Amikor először hallottam Nils Frahm Screws című albumát, azonnal beleszerettem. De nemcsak a zenébe, hanem a lemez háttértörténetébe is.”
Zongoradarabok törött ujjal
A Berlinben élő előadó, Nils Frahm zenéjében klasszikus és elektronikus elemeket ötvöz, de Screws című lemezét egészen különleges körülmények között vette fel. Frahm egy baleset miatt eltörte az egyik ujját, így hosszú időre eltiltották kedvenc hangszerétől, a zongorától. Ő azonban nem igazán követte az orvosi utasításokat, és kilenc ujjal is tovább komponált és játszott. A Screws dalai éjjel, lefekvés előtt, egyetlen mikrofon és a zongora jelenlétében készültek. Magát a lemezt pedig Frahm születésnapján, teljesen ingyen kapták ajándékba a rajongók. A lecsupaszított kompozíciókból álló melankolikus lemez végül nagy siker lett, a szaksajtó egyenesen 2012 legjobb lemezei között emlegette a kiadványt.
A lassított felvételű álomhoz hasonlító képsorok azonnal megtetszettek Frahm menedzsmentjének is, így bár a készítésben nem, de a promózásban már ők is segítettek minél jobb helyekre eljuttatni a sejtelmes hangulatú videót. „Ez egy szerelemprojekt volt, Nils és a kiadó nem különített el külön összeget erre, ami érthető is volt, hiszen ezt a megjelenést ők sem tervezték. Így viszont nyomás nélkül dolgozhattam, nem szóltak bele a munkámba. Végül egy évig készült a videó, mivel munka és suli mellett elég lassan tudtam haladni.”
A klip alapötlete egy norvégiai utazásnak és az ott látott albínó rénszarvasnak köszönhető: „A kocsiban, Norvégiában utazva születtek az első vázlatok a videóhoz, és a rénszarvast tényleg nem csak álmodtam, ezt a kocsiban ülő édesanyám is tanúsíthatja.”
Egy rövid videó a munkafolyamatról:
Simon Balázsnak nem ez volt az első zenéhez készített videója, egy iskolai feladat keretében már készített animációt a vájtfülű körökben népszerű Bibio egyik számához is, abból azonban nem lett hivatalos együttműködés. „Magát az előadót nem értem el, de sokáig nem is jutott az ügy. A Bibiot kiadó Warp híresen zárt keretek között működik, nem lepődtem meg, hogy nem voltak túlságosan nyitottak az ötletre, hogy én rendezzem a hivatalos videoklipet.”
Balázs a BKF animációs szakán végzett, és bár háromszor is jelentkezett a MOME-re, ma már egyáltalán nem bánja, hogy egy másik intézményben tanult. „Sehol sem éreztem emiatt hátrányt, ma már szerintem ebben a szakmában nincs akkora jelentősége annak, hogy valaki hol tanult. Inkább az elvégzett munka és a szorgalom számít”- vallja Balázs, akit persze arról is faggattunk, a londoni díjátadón mennyire tudott közel férkőzni a mozgóképes műfaj nagy neveihez.
„Manapság ebben a műfajban a legnevesebb alkotók nem önállóan, hanem nagyobb kreatív cégeknél dolgoznak. Ezek a cégek és a producerek ilyen eseményeken térképezik fel az aktuális felhozatalt, így ha valakinek bejut ide a munkája, annak könnyen megnyílhatnak a kapuk. Nekem most tartós kapcsolatot nem sikerült kialakítanom, nem is nagyon volt rá lehetőség, hiszen az egész inkább egy óriási bulira hasonlított. De azért persze beszélgettem olyan rendezőkkel, akikre felnézek, és olyanokkal is, akikkel kialakulhat a jövőben együttműködés.”
Érezhetően megfagyott a levegő
A Re olyan mezőnyben versenyzett, ahol főként a nyugati vizuális kultúra nagy költségvetéssel dolgozó produkciói taroltak, de Balázs szerint jól sült el, hogy a munkája több szempontból is kilógott a mezőnyből. „Amikor a díjátadón levetítettek egy rövid részletet a klipemből, akkor érezhetően kicsit megfagyott a levegő. Az intenzív, pop-rock számok uralta mezőnyben nagyon furán hatott ez a klasszikus zongoradarab. A rendezvényt kivetítőn követő közönség viszont ennél a videónál is ujjongott és kiabált, úgy tűnik, hogy mindenkire hatással volt ez a kicsit kakukktojás anyag” – idézte fel a londoni fogadtatást a rendező.
Az animációs kategóriában a James zenekar Moving On dalához készített videó nyerte a díjat, a magyar rendezőnek azonban az animációk közül Nicos Livesey munkája, a varrásos technikával készített Throne-klip tetszett a legjobban.
„Természetesen rengeteg kedvencem van a mezőnyből. Daniel Wolfe munkája például gyönyörű, nem hiába vitte el a Paolo Nutini dalhoz készített videó az egyik legfontosabb díjat. De nagyon szeretem a japán művész, Hiro Murai anyagait is, aki pedig a legjobb rendező díját vihette haza Londonból, teljesen megérdemelten. Az is szimpatikus volt, hogy a legjobbak közé nemcsak a nagy költségvetésű, komoly háttérrel rendelkező produkciók kerültek be, hanem az egyszerű, de jól működő ötleteket is értékelték. Ez utóbbi kategóriába tartozott Ninian Doff rendezése, aki a Royal Bloodnak készített klipjében voltaképp csak piros és kék filtereket váltogatott a kamera előtt.”
Daniel Wolfe díjnyertes alkotása:
Balázs szerint akár a mostani videós élmezőnyről is elképzelhető, hogy a nagy kliprendező generációhoz hasonlóan (Michel Gondry, Spike Jonze, Jonathan Glazer) a mostani videoklipes mezőny fontos és kreatív alkotói is akár nagyjátékfilmekig jussanak, és komolyabb hírnevet szerezze. Balázs szerint azonban nem feltétlenül a nagyjátékfilm hozhatja meg a nagy elismerést, hiszen a videoklipek jóval nagyobb szabadságot hagynak az alkotóknak, és sokkal több emberhez eljuthatnak. A film mellett pedig manapság a sorozatok is moziminőséget hoznak, elég, ha csak megnézzük, milyen rendezők és színészek választották az utóbbi időben ezt a műfajt. „Egyre szabadabb az átjárás a műfajok és ez jó irány szerintem”- vallja a alkotó.
Hiro Murai Queens of the Stone Age-nek készített klipje:
Feljövőben a magyar animáció
Külön érdekessége volt a díjátadónak, hogy az animációs kategóriában egy másik magyar rendező is jelölést kapott, ugyanis a Londonban dolgozó Wootsch Gergely művét is a legjobbak közé válogatták. Többek között a kategória két magyar jelöltje is azt jelzi, hogy a műfaj hazai képviselői egyre komolyabb elismerésekig jutnak el.
A magyar animáció feltörését jelzi az is, hogy Bucsi Réka rövidfilmje, a Symphony no. 42 Oscar-díj közelébe került, és bár a végső jelöltek közé végül nem került be, Vácz Péter Nyuszi és Őz című rövidfilmjét is sokan az esélyesek között emlegették fesztiválsikerei miatt. Vácz Péter akár jövőre Simon Balázs nyomdokaiba léphet, már ami a UK Video Music Awardsot illeti, ugyanis nemrégiben ő készített animációs videót a James zenekarnak.
Balázs szerint egyszerű oka van annak, hogy mostanában egyre többször hallunk jó híreket a magyar animációs alkotásokról: „Szerintem arról van szó, hogy most érett be az a generáció, akik már otthon, intézményi kereteken kívül is tudnak magas színvonalú munkákat összehozni. Kreatív ötletekben pedig eddig sem szenvedtek hiányt a magyar animációs rendezők.”
A jelenleg az Umbrella stúdió berkein belül dolgozó Balázs mindenképp a klipes műfajban képzeli el a jövőjét, de az élőszereplős filmek világa is ugyanúgy érdekli. Most épp Piros lap című diplomafilmjén dolgozik, Takács Katalinnal és Vízvári Ákossal a főszerepben.
Persze, mint minden tehetséges fiatal esetében, Balázsnál is szóba került a külföldre költözés lehetősége, de a rendező szerint ma már innen Magyarországról is könnyen lehet külföldi koprodukciókban dolgozni. „Nem kell feltétlenül elköltözni a komolyabb lehetőségekért” – vallja a rendező. „Szeretek új dolgokat kipróbálni, és új közegbe kerülni, úgyhogy még sok mindent hozhat a jövő, de főleg a videoklip műfaját tartom továbbra is a fő profilomnak.”
A közeljövő azonban még a további díjakról szól: a Re két rangos fesztiválon is a jelöltek között szerepelt a napokban: a klip a párizsi International Musicvideo Festivalon és kanadai Montreal Music Video Festivalon is esélyes volt a közönség- és a szakmai zsűri díjára is, végül utóbbin két kategóriában is Simon Balázs munkáját ítélték a legjobbnak. A fiatal rendező nyerte a legjobb animáció és a legnagyobb tehetség szekciót. Ez már csak azért is nagy elismerés, mivel a montreali zsűriben az elmúlt évek legmeghatározóbb rendezői, kreatívjai döntöttek a díjakról. Ott volt a zsűriben a La Blogotheque-kel híressé váló Vincent Moon, vagy a Radiohead kreatív menedzsere Dilly Gent.
