hvg.hu: Idén nyáron csúcsra járt a zenekar, nem éreztétek, hogy talán ez már egy kicsit sok? Nem lehet ettől megbolondulni?

Felcser Máté: Van egy ilyen oldala is ennek. De hozzátenném – amit talán azért kevesebben tudnak –, egy zenekar felfutási ideje alatt van az a pár év, amikor állandóan menni kell mindenhová. És az nem könnyű. Az állandó mozgás terhesebb is kicsit, mint az a csinnadratta, ami sokszor körülvesz bennünket. Természetesen a felhajtás sem meglepő, hiszen erről szól a popzene. Van egy ilyen mellékhatása, mi pedig bevállaltuk, de attól ennek a melónak még a stúdióban történő alkotás a java. Ebből a szempontból azért szerencsések is vagyunk, hiszen elég nagy a csapat, és mindenki bírja egymást a bandában, így nem nehéz fenntartani egy olyan hangulatot, amelyben ki tudjuk engedni magunkból ezeket a befeszüléseket. Ettől függetlenül tény, hogy néha sok az, ami körülvesz minket. Az a tervünk egyébként, hogy a jövőben igyekszünk majd kevesebbet koncertezni, viszont a fellépéseink jóval kidolgozottabbak lesznek.

hvg.hu: Rámentek ti is a látványra: lézerezni fogtok meg tűzijátékozni?

F. M.: Dehogy! Én most konkrétan arra gondolok, hogy kis túlzással színházi díszlethez hasonló megjelenést építünk fel. Átalakuló látványvilággal, több mozgással. Főleg vizuális érdekességekre törekszünk. Összeállt most egy olyan stáb, amely segítségével tovább csinosíthatjuk a megjelenésünket.

hvg.hu: Korábban a TEDx-en tartottál előadást, ahol azt magyaráztad el, hogyan építed fel egy-egy dalotokat. Annyira precízen és aprólékosan kerülnek egymás mellé a különböző hangok, kiállások, dallamok, hogy ez már-már éles ellentétben áll a koncerteken érezhető laza hangulattal. Mennyire patikamérlegen mért, vegyipari meló a Punnany-számok megírása?

F. M.: Ketté is választanám ezt a kérdést: egy dolog a mondanivaló, és más dolog a dal szerkezete, illetve a különböző zenei elemek elrejtése. Amikor írok egy dalt, akkor valóban figyelek arra, hogy ennek a menetnek mennyi lesz majd a lecsengési ideje, tudom, hogy nagyjából mennyi ideig tudom fenntartani a figyelmet, de hát ez nem egy nagy varázslat, a könnyűzenét így kell megírni. Általában elég tudatosan építjük fel a dalokat. Tudjuk, hogy melyik harmónia milyen hangulatot idéz majd elő az emberekben.

Punnany Massif / Somay Márk

hvg.hu: Ez nagyon iparinak tűnik.

F. M.: Lehet, de ott van ennek a produceri oldala is, amit viszont már gyomorból érzel. Ennek a két vetületnek a keveréke az, amit olyan daloknál használunk, ahol az emberek amúgy is végigüvöltik az egészet. Tehát azért azzal tisztában kell lenned, hogy mikor juthatsz levegőhöz, a közönség mikor kapjon egy kis időt. A mondanivaló megint más kérdés. Másként figyelünk erre a részre, ott például az is szempont, hogy ne legyünk félreérthetőek, meg lehetőség szerint ne bántsunk meg másokat.

hvg.hu: Mivel bánthatná a Punnany az embereket?

F. M.: Magyarországon például nagyon magas a közelmúlt politikai, közéleti jelenségeivel kapcsolatos érzékenység, jó pár történelmi eseményt nem dolgoztunk fel társadalmi szinten. Nekünk is van véleményünk, hogyne lenne, de közben érezzük, hogy ez igen vékony jég, sok esetben ez még a mai napig annyi fájdalmat okoz másoknak, hogy talán jobb, ha nem foglalkozunk a témával. Arról nem beszélve, hogy az igazság eleve szubjektív kategória, tehát az egyik ember igaza a másiknak gyűlöletes hazugság, és vannak témák, amikben nem vállalhatjuk fel a döntőbíró, az ítéletmondó szerepét. Közben persze egyre több ilyen van, ahogy a növekvő ismertségünk miatt egyre sebezhetőbbé válunk. Egyre többen keresnek fogást azon, amit csinálunk. Szóval ez tényleg nehéz dolog. De azt meg kell hagyni, hogy a csapat alapvető habitusa az, hogy arról beszéljünk, amiről csak akarunk, aztán a velünk dolgozó, kissé megfontoltabb arcok néha szólnak, hogy ezzel vagy azzal a sztorival csak óvatosan, mert a végén öngólt rúgunk.

hvg.hu: Az egyre duzzadó népszerűséggel egyre nő a felelősségetek is. Nem mindegy már, hogy mit és hogyan énekeltek, meg kiknek. Ez nem gátol benneteket a szabad alkotásban?

F. M.: Alapvetően azért arról beszélünk, amiről szeretnénk. Legalábbis a csapatot még soha az életben nem perelték, mert megbántottunk valakit. Pedig teszünk megjegyzéseket. A figyelem viszont felelősséggel jár. Ez ilyen. El kell fogadni.

hvg.hu: Ha a dalaitokat végigzongorázom a fejemben, akkor olyasmi jut eszembe, hogy szabadság, testvériség, élj a mának, ilyesmik. Mi a különbség a Punnany és egy közhelyszótár között?

F. M.: Mondjuk, ha már a szabadságot említetted, akkor az talán pont egy olyan fogalom, amibe most nem feltétlenül mindenki látja ugyanazt itt Magyarországon. A Szabadon című dalunk a mindenkiben meglévő szabadságról szól, a te saját világodról, a megnyilvánulásod szabadságáról addig, amíg mást nem bántasz. Az emberek nagyon sok mindenben korlátoltak önmagukban. Ezt kell felszabadítani.

hvg.hu: Persze, de hát mindenki erről beszél.

F. M.: Igen, csak ezt le lehet írni érdekesen és bután is. A közhelyek kifejtése persze nem idegen tőlünk. Csak ezek nálunk inkább pszichológiai alapsztorik. A felelősség egy tök egyszerű kérdéskör, de közben meg egész életedben ezen rugózol. Szóval mi valamelyest mélyebbre ásunk, mint az átlag. A magyar könnyűzene ugyanis nem hiszem, hogy nagyon szól valamiről mostanában.

hvg.hu: Ez egy erős állítás…

F. M.: De sajnos, ez így van. Ha lefejtjük a mindenféle metaforákat meg varázslatokat, akkor az egész könnyűzene egy nagy közhely: hol vagy, hiányzol, szeretlek. Sokan amúgy a mai napig csodálkoznak, hogy a Punnany miért futott be ilyen ívet. Pedig nem nagy trükk. A dalaink ugyanis olyan személyes oldalról közelítenek meg egy-egy adott problémát és úgy, hogy különösen könnyen működhet az azonosulás. A számaink nagyjából olyanok, mintha az emberek hangosan gondolkodnának. Ha valaki pont abban a helyzetben van, amiről énekelünk, és meglátja, hogy ennek milyen mélységeit bontjuk ki, akkor őt egyszerűen magával ragadja. Onnantól pedig már nehéz elengedni.

hvg.hu: Manapság talán a hétköznapi hősök azok, akik a legnagyobb nehézséggel kell, hogy szembenézzenek.

F. M.: Ebben teljesen igazad van. Az is egy jó kérdés, hogy kik azok, akik manapság hősök. Kik ildomosak erre a címre.

hvg.hu: Ti például?

F. M.: Mi legfeljebb olyan módon vagyunk hétköznapi hősök, hogy felhívjuk az emberek figyelmét bizonyos dolgokra. Ez mondjuk már egy jó lépés. Azok a hősök, akik másként is meg tudják közelíteni a racionalitást, akik szembe tudnak menni azzal, ami rossz. Az egy nagy dolog. Általánosságban a hősség vagy hősiesség abban rejlik szerintem, milyen az egymáshoz való viszonyunk, hogyan tudunk segíteni egymáson, odafigyelni a másikra. Ez egyébként egy nagyvárosban megszűnik. Én is láttam már olyat Pesten, hogy összeesik egy epilepsziás ember, és egyszerűen átlépkednek rajta.

hvg.hu: Felcser Máté mit csinál ilyen helyzetben?

F. M.: Beparázik, de odamegy, és megpróbálja több emberrel megoldani ezt a kérdést.

hvg.hu: Azt mondod, hogy próbáljátok magatokat távol tartani a politikától, csak ezzel egy időben mintha a politika egyre inkább igyekezne beleszólni az emberek életébe. Azt hiszem, hogy egyre nagyobb kihívással néztek szembe.

F. M.: Ez biztos. A politikával kapcsolatban a pártatlanságunkat tartom a legnagyobb erényünknek. Nekünk egyáltalán nem tisztünk az, hogy az embereket bármilyen irányba is tereljük. Nem mondjuk meg, hogy kire szavazzanak. Túl nagy falat lenne az, ha a saját döntésem miatt azt mondanám, hogy márpedig ti most tartsatok valamerre, és akkor az a harmincezer fiatal fogná magát, és gondolkodás nélkül szavazna valahová. Az mindenkinek a saját dolga, hogy tájékozódjon, utánaolvasson, és aztán eldöntse, hogy miben mit lát jónak.