Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Érezhetően megütközött a közvélemény múlt héten annak hallatán, hogy a tokaji írótáborban egy író ököllel esett a másiknak. Pedig a magyar irodalomban távolról sem példa nélküli esetről van szó. Kisebb-nagyobb konfliktusait toll helyett ököllel (karddal, pisztollyal) rendezte Balassitól Ady Endrén át Rejtő Jenőig számos irodalmi nagyság. Örkény például szerelemféltésből ölt is volna, de pisztolyát mackósajtra cserélték.
„Az én fölmenőim még párbajoztak, és noha magam nem gyakorlom, szemtől szemben álló férfiak fair küzdelme ellen nehéz érvelni – ez nem az volt” – írta Kukorelly Endre miután nyilvánosságra került, hogy Csender Levente „az érzelmi túlfűtöttség pillanatában” hátulról leütötte egy tokaji borozgatás közben. Az eset után minkét író elhagyta az írótábort, a támadó pedig bocsánatot kért Kukorellytől.
Literátor kortársaink nagy elődeiket követték, amikor a jambusokat az ökölcsapásokra váltották.
„Sopronyban magam tizenkét németeket megvertem”
Az irodalomtörténeti legendárium szerint a vitéz költő, Balassi Bálint például igen nagy verekedő hírében állt, akit legalább száz alkalommal fogtak perbe többek között verekedései, becsületsértései következményeként. A fennmaradt periratok szerint Balassi hol egy fürdőben provokált verekedést, hol pedig egy özvegyasszonnyal erőszakoskodott. A kalandos életű költő a pereket rendre elveszítette, mert a bíróság általában nem a rossz hírű magyar bárónak, hanem az őt beperelő tisztességes, adófizető német polgároknak adott igazat.
A szilaj természetű Berzsenyi Dániel emlékirataiban örökítette meg ifjúkori „duhajkodásait”. 1811-ban iskolai éveiről így írt egy levélben Kazinczynak: „Én egy korúim között legelső magyar tánczos voltam, lovat, embert, asztalt által ugrani nékem játék volt. Sopronyban magam tizenkét németeket megvertem, és azokat a város tavába hánytam, és az én első szeretőm az én karjaim között elalélt.”
Veszélyben volt a Kőszívű ember fiai
A reformkori irodalmárok konfliktusai nem egyszer végződtek párbajjal: Vahot Imre író, a Pesti Divatlap szerkesztője 1845-ben a Honderű szerkesztőjével, Nádaskay Lajossal vívott párbajt, mert az sértő stílusban írt a konkurens lap szerkesztőjéről. 1846-ban egyébként a sértődött Petőfi is párbajra hívta Vahotot, de az író kitért a párbaj elől.
Jókai Mór többször is kénytelen volt kardpárbajozni. Egy alkalommal Bulyovszky Gyula hírlapíró hívta ki, mert a Jókai által szerkesztett Üstökös című lap sértően írt Szilágyi Lilláról, Bulyovszky színésznő feleségéről. A párbajban végül Jókai egy kisebb karcolást ejtett a kihívón. Szintén egy cikk – amit nem Jókai írt, de az ő lapjában, a Honban jelent meg – volt a kiváltó oka a korabeli kulturális élet meghatározó figurájával, Pulszky Ferenc régész, politikus, műgyűjtővel vívott pisztolypárbajának. Erről Mikszáth Kálmán így írt a Jókai Mór élete és kora című könyvében: „A Honban éppen akkor indult meg A kőszívű ember fiai. Ha a Pulszky golyója bolondjában rossz helyre talál tévedni – az a remek regény éppen a legérdekesebb helyen szakad meg. (…) Pulszky háromszor lőtt, de a pisztolya mindannyiszor csütörtököt mondott. Jókai a levegőbe sütötte ki a maga pisztolyát. S mikor ezek után kezet fogtak, akkor vallotta be, hogy voltaképpen nem is olvasta a kérdéses cikket, s éppenséggel nem tudja, milyen sértésért verekedett.”
Gárdonyi gúnyverse
Herczeg Ferenc író 1887-ben egy katonatiszttel vívott párbaja már kevésbé ártatlanul végződött. A tiszt a helyszínen meghalt, Herczeget pedig jogerősen négy hónapnyi államfogságra ítélték. Ekkor, a váci börtön fogságában írta Fenn és lenn című első regényét, ami később ünnepelt íróvá tette.
Bármilyen meglepő, a visszahúzódó természetű, magának való Gárdonyi Géza párbajvétségért kétszer is élvezhette a szegedi államfegyház vendégszeretetét. Először huszonhat éves korában, a Szögedi Paprika című lapban megjelent Álom című gúnyversével váltott ki párbajozásra serkentő indulatokat. A versben kiparodizált May R. Miksa szegedi bankár felindulásában megfenyegette Gárdonyit, hogy „összetöri”, erre a fiatal publicista becsületsértés címén följelentette May-t, akit a járásbíróság öt forint pénzbüntetésre ítélt. A bankárt végül a fellebbezés után felmentették, mondván: a fenyegetés ismeretlen szerző ellen irányult. May és Gárdonyi ugyan elszívták a békepipát, de a tárgyalás folyamán a bankár ügyvédbojtárja, dr. Kókay István sértegette Gárdonyi lapját, ami azt eredményezte, hogy a következő lapszámban Gárdonyi őt figurázta ki. Kókay ekkor hívta párbajra Gárdonyit, amiben az író saját magát sebesítette meg a küzdelem hevében. Másodszor 1890 nyarán egyik barátja, Ujlaky Antal újságíró egy félreértés miatt küldött Gárdonyinak párbajmeghívót, aki a küzdelemben kis híján kollégája halálát okozta.
Párbaj a Nyugat szerkesztési elvei miatt
1911. január 11-én hajnalban Szécsi Illés keramitkőgyáros és Molnár Ferenc író pisztolypárbajt vívott egymással a nagykovácsi erdőben. 25 lépés távolságból kétszer lőttek egymásra, de végül egyikük sem sérült meg. A felek a párbajsegédek felszólítására sem békültek ki, ami nem csoda, hiszen Molnár Ferenc elszerette a gyáros színésznő feleségét, Varsányi Irént.
Ugyanebben az évben báró Hatvany Lajos író, irodalomtörténész Adyhoz szóló, nyílt levelében írta le, hogy miért nem ért egyet a Nyugat szerkesztési elveivel: ezzel pedig a nyilvánosság elé tárta a folyóirat belső problémáit. Osvát Ernő, a Nyugat folyóirat szerkesztője a Világ hasábjai kemény hangú válaszban utasította vissza Hatvany vádjait. Ennek hatására került sor 1912. január 6-án a Hatvany és Osvát közti párbajra, aminek következtében komolyabb sérülés nem történt, de Hatvany Lajos évekre hátat fordított a Nyugatnak.
Ady kihozta döntetlenre
Ady Endre egy színházi szék miatt vált párbajhőssé Debrecenben. Az ittas költő 1899. május 1-jén a Csokonai Színházban Geréby Pál földbirtokos bérelt helyét foglalta el. A később érkező Geréby szóvá tette helyének bitorlását, amiért Ady ugyan bocsánatot kért, de maradt a széken. Miután Ady a harmadik felszólítás után sem volt hajlandó átadni a helyet jogos tulajdonosának, Geréby párbajra hívta a flegma költőt.
Geréby az előre megállapított szabályok szerint zajló kardpárbajban az első vágással megsebesítette Adyt, de amikor visszarántotta a kardot, saját fején is sebet ejtett. Miután az orvosok ellátták a nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket, a párbaj ügye bíróság elé került. A Debreceni Királyi Törvényszék Ady Endrét öt, Geréby Pált nyolc nap letöltendő államfogház-büntetésre ítélte, valamint a bűnügyi költségek megfizetésére kötelezte. Ady a váci börtönben töltött napjai után még a várost is elhagyta, és új életet kezdett.
Rejtői helyzetek
Rejtő Jenő idejében a párbaj már kevésbé bevett módja volt a férfias konfliktusok kezelésének, így a népszerű írónak sokkal inkább kocsmai verekedésekben volt része. A robusztus megjelenésű, a boksz világában járatos regényíró azonban csak akkor vett részt ilyenekben, amikor az utcán vagy kocsmában egy gyengébb emberbe belekötöttek. Egy hasonló esetnél, 19-éves korában, amikor Hamburg egyik külvárosában, Altonában a "Rakéta" nevű mulatóban parkett-táncosként dolgozott egy váratlanul kirobbant kocsmai dulakodás során őt is alaposan összeszurkálták.
Rejtő kortársa, Örkény István 1940 nyarán szerelemféltésből kísérelt meg merényletet felesége és annak szeretője ellen. A visszacsatolt Erdélyben tartalékos tisztként szolgáló írót felesége táviratban értesítette arról, hogy elhagyta egy másik férfiért. A Magyar Királyi Honvédség tisztje azonnal elhatározta, hogy hazautazik a fővárosba, és megöli feleségét és annak szeretőjét. Amikor hazaért, unokatestvérétől, Ágnestől tudta meg, hogy felesége egyik legjobb barátja, Pálóczi Horváth György miatt lett hűtlen hozzá.
Örkény felrohant Pálóczi lakására, ahol a férfi és Gönczi Flóra tartózkodott, de amikor előrántotta volt fegyverét, annak helyén csak egy doboz mackósajtot talált, amit titokban unokahúga csempészett a pisztolytáskába. A megszégyenült író összetörten távozott a helyszínről, és megbánva tettét, még aznap visszakullogott Erdélybe.
