Melcher de Wind, az intézmény egyik ötletgazdája szerint a múzeum azoknak készült, akik többet akarnak tudni a városnegyedről anélkül, hogy felkeresnének egy prostituáltat.

A múzeum anyagát együtt állították össze Amszterdam önkormányzatával és a prostituáltak képviselőivel. Egyfajta oktatási központnak szánják, amely bemutatja látogatónak a prostitúciót mint iparágat, annak történetét, mindennapi valóságát Amszterdamban.

A múzeum bejáratánál egy prostituált hologramja fogadja a látogatókat, akik végigjárva a múzeumot megismerkedhetnek egy bordélyház belsejével, a különféle szobákkal, ahol a lányok a klienseiket fogadják. Rövidfilmek hívják fel a figyelmet a nőkereskedelem veszélyeire.

Más filmek a prostituáltak mindennapjait mutatják be, köztük azokat az embereket, akikkel együtt dolgoznak, így a bordélyházak takarítóit, a mosodásokat, a helyi fodrászokat, manikűrösöket vagy azokat, akik élelemmel látják el őket. A látogatónak még arra is lehetősége nyílik, hogy egy prostituálthoz hasonlóan kiüljön az egyik ablakba.

Hollandiában 2000-ben legalizálták a prostitúciót. A helyi önkormányzat adatai szerint Amszterdamban körülbelül hétezer ember dolgozik a szexiparban, 75 százalékuk Kelet-Európából, elsősorban Romániából és Bulgáriából érkezett. A negyedben lévő 409 "ablakért" fél napra nagyjából 150 eurót fizetnek a lányok. Napi 11 órát dolgoznak, heti hat napon.