Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Iparosok vagy szolgáltató zsenik? Hol születnek a csecsemőstúdiók? Milyen zoknibábbal álmodik Geszti Péter? Mindennapos plagizálás, küszöb alatti árak és kismagyar megoldáserdő – nyílt töréssel fut maratont a magyar reklámzeneipar, mely még így is ütőképesnek számít a régióban. Utánajártunk, kik készítik a tudat alá hatoló dallamokat.
A többség nem is figyel fel rájuk, pedig a legnagyobb nyári slágereknél is többen hallgatják őket nap mint nap. A mosóporanyukát aláfestő, a láger sört dicsőítő, vagy a híreket felvezető betétdallamok a reklámipar elengedhetetlen kellékei, amelyek félelmetesen kiszámított hatásokkal operálva képesek felrázni a bennünk szunnyadó vásárlói szándékot. A reklámdallamokat jegyző hangszereseket a zenészszakma hajlamos az iparos jelzővel degradálni, ám azt csak kevesen ismerik el: az alkalmazott művészet gyakran a fesztiválszínpadok terpeszeinél is komplexebb tudást igényel.
A Beatles már megcsinálta
“Ha a stand up művészet, akkor a reklámzene is az” – jelentette ki a hvg.hu-nak Temesi Berci basszusgitáros, zeneszerző, az RTL Klub zenei rendezője. Szerinte vannak sémák, melyeket egyszerűen lehetetlen kikerülni. “A Beatles már ellőtte az összes témát: óhatatlan, hogy ismétlésekbe fussunk bele, ám ez egy bizonyos szintig abszolút egészséges.”
Az RTL mellett részben a TV2 és az M1 műsorainak zenei hátteréért is felelős Temesi elárulta, az sem szokatlan, hogy a megrendelő a plagizálás határán egyensúlyozó koncepcióval áll elő, ilyenkor pedig nincs mese, ki kell cselezni a szerzői jogokat. “Előfordul, hogy az eredeti mű jogdíját nem tudják vagy nem akarják kifizetni, mégis szeretnék megkapni annak hangulatát, az ismerősséget. Bevett szokás ilyenkor az eredeti dal átdolgozása, de úgy, hogy az eredmény még felismerhető maradjon” – árulta el Temesi, aki szerint az elemek átemelése nem feltétlenül destruktív folyamat. “Ha 2013-ban valaki, mondjuk úgy dönt, hogy szeretné eljátszani az Álomarcú lányt, hogy aktuálisabbá tegyük, például alá lehet rakni a Skyfall vonósait, ahogy történt ez a mostani X-Faktorban is. Persze ahhoz, hogy ez ne legyen ormótlan vagy tolakodó, nagyon jó stábra van szükség.”
Szép, ám nem bevallott példa erre egy új Suzuki modell promóciós videóját aláfestő dal, melyet habár a cég saját zeneszerzővel, a Terézanyu filmzenéje mellett még Rúzsa Magdi anyagain is tetten érhető Madarász Gáborral jegyeztet, valójában Avicii egyik legnagyobb rádióslágerének, a You Make Me-nek dallammenetére épül. Slágeres és megragadó még, ha esetleg ismerősebb is a kelleténél.
Temesi arról is lerántotta a leplet, hogy még az úgymond jobban menő rétegek is távol vannak a klasszikus dőzsölés fogalmától. “Mindenki meg akar élni, sok hangszeres vállal zeneszerzői munkát csupán azért, mert a hagyományos zeneipar ma épp nem képes eltartani annyi embert. Én nem panaszkodhatok, bár még így is, a lemezem munkálatainál csak legszükségesebb folyamatokhoz vonultam stúdióba, a felvételek nagy részét magam végeztem egy mezei hangkártyával” – mondta, majd hozzátette, szerinte ma Magyarországon csak nagyon kevés stúdió ad tényleges minőséget a zenészek pénzéért cserébe.
Egy zsák szög sok tejjel
Hasonlóan látja a magyar helyzetet az alkalmazott zeneszerzéssel a kilencvenes évek óta foglalkozó Faltay Csaba producer, zeneszerző, aki szerint bár a magyar szakmában valóban gyakori a plagizálás, a legnehezebb még mindig magát a másolás tényét bebizonyítani. "Itt nem egy zsák szögről van szó, hogy rámutathassak: ez az enyém. Ha valaki megvásárol egy művet, azzal nem csupán egy harmóniamenetet vesz meg, hanem ismertséget és a dal saját történetét is. Ha más ezt akarja lenyúlni, ezeket mind bukja, az eredmény pedig könnyen kínos lehet" – mondta a hvg.hu-nak a többek között a hazai- és nemzetközi ügyfélkörrel rendelkező, reklámzenék mellett filmzenéket is író Faltay, aki szerint a legtöbb megrendelő csak utólag jön rá, hogy nem a zenén kellett volna spórolnia.
A többek között a Coca-Colának, a Mastercardnak, a T-Home-nak és a Millinek is gyártó, többszörös aranylemezes producer szerint a szakma felhígulása hozta magával a minőségi munkák iránti kereslet csappanását. "Sokan egyenlőségjelet tesznek egy laptop meg egy 120 milliós keverőpult közé, így ma már mindenkinek stúdiója van, és mindenki hangmérnök. Nem csoda, hogy sokszor a leadott demók és a kész anyag közt szinte semmi különbség sincs" – vélekedett Faltay, aki azt is elárulta, az önjelölt zeneszerzőknek sikerült lenyomniuk a piaci árakat, így azok az elmúlt öt évben átlagosan harmadukra csökkentek.
Faltay saját bevallása szerint kerüli a sémák halmozását, bár azt azért kijelentette: "A reklámzene nem jó másra csak a vásárlási kedv élénkítésére. Ha valaki itt akar önmegvalósítani, annak csak gratulálni tudok." Ő ennek ellenére úgy érzi, inspiratív munkát végez, bár szerinte nem is tehetne máshogy. "Ha úgy érzed belefásultál, abba kell hagyni."
A svéd ruhapróba
Az utóbbi időkben igen intenzív kampányba kezdő jófogás.hu-nak egy rendhagyó reklámfilmmel sikerült belopnia magát az internetezők szívébe. Az ominózus videóban egy beazonosíthatatlan bábállat, “Zsozsó” énekli a Kontrol Csoport Eladom című dalának átköltött verzióját. A jófogás.hu – mint azt a kreativ.hu kiderítette – Geszti Péter cégével gyártatta a futótűzként terjedő reklámot, mely iskolapéldája mindannak, amit 2013-as magyar szolgáltatásmarketing alatt érthetünk. Azonosítja a terméket, bevésődik a memóriánkba, és ami a legjobb, még meg is mosolyogtat. Pedig "csupán" minőségi iparosmunkáról van szó.
“Művészetnek semmiképp nem nevezném” – vélekedett a reklámzeneszerzésről a videóban Zsozsó énekhangját kölcsönző zenész, Tanka Balázs, aki a hvg.hu-nak azt is elárulta: a telített szakmában sok múlik a kapcsolatokon. Azzal pedig Tanka is egyetért, hogy az ingerküszöb alatti, ipari reprodukció elfogadott, gyakori megoldás. “Szinte mindig van konkrét koncepció, hogy mit szeretne a megrendelő, az viszont már csak pénz kérdése, hogyan tudja azt kivitelezni. Ha van elegendő pénz, egy nyári sláger is megvehető, ha nincs, íratnak egy hasonlót" – mesélte Tanka, aki azt is elmondta, a megrendelők általában nagyobbat álmodnak, mint aminek megvalósítására valóban lehetőségük van.
A betétdalok születése a zenész szerint leginkább egy divatcég modellpróbájához hasonlít. "Variácók készülnek, nagyjából úgy, mint a modelleknél. Mondjuk van egy ruha, ami a svéd, szőke lányoknak áll jól, így behívnak öt lányt, egyikük két méter, a másikuk 160 centi, az egyiknek zöld a szeme, a másiknak barna, de mindegyikük svéd és szőke. A megrendelő pedig közülük választ egyet, aki majd a ruháját fogja reklámozni."
Utolsó sorban
Bár egy fokkal lazábban illeszkedik, azért még bőven a reklámzenék kasztjába sorolhatók a különféle rádiós szignálok, így botorság lenne említés nélkül hagynunk a hazai közszolgálati rádiók a hvg.hu által már górcső alá vett, Ákos jegyezte, vadonatúj dallamerdejét. Az állami popsztár összesen 220 szignállal látta el többek között a Petőfi, Kossuth, Bartók és Dankó Rádió, valamint a parlamenti közvetítések csatornájának frekvenciáit. Mint az MTVA hosszas hallgatás után elárulta, Ákos a dallamcsokorért 12 millió forintos tiszteletdíjat kapott az államtól.
