Prokofjev után Mozart, Bach után Kurtág. Negyedszer rendezik meg a nemzetközi kamarazenei fesztivált Kaposváron.
A rendkívül gazdag kamarazeneirodalom nemes darabjaiból válogató Kaposfest kifundálója és művészeti vezetője Kokas Katalin hegedűművész a 15 koncertből álló egyhetes fesztivált hiánypótlásnak tartja, utalva arra, hogy a kamarazenei programok nem kifizetődőek. „Alig vannak koncertrendezők, akik arra vállalkoznak, hogy ezt a kisebb közönséghez szóló intimebb magas kultúrát felkarolják – mondja. Évtizedekkel ezelőtt még sorozatban voltak kamarazenei estek, ma viszont Beethoven Tavaszi szonátája is csak ritkán hallható.”
A Kaposváron szereplő előadók hangszereik virtuózai, gyakran lépnek fel szólistaként is. Legtöbbjük Kokas Katalin és férje, Kelemen Barnabás hegedűművész baráti köréből verbuválódik, mintegy tizenöten stabil vendégek itt, de a fellépők köre bővül. Fix pont például az argentín José Gallardo (zongora), az orosz Alina Ibragimova és Borisz Brovtsyn (hegedű), a szintén orosz Alexander Bouzlov, illetve a német Nicolas Altstaedt (cselló), valamint az ukrán Maxim Rysanov (brácsa).
„Eltérő egyéniségük és ízlésviláguk ismeretében olyan műsorszámokat javaslok nekik, ahol tündökölhetnek. Tudom, kihez milyen darabok passzolnak, de azt is, hogy kihez, milyen kamarapartner passzol, vagyis, hogy kivel játszik szívesen. Ügyelnem kell arra is, hogy a programok kontrasztosak legyenek. Egy Prokofjev darabot szerintem nyugodtan követhet egy Mozart kompozíció, egy Bach művet például Kurtág egyik alkotása” – avat be a műsorszerkesztésért felelős Kokas. Az érezhetően családias hangulat leginkább annak köszönhető, hogy nemcsak a publikum többségét alkotják fiatalok, hanem a fellépő művészek is ezt a korosztályt képviselik. „Persze egyetlen sztárallűrös művész mindent elronthat. Ilyeneket nem is hívok” – mondja a több koncerten is fellépő Kokas Katalin.
Bár a kaposvári klasszikus zenei dzsembori a maga négy esztendejével a hasonlóan színvonalas programokat kínáló kamarazenei fesztiválok között fiatalnak számít, Bolyki György fesztiváligazgató máris a legjobb tíz ilyen jellegű zenei találkozó közé sorolja magukat és a kiemelkedő látogatottságot, a telt házas programokat tartja legfőbb erősségüknek, meg is említi, hogy a jegyek 30 százaléka már bérletben elfogy. Lényeges, hogy a város is magáénak vallja az ismertebb szonáták és vonósnégyesek mellett hegedűduókat, zongora- és oboanégyest, vonós-, illetve kürtötöst is felvonultató különleges klasszikus zenei programszériát. „Kaposvár 45 milliót ad és hozzá teljes infrastruktúrát, amiért nem kell fizetnünk. A közönség fele helybéli, a másik ötven százalék más magyarországi városokból, valamint külföldről érkezik” – informál Bolyki.
A finnországi Kuhmó neves fesztiválján inkább a kortárs művekre koncentrálnak, miként a Gidon Kremer által 1981-ben alapított burgenlandi Lockenhausban is, amely hírnevét azzal alapozta meg, hogy több kortárs darab ősbemutatójának adott helyet. Ezt a fesztivált tavaly óta már az említett Nicolas Altstaedt igazgatja, aki állandó közreműködője a Kaposfestnek is. „Míg Kaposváron vegyesek a műsorok, Lockenhausban egy-egy téma köré csoportosítjuk a koncerteket. De abban is eltérünk, hogy a hangversenyek műsorát mi csak a koncertek napján közöljük, a hallgató tehát úgy veszi meg a jegyét, hogy nem tudja, mit kap érte. A zsákbamacska sajátos ízt ad programjainknak. Nálunk ráadásul gázsi sincs, viszont a szállást, ellátást fizetjük a fellépőknek. Ahány ház, annyi szokás” – magyarázza Altstaedt. Lockenhausban a publikum is más, hiszen sokan több mint harminc éve állandóan visszatérnek.
Az augusztus 19-én záruló Kaposfest napi két koncertje mellett képzőművészeti programok is várják az ide látogatókat. Az élete utolsó éveit a közeli Várdán töltő Szász Endre emlékkiállítása mellett megtekinthető a város szülöttjének, Rippl-Rónai Józsefnek „Andrássy ebédlő”-je is, amelyet gróf Andrássy Tivadar 1897-ben rendelt meg a művésztől és amit az elpusztult eredeti nyomán iparművészek rekonstruáltak Horváth János művészettörténész vezetésével.