Castorf, a merész berlini rendező vélekedések szerint mindent megtett a négy opera alatt, hogy provokálja a közönséget: ledér rajnai sellők, imitált orális szex, gengszterekre hasonlító karakterek tették próbára a bayreuthi közönséget, amely konzervatívabb darabokhoz szokott a Wagner-fesztivál 1876 óta tartó történetében.

Az istenek alkonya végén a közönség Castorfra zúdította minden haragját, és csaknem 10 percig tartó füttykoncertben részesítette a rendezőt, amikor a darab után megjelent a színpadon. A német színházi élet fenegyereke azonban állta a sarat, órájára mutatva jelezte, hogy van ideje. Mi több, biztatta a közönséget, hogy még hangosabban pfujoljon. Mozdulataival jelezte: a nézők vesztették el az eszüket, és nem ő. Operarajongók szerint az egész jelenet példa nélküli volt.

A hangoskodás akkor ért véget, amikor Kirill Petrenko karnagy – a közönség nagy kedvence az utóbbi hat napban – felsorakoztatta a zenekart a függöny mögött. Míg Castorf a színpadon állt, és állta a pfujolást, a függönyt széthúzták, hogy látni lehessen a zenészeket. A közönség ekkor "váltott", és tapsolni kezdett.

"Szeretem, ha van reakció, ez a legnagyobb bók számomra", de ő talán többet kapott, mint amennyit érdemelt volna – fogalmazott Castorf "jutalmáról" Aleksandar Denic díszlettervező.

Csakúgy, mint A Rajna kincse, A walkür és a Siegfried során, a rendező ezúttal is videóra vetette az előadást, az operatőr által közvetlenül a színpadról készített felvételeket pedig kivetítőn láthatta a közönség. Texas, Azerbajdzsán és Kelet-Berlin után a nézők ezúttal a Wall Streeten találkozhattak Wagner hőseivel.

Hagen szerepében Attila Jun dél-koreai basszbariton lépett színpadra, de nem aratott tetszést. Ezúttal sokak számára nem volt meggyőző Lance Ryan kanadai tenor sem, aki Siegfriedet énekelte. Annál nagyobb diadalt aratott viszont Brünnhildeként Catherine Foster, az angol szoprán "lenyúlta a show-t" a Reuters tudósítása szerint.

Az istenek alkonya leginkább a Chicagóban játszódó gengszterfilmek hangulatát idézte, és kritikusok szerint "nem volt valami meggyőző". Az ítélet szerint Castorf megközelítése dialektikus volt, a rendező pedig nem érzett rá a zenére. 

A német és a nemzetközi sajtó a Wagner-fesztivál előtti hetekben arról cikkezet, hogy a két intendáns – Katharina Wagner és Eva Wagner-Pasquier –, valamint Frank Castorf között nézeteltérések voltak. Arról szóló hírek jelentek meg, hogy amennyiben az új Ring megbukik, a testvérek nem számíthatnak szerződéshosszabbításra az ünnepi játékok élén. Rossz előjel volt, hogy Castorf azt mondta: nem tudja, szereti-e egyáltalán Wagner zenéjét, és arra panaszkodott, hogy a fesztivál működése az egykori NDK-ra emlékezteti, ahol ő született, és ahol egy kívülállóban nem bíztak meg.

Ennek ellenére sokan úgy vélik, hogy a tetralógia Castorf-féle radikális feldolgozása bevonul a fesztivál történetébe. Többek szerint azonban nem Castorf, hanem Petrenko Ringjeként. A karnagy ugyanis egyöntetű vélemények alapján páratlan élményt nyújtott a négy opera során.