Kevés lehetőségünk van, ha Budapesten zöldhöz szeretnénk jutni, főleg, ha némi intimitást is igénylünk hozzá. A Margitsziget–Kopaszi-gát–Normafa alkotta háromszög az első tavaszi napon bedugul, és ez így is marad őszig. Ha nem akarjuk, hogy a pléden napoztatott végtagjainkon kutyák és babakocsikerekek gördüljenek keresztül, még mindig van megoldás.
Borostyános ligetek, orgonaillat, sárkányeregetés, sziklaszirt – ez is Budapest, és nem is kell sokat utaznunk érte.
Árnyas kardioedzés a II. kerületben
Gyorsan elvághatjuk magunkat a civilizáció bűzétől, ha a Margit híd budai hídfőjénél felszállunk a 17-es villamosra, és eldöcögünk a Kavics utcáig. Innen indul a körsétánk, amit nyugodtan kezdhetünk azzal, hogy beugrunk a Le Biscuit-be némi franciás frissítőért (Frankel Leó út 72.).
A Kavics utcán fölfelé aztán egy árnyas lépcsőbe botlunk, vagyis tíz percre a Margit körút autórengetegétől egy borostyánnal, pitypanggal, orgonával és aranyesővel szegélyezett terepre jutunk. Ha a Kavics utcai lépcsőről jobbra ráfordulunk a Józsefhegyi lépcsőre, még egy-két feketerigó is szembejöhet.
Ha felértünk, balra az Apostol utcán csoroghatunk át a kis dombon kialakított, árvácskákkal tarkított Mansfeld Péter Parkig, ahonnan rá lehet látni a Dunára, a Parlamentre, és a Gellért-hegyre is.
Itt a Gül Baba türbéje is kihagyhatatlan. Ez a 16. században épült sírkápolna a világ legészakibb pontján fekvő iszlám zarándokhely, ezért a területén nem szabad dohányozni, és a kutyákat is kint kell hagyni. Cserébe élvezhetjük a rózsabokrokat, a csobogó szökőkutat, és a napközben terjengő füstölőillatot.
A Rózsadombot feltétlenül a Gül Baba utcán keresztül hagyjuk el. A meredek, mediterrán, macskaköves utca nincs túl jó állapotban: a szépen felújított házak közé becsúszik egy-egy düledező épület, de annál erősebb a hangulata. Ne csodálkozzunk, ha narancsfákat és olívabokrokat hallucinálunk magunk köré.
Budapesti búvóhelyek fülledt légyottokhoz nagyobb térképen való megjelenítése
A Vár tövében
A Batthyány tértől szintén kellemes sétát tehetünk fölfelé az Iskola utcáról a Franklin utcára kanyarodva. A pulzusunk itt is felszökik majd, de az Ilona-lépcsőért, és az utána ránk váró zöld nyugalomért megéri vállalni a kockázatot. A hangulat itt jóval urbánusabb, mint a Kavics utcánál volt, de a madárcsicsergés itt is garantált.
A séta közben érdemes alaposabban megnézni a Toldy Ferenc Gimnázium 1859-ben befejezett, neogótikus épületét, és ha szerencsénk van, egy kis zenét is hallhatunk kiszűrődni a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola épületéből. Privát kisfilmünk így lesz tökéletes.
A lépcső tetejére érve balra visz az út a ránk váró ligetig. Ide érdemes akkor jönni, ha nincs tanítás, mert egyébként a parkkört futó, vagy tájképet rajzoló diákok zsibongása bezavarhat az idillikus piknikbe.
Ha közelebb mennénk a Várhoz, másszuk meg a kis parkból fölfelé törekvő padlásszagú falépcsőt, kiérve pedig induljunk el jobbra, a Bécsi kapu irányába. A Tóth Árpád sétányt imádják a külföldiek és a helyiek is, de a Magyar Országos Levéltár mögé eső területig már ritkábban érnek el, ezért itt jóval nagyobb eséllyel sziesztázhatunk. Egy könyv, egy zacskó eper, és máris közelebb van a teljesség.
Ha itt meguntuk a hűsölést, a Bécsi kapun kilépve jobbra megint találunk egy zöld kis parkot játszótérrel – ez az Európa Liget, ahol szintén nem jellemző a tömeg.
A sikló nem vagány
A sikló (retúrjegy 1500 forint) és a busz csak a puhányoknak valók. A Várba a Clark Ádám térről is csak gyalogosan érdemes fölmenni. A sikló pénztárától balra indul fölfelé az egyik legkellemesebb út, ami stílszerűen Sikló utca névre hallgat.
Bár az első szakaszon a felújítás miatt képződő állandó porfelhő nem túl barátságos, mégis izgalmas fölülről benézni a kulisszák mögé, hol is tart a Várbazár újraélesztése. Aztán sorjáznak a boltíves kapuk, a bástyák tövében belénk hasít a történelem, fölérve pedig a hajtűkanyar magasságában meg is találjuk az újabb nekünk szánt dombocskát fákkal, bokrokkal, és dunai kilátással.
Ha többen vagyunk, és le is ülnénk kiheverni a hegymenetet, sétáljunk tovább a Budapesti Történeti Múzeum kertjébe – minden nap nyitva van reggel hattól éjfélig, utána viszont új kalandok után kell néznünk.
Románc az Alagút tetején
Aki volt már Critical Massen, tudja, milyen érzés birtokba venni és teleüvölteni a Váralagutat. Az Alagút teteje olyankor a fotósok egyik kedvenc állása, de a helyszín egy átlagos hétköznapon is megadhatja az egyik legfontosabb életérzést Budapesten: pezsgőbontás és csókmámor a Lánchíd felett. Az élményt csak az söpörheti el, ha megbüntetnek.
Most szólunk: tessék szabályszerűen használni, a párkányra kimászni tilos (és fölösleges)!
A placc a Sikló utca felől és jobbról is megközelíthető. Külön érdekesség, hogy az Alagút Clark Ádám tér felőli végén van a Lánchíd hídmesterének szolgálati lakása.
Sziklaparti
A Battyhány tértől nem csak a Vár felé érdemes elindulni: ha felszállunk a 11-es buszra, és elkirándulunk vele a végállomásig, mindennel együtt fél óra alatt eljuthatunk az Apáthy-szikláig, ami egy hangulatos kilátóhely a II. kerületben. A célunkhoz a végállomáson a Nagybányai utcán kell elindulni balra lefelé, a kavicsos ösvény pedig, amire rá kell fordulnunk, jobb kéz felől lesz majd.
Falszerű, meredek lejtő, barátságos, sziklás kiszögellések várnak, és ha tovább sétálunk, még egy barlangot is találunk. Érdemes pokrócot vinni magunkkal, de az egyik titkos helyen függőágyban pihegő csapatot is találtunk. Ha szerencsénk van, néhány ütős sztorit is megtudunk a helyi nyugdíjasoktól Vietnámról és a kullancsokról is, sőt, a borosüvegünket is lesz, aki kinyissa, ha mi belebuknánk.
Ha nem szeretnénk hazafelé ugyanazt az utat választani, gyönyörű útszakaszon keresztül sétálhatunk le egészen a 61-es villamosig, ha pedig több kalandra vágyunk, a zöld turistajelzést követve a Kecske-hegyen keresztül a Hármashatár-hegyet is meghódíthatjuk.
Érdekesség, hogy az Apáthy-szikla felszíne 1977 óta védett természeti érték. A sziklákon még fúrókagylónyomok is vannak, amelyek azt jelzik, hogy a terület egykor tengerben fürdött.
Kis-Svábhegy
A 258 méter magas Kis-Sváb-hegy a városnak az a pontja, ahonnan Buda visszavívásakor, 1686. szeptember 2-án a sváb tüzérség megadta a jelet az utolsó rohamra.
Mára persze már nem ez maradt meg belőle: a XII. kerületi fiatalság egyik kedvenc búvóhelyévé avanzsált. Szerelmespárok, sárkányt eregető családok és idős házaspárok bukkannak fel a hegy tetején, de csak kellemes számban. Itt sincs tömeg, még hétvégén sem.
Ha a Moszkva térről gyalog közelítjük meg, 20-25 perc alatt lazán felérünk. A legjobb, ha a Csaba utcán indulunk el, ami belefut a Csaba lépcsőbe, mellette pedig a borostyánnal benőtt, orgonabokrokkal szegélyezett, elvarázsolt lakóépületekbe, ami önmagában élmény.
A hegyet körbe lehet sétálni, de a tetején akár tollasbajnokságot is szervezhetünk. Közben persze vigyázzunk, hova lépünk, mert a területen olyan védett növények vannak, mint a tarka nőszirom, a leánykökörcsin vagy a hegyi árvalányhaj.
Paradicsom a nyolcban
A VIII. kerület körúton kívül eső része nem az a környék, amiről elsőre a barátságos, zöld területek jutnak eszünkbe, mégis létezik benne legalább egy olyan oázis, ami mögött akármelyik kertésszel karbantartott budai villa kertje elbújhat: ez a Fűvészkert az Illés utca és a Korányi Sándor utca sarkán.
Teknősök, kiskacsák, gerlék, különleges növények és egy hatalmas pálmaház is van benne termő banánáfával. Nem véletlen, hogy 2006-ban Kulturális Örökségként került védelem alá. Érdemes figyelni a programokat is – gyerekeknek aranybánya.
Az ELTE Botanikus Kertje fizetős hely (felnőtteknek 850, diákoknak és nyugdíjasoknak 400 forint), de épp ezért nincs is túlzsúfolva. Pluszelőnye, hogy a szomszédban ott van a Magyar Természettudományi Múzeum és az Orczy kert is, meg egy növény-nagykereskedés, ahol bevásárolhatunk a tavaszi kertészkedéshez.
Könyvtár után kávé
Mesebeli hangulat vár a VIII. kerületben az Ötpacsirta utca 2. szám alatt is, két perc sétára a Szabó Ervin Könyvtártól.
A Budapesti Építész Kamara kertje igazi kincs a belvárosban, és még meg is ebédelhetünk benne. Az udvarhoz tartozó volt Almássy-palota még 1877-ben épült.
Barokk szobrok, kőburkolat, impozáns, íves, vasszerkezettel fedett lépcső, zöldbe burkolt falak – romantikus lelkeknek kiváló randevúhelyszín.