Éppen száz esztendeje, hogy az első fekete-fehér indiai némafilmet levetítették Bombayben (a mai Mumbaiban). A mitologikus Rádzsa Harishcsandra című eposzt az indiai filmgyártás atyjának tekintett Dadaszaheb Phalke rendezte. Akkoriban senki sem sejtette még, hogy ezt a napot, 1913. május 3-át a manapság a filmvilág egyik fővárosának nevezett Bollywood születésnapjaként fogják számon tartani. 

Az ünneplésből a május 15-én kezdődő cannes-i filmfesztivál is kiveszi a részét: a világ egyik legrangosabb filmmustrája A nagy Gatsby című 3D-s filmmel nyílik meg, amelynek egyik szerepét Bollywood szupersztárja, Amitábh Bácscsán alakítja. A színészt számos bollywoodi kollégájával együtt várják a cannes-i vörös szőnyegre. Szintén jelzésértékű, hogy a Steven Spielberg vezette nemzetközi zsűriben helyet kapott az elismert indiai színésznő, Vidja Balan. 

A fesztiválon két bollywoodi filmet is vetítenek. A négy rövidfilmből álló Bombay Talkies című alkotásban négy tekintélyes bollywoodi rendező - Karan Dzsohar, Anurag Kashjap, Zoja Akhtar és Dibakar Banerdzsi - vall India filmművészet iránti elkötelezettségéről a századik évfordulóra reflektálva. A Monsoon Shootout című thriller pedig az elsőfilmes Amit Kumar bemutatkozása. 

Az indiai filmgyártást a hindi nyelvű filmeket forgató Bollywood vezeti, amelynek zenés-táncos produkciói hallatlanul népszerűek a térségben. Ezzel együtt akadnak kritikus hangok, amelyek felületesnek tartják ezeket a filmeket és felróják nekik, hogy figyelmen kívül hagyják a társadalmi problémákat.  

A bírálók gyakran hivatkoznak az indiai filmművészet nagy öregjeire, akiknek munkája nyomán Bollywood meg tudott erősödni. Phalke több mint száz némafilmet forgatott a harmincas évekig, a hangosfilm megjelenéséig. Az első "beszélő mozi", az Ardeshir Irani rendezte Alam ara bemutatója 1931-ben volt. Ez az év egyúttal a dél-indiai hangosfilmek születését is jelzi: az első bengáli, telugu és tamil produkciók is ekkor kerültek a mozikba. A negyvenes évek végére már India számos nyelvén forgattak játékfilmeket.

Az ötvenes években beköszöntött az indiai filmgyártás aranykora olyan filmrendezők munkái nyomán, mint Szatjadzsit Raj, akinek nevét egész India ismeri. Ebben a korszakban, 1957-ben született a mára kultfilmmé vált alkotás, az India anyánk is Mehbub Khan rendezésében. 

A hetvenes-nyolcvanas években nagy változáson esett át az indiai, elsősorban a hindi filmgyártás. A népszerű családi produkciók, amelyek a románcot az akcióval, dalokkal, melodrámával, vígjátékkal és hepienddel ötvözték, az elüzletiesedés útjára terelték az ágazatot. De ekkor készült brit-indiai koprodukcióban a Richard Attenborough rendezte Gandhi is, amely nyolc Oscar-díjat nyert el.  

A globalizálódás lehetővé tette, hogy az indiai filmek egyre nagyobb nemzetközi közönséget érjenek el. A fontosabb filmfesztiválokon kívül külföldön is piacot talált a bollywoodi filmgyártás. Az indiai piacon pedig a legnagyobb hollywoodi stúdiók - köztük a 20th Century Fox, a Sony Pictures és a Warner Bros. - is befektetőkké váltak. 

Az indiai filmművészet virágzik: az országban tavaly 1500 film készült és szakértők szerint az iparág a legjobb úton halad afelé, hogy évi kétmillió dolláros bevételét a következő öt évben majdnem megduplázva elérje a 3,6 milliárd dollárt.