Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A fájdalom konkrét, a tervek homályosak. Andy Vajna rendszerén kívül rekedt filmesek az Urániában gyűltek össze.
Panasz, múltidézés, fásultság, némi marakodás és homályos tervek kerültek ma terítékre az Uránia Nemzeti Filmszínházban reggel 9.30.-tól, ahol új magyar filmek hiányában elmaradt 44. Filmszemle helyett a Magyar Filmművészek Szövetsége tartott taggyűlést. A rendezvény flashmobbal indult a filmszínház előtt, ahol a nagyjából százötven fős csoport az elmúlt évek filmjeire emlékezett - ezt nem a Szövetség rendezte. A transzparensen 2011 és 2012 termései szerepeltek, valamint fekete alapon a 2013-as évszám, hatalmas kérdőjellel, filmcímek nélkül.
„Tudom, hogy csak a saját hangomat szeretem hallani, olvastam a Screen Daily-ben” – ezzel az ironikus megjegyzéssel nyitotta meg a találkozót Tarr Béla filmrendező odabent, a Szövetség elnöke, utalva az Andrew G. Vajna kormánybiztos és közte zajló szópárbaj utolsó epizódjára.
Vajna és Tarr közötti vitáról itt olvashat: Vajna: Kezdek belefáradni Tarr Béla üres fecsegéseibe
Vajna és a vezérigazgató Havas Ágnes áll ugyanis annak a Magyar Nemzeti Filmalap Nonprofit Zrt-nek (MNF) az élén, amely átvette a korábbi magyar filmszakma legtöbb intézményét, kapacitását és jogait, emellett a legfőbb pályázatkiíróvá, így finanszírozóvá vált az ágban, ami a nagyjátékfilmeket és az egészestés produkciókat illeti. Vajna évente 8-10 nagyjátékfilmet ígért még 2010-ben, de az elmúlt két évben egyre siralmasabb filmtermés mégis odáig vezetett, hogy a Filmszemle elmaradt. Ezt Tarr és a Szövetség legtöbb tagja az új rendszer bűnének tartja.
De nem csupán Vajnát emlegették a megnyitót követő beszédekben a filmesek. A kisműfajok (kisjáték, animációs, rövid dokumentum és ismeretterjesző filmek) az Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság (NMHH) valamint a közmédia fennhatósága alá kerültek, így az e területeken alkotó szakemberek a kormány által felügyelt tévét is kárhoztatták. Az elmúlt két évben e területen is alig-alig akadt munka.
A találkozó azonban azt bizonyítja, hogy közel sem akkora az egyetértés a Filmművészek Szövetsége tagjai között, mint azt várnánk. A producerek részéről felszólaló Pataki Ágnes, aki Kovács Gáborral együtt jegyzik a sikeres Üvegtigris sorozatot, illetve Szekeres Dénes (De kik azok a Lumnitzer nővérek?, A Nap utcai fiúk) a Magyar Producerek Szövetsége részéről „jó szívvel gondol a Filmalap segítségére”. A hálás hangvétel hátterében Vajna tárgyalássorozata áll, amelyet azokkal a bankokkal folytatott, akik 2010 előtt beszálltak a filmfinanszírozásba. E bankok úgy adtak hitelt a produkciós cégeknek, hogy a korábbi Magyar Mozgókép Közalapítvány (MMKA), illetve azon keresztül az állam vállalta a kezességet. 2010-től azonban a MMKA nem tudta törleszteni ezeket a tartozásokat, amitől nem csupán két sovány év köszöntött a producerekre, hanem két rettegéssel teli esztendő is: a tartozásaikért akár jogilag is felelőssé tehették volna őket.
A hála mellett örömmel fogadták, hogy egy-egy olyan fejlesztés is elindult az új rendszerben, ami a felszólaló producerek számára reményteli.
Akad azonban olyan producer is, aki nem reménykedik, nem hálás, sokat veszített. Muhi András, az Inforg Stúdió élén majdnem másfél évtizedig olyan műhelyt vezetett, amely a kisműfajok terén, főleg a kisjátékfilmekkel vált híressé. Muhi felhívta beszédében a figyelmet: ezek a műfajok teszik csak lehetővé, hogy a fiatal tehetségek gyakorlott és érett művészekké vagy akár iparosokká váljanak. A műhelyek nélkül nincs esélye Magyarországnak arra, hogy például Iványi Marcell (Szél – 1996, Cannes aranypálma), Fliegauf Benedek (Csak a szél – 2012, Berlini Nemzetközi Filmfesztivál, Ezüstmedve, a zsűri nagydíja) díjakat hozzon el, hogy a magyar film mint látványos országimázs javítsa az ország hírét a világban. Ezek kisfilmek hatékony és takarékos eszközök egy országban arra, hogy világszínvonalú, külföldi mozikban, tévécsatornákon és fesztiválokon is jól szereplő generációkat neveljen. A közmédia azonban nem fogadja be ezeket a produkciókat.
A felszólalók között kisebb marakodás is kialakult. „Elbasztuk”, kezdte Janisch Attila rendező, ezt többször meg is ismételte. „Ez a hajó elment”, utalt arra, hogy késő bánkódni azon, miként és kinek köszönhetően omlott össze az MMKA, és miként kapott teljhatalmat Andy Vajna. Szerinte nem a „Filmalappal kellene harcolni”, lerombolni valamit, ami ha nem is jó, nem is tetszik, de valamennyire működik, hanem kitalálni, hogyan védik meg a szakmát. Az üzenet azonban nem ment át rögtön, többen félreértették. A közönségből bekiabálók és néhány viszontválaszoló azonban úgy gondolta, hogy a beletörődés nem lehet alternatíva, másrészt méltatlannak tartották azt a megjegyzést, hogy asszisztáltak az új rendszer kialakulásában.
Hogy pontosan mi lehet megoldás a filmeseknek, nem derült ki világosan. Tarr Béla azt javasolta, hogy próbálják mégis megvédeni az MMKA-t, ugyanis jogi entitásként még létezik. Amennyiben mégis felszámolják a Közalapítványt, akkor egy független alapot kell létrehozniuk. Tarr a jelenlevők felhatalmazását kérte két nem hivatalos szavazással (a kezdetkor határozati képességet nem állapítottak meg, így tényleges közgyűlési szavazásra nem került sor). A többség a független alapítvány mellett voksolt. A pénzforrás, amivel egy jövőbeli alapítvány dolgozna, nem merült fel a közel 5 órás találkozón.
