Kult Gyenge Zsolt 2012. november. 28. 22:45

Tegye a kezét a tévére és rögtön jobban lesz

Hit vagy tudomány? Csoda vagy szemfényvesztés? Természetfölötti erő vagy még fel nem tárt jelenség? A válasz bizonyítható. Vagy nem.

Kinek ne lenne olyan közeli ismerőse, aki jósnál járt, más aki horoszkóp szerint szervezte az életét és viszonyait vagy aki egész nap gyalogolt csak azért, mert babonából nem volt hajlandó visszafordulni otthon hagyott bérletéért – hogy a vébé eredményét megjósoló polipról vagy az Ezo tévéről ne is beszéljünk.

Hétköznapi tehetetlenségünk elfogadásának egyik remek eszköze, ha találunk vagy kreálunk olyan lényeket, amelyek hatalmassága, mindenre kiterjedő tudása és miénket messze meghaladó képességei elfogadhatóvá tehetik saját kicsinységünket, valamint lehetőséget teremtenek sorsunk alakításának más kezébe adására. Gondviselés iránti és személyes felelősségtől való szabadulás utáni vágy – e kettő lehet az, amiért istenek, szentek, sámánok, mágusok, csodadoktorok vagy éppen ufók oly fontos szerepet kapnak életünkben.

Médiumnak sem utolsó: Robert De Niro
bbmed

Vágyaink határozzák meg hitünket vagy hitünk változtatja meg a világot? - ez A gyilkos médium főszereplőinek alapvető dilemmája és érdekes módon a szakmája is. Margaret (Sigourney Weaver) és Tom (Cillian Murphy) feladata egy egyetemi kutatóintézetben, hogy olyan alakokat leplezzenek le, akik paranormális vagy természetfeletti képességek birtokosának vallják magukat.

Kis vidéki médiumoktól hatalmas amfiteátrumokat megtöltő showmanekig terjed munkájukért nem túl hálás ügyfélkörük, mígnem egy napon 30 évnyi nyugdíj után visszatér a hatalmas Simon Silver (Robert de Niro), akinek félelmetes erejéről legendák (és halotti bizonyítványok) szólnak, és akit még semmilyen tudományos vizsgálat nem tudott leleplezni.

A tudósok meg vannak róla győződve – amint ezt Margaret egy ponton ki is fejti –, hogy abban hiszünk, amire vágyunk, hiszen így tudjuk megtartani vágyaink beteljesülésének lehetőségét. Szkepticizmusuknak megfelelően precíz módszereket dolgoznak ki arra, hogy leleplezzék mindazon szemfényvesztőket, akik visszaélnek az emberek kétségbeesésével – az eredeti címben szereplő vörös fények (Red Lights) azokra az apró árulkodó jelekre utalnak, amelyek egy-egy ilyen figura környezetében nem odaillőnek tűnnek.

A tudomány természetesen minden emberfelettivel szembeni szkeptikussága ellenére egy valamiben nagyon hisz: saját megismerési képességeinek végtelenségében. És ebből kifolyólag abban, hogy az átlagemberrel és a hívővel ellentétben megfigyelését teljesen objektívvá tudja tenni, vagyis meg tudja tisztítani a tapasztalati folyamatot.

És ezzel elérkeztünk Rodrigo Cortés, e különleges, harmadik filmjével Hollywood sztárjai közé keveredett spanyol rendező legfontosabb témájához. A gyilkos médiumban a látszat ellenére nem az e világot meghaladó, azon kívüli lények vagy képességek a fontosak, hanem az, hogy vajon van-e itt körülöttünk olyasmi, amit az átlagember nem tud felfogni. Vagyis a kérdés lényege nem az, mi van a világunkon túl, hanem hogy mindaz, amit világunknak vélünk, mennyire a teljes valóság, avagy mennyire pusztán érzékelési szokásaink és korlátaink terméke.

Ebből a szempontból válik értelmezhető a rendező előző, Élve eltemetve című filmje is, amelyben egy koporsóba zárt amerikai túsz szenvedéseit követhetjük végig. A főhős számára egyetlen mobiltelefon jelenti a vékony szálat a külvilággal, ezen keresztül kell elképzelje, hogy mik a tervei fogvatartójának, hogy mit kívánnak tenni a hatóságok és hogy mit gondol róla a családja.

Az elképesztő koporsódráma (a teljes film minden jelenete lenyűgöző módon egy szűk koporsón belül játszódik) feszültsége nem a konkrétan megtörténő eseményekből – hiszen lényegében semmi sem történik –, hanem a (kül)világ érzékelésének lehetetlenségéből fakad.

A korábbi filmjeinél formailag kevésbé merész és radikális, a hollywoodi filmkészítés által már enyhén megrontott A gyilkos médium nem az igazság megtalálásáról, a nagy csel megfejtéséről szól, mint Nolan A tökéletes trükkje. A hit, tudomány és ezotéria hármasa körül időnként kissé elveszetten bolyongó film leginkább pont amiatt zavaró, hogy csak nagyon vonakodva kínálja a feltálalt talányok megfejtéseit – ráadásul ha néha kapunk is valamifajta választ, arra biztosan csak jóval később kerül sor. Így aztán a minden forgatókönyvét maga író és filmjeit vágó Cortés egy olyan bizonytalansággal teli nézői állapotot hoz létre, amelyben – akárcsak a valóságban – soha nem tudhatjuk, hogy mely kérdéseinkre érkezik, és melyekre nem megoldás. 

A film megnézése után az az érzésünk, mintha nagyobb lett volna a füstje, mint a lángja, pedig valószínűleg nem történt más, mint ami a legjobb bűvésztrükkökben szokott: nem csodát műveltek, hanem a figyelmünket terelték el a hókuszpókusszal. Ha pedig a paradox befejezéssel (a tudomány eszközei teremtenek lehetőséget a csoda megnyilvánulására) kapcsolatban lennének kételyeink, nincs más megoldás, mint a reklámbeli Rudolf Pétert követni: tegyük a kezünket a tévére.

A gyilkos médium

amerikai-spanyol film

Rendező: Rodrigo Cortés

Főszereplők: Robert De Niro, Sigourney Weawer, Cillian Murphy

hvg.hu-értékelés: 3/5

hvg360 Medvegy Gábor 2024. november. 30. 15:00

Egy vérző ország minden gondja a lelkében – a mai propagandisták is megirigyelhetik, ahogy anno a magyar kormányfőről írtak

Harcolhattak volna robotzsaruval Horthy Miklós merénylői ellen száz évvel ezelőtt? A válasz meglepő módon majdnem igen, de ez még semmi. Az 1924 novemberében megjelent lapok meghökkentő híreiből válogattunk, amelyekből kiderül, hogy a vasútra mindig lehetett panaszkodni, a parlamenti zsidózás pedig nem sértett illemet akkoriban. A templomba járó nők kivágott, áttetsző ruhái ellenben igen.