Az egymillió regisztrálót elért Lovebox emblematikus budapesti társkereső oldal. Kellner Dénes, a szájt tulajdonosa építette fel a kezdetektől, és fejleszti mind a mai napig. A Lovebox már az első években is kitűnt szellemes kategóriái, fiatalossága, közösségi funkciói miatt, így hamar trenddé vált a párkereső fiatalok között, annak ellenére, hogy azóta megjelentek a „könnyebb műfaj” képviselői is, akik inkább gyors kalandra vágynak. Kellner Dénessel és egy sok helyen megfordult társkeresővel, a 28 éves E.-vel a netes ismerkedés trendjeiről beszélgettünk.

hvg.hu: Hogyan vezetett az út a netes társkeresőig?

Kellner Dénes: Az internet hajnalán még teljesen el voltunk ámulva azon, hogy össze vannak kötve a gépek, össze vannak kötve az emberek: jé, itt beírok valamit, és a másik ott látja. Hamar kiderült az is, hogy az emberek, ha összekötik őket, azonnal ismerkedni kezdenek. Kezdetben ez chatelést jelentett - ki ne hallott volna az IRC-ről -, aztán jöttek az első, ismerkedésre specializált oldalak, a 90-es évek közepe táján. Nem sokkal később fejlődni kezdett az internet másik fő csapásiránya is, a “csak haverkodós” közösségi oldalak.

Ebből a WiW lett az abszolút befutó, amit ma már iWiW néven mindenki ismer. Külön sztori, hogy miért, hiszen először afféle underground oldalnak számított, nagyon fura jelenség volt: lehetett rá regisztrálni, és aztán nem történt az égvilágon semmi. Évekkel később berobbant a köztudatba, és akkor hirtelen mindenki iWiW-es akart lenni.

hvg.hu: Senki nem akart lemaradni semmiről?

K. D.: Így van. Mindenki meghívókat kergetett. Egyik napról a másikra a legnépszerűbb oldallá vált. Tartalma akkor se lett neki, csak egymást jelölgették, mindenkinek meglett minden ismerőse, akit ezer éve nem látott. Ez tehát a már meglévő kapcsolatokról szólt. A társkeresőknek viszont kezdetektől épp ellenkező volt a koncepciója: új ismeretségek, új barátok. Az ilyen oldalakból az első nagy úttörő a Bulinet volt.

hvg.hu: A Bulinet működött?

Igen, azonnal rákattantam, az első 500 regisztrált tag között vagyok. Voltak is innen randik, láttam, hogy ez a dolog működik. Amikor nem sokkal később az Econethez kerültem, és megkaptuk a Találkahely nevű társkereső projektet, azonnal éreztem, hogy ezt nekem találták ki. Külön kértem, hadd fejlesszem én – úgy is lett, a megrendelő pedig örült, hogy van itt egy srác, aki érti ezt a témát.

hvg.hu

K. D.:

E.: Nekem a kezdeti időkből a Tétova Teve Club ugrik be. Eleinte teljesen ártatlan helynek tűnt. Tevéje mindenkinek volt akkoriban, de arra már nem emlékszem, a többi tevegazdával hogyan lehetett kommunikálni. Arra viszont igen, hogy összehaverkodtam egy állítólagos pázmányos joghallgató sráccal – ekkor 14 éves voltam. Az egész ismeretségből annyira emlékszem, hogy a fickó arról kérdezgetett, próbáltam-e már az anális szexet, mert ha nem, akkor elmondaná, hogy nagyon jó. Elég kicsi voltam, úgyhogy sokkolt a dolog. Természetesen nem találkoztunk.

A másik kezdetleges ismerkedős felület a Trefort Chat volt. Én itt tényleg csak haverkodni akartam, de egy fiú nagyon csúnyán elküldött a francba, amikor egy óra beszélgetés után megkérdezte, hogy van-e pasim, és éppen volt. Akkor rájöttem, hogy ez itt másról szól. Egyébként meg ott voltak a nagy csevegőszobák, ahol el lehetett menni „privibe”, ha érdekelt valaki, ráadásul nyomozgathattál utána, hogy mikor lépett be utoljára. Ez később a WIW-en is jó móka volt.

hvg.hu: Innen beszélhetünk a Zuckerberg-párhuzamról?

K. D.: Hahaha. A Zuckerberg-galaxis az más nagyságrend, de tény, hogy a Találkahely koncepciójához sok mindent én tettem hozzá. Egyszerűen a véremben volt, éreztem, hogy mire van szükség.

hvg.hu: Mik voltak a fogyatékosságai a Találkahelynek és a Bulinetnek?

E.: Ami leginkább hiányzott, az az úgynevezett “stati”, a rövid tetszésnyilvánítás. Ez hasonló, mint a “lájk” a mai Facebookon; egy gyors, könnyű módja annak, hogy kifejezd, ha bejön neked valaki. Ezzel nem kötelezed el magad, ez még nem ismerkedés – csak egy érdeklődő oldalpillantás, egy szikra, ami sokszor elég, hogy elindítson valamit. Nő például férfinak sosem fog elsőként levelet írni – de egy ilyen “Tetszik” jelzés pont belefér. A lájkkal ellentétben itt fokozatok is vannak, hogy mennyire tetszik. Ez egyfajta szűrő is lehet.

hvg.hu: És ha nem tetszik?

K. D.: Ez nagyon érdekes: eleinte nem volt a Loveboxon negatív stati, és a Facebook a mai napig nem tart ilyet: csak lájkolni lehet valamit, vagy békén hagyni. Ez olyasmi, mint a csajoknál: ha véleményt mondasz róluk, az vagy bók legyen, vagy inkább ne is szólalj meg. A nőket csak lájkolni lehet. A Facebook tele van nővel, sőt tele van a nők saját magukról készített képeivel, mert imádják, ahogy a rengeteg lájk érkezik rá. Más pedig nem érkezhet. Ebbe csúnyán beletaláltak azért.

hvg.hu: Az emberek ennyire rosszul viselnék a kritikát?

E.: Eleinte a Facebookon a kommenteket se lehetett törölni, de bevezették. Miért? A negatív hozzászólások miatt. A pozitív figyelem abszolút hangsúlyt kapott. Az emberek figyelemfüggők! “Ó, de nagyszerű ember vagy, mennyi barátod van, mennyi jó dolog történik veled!” - ezt az érzést kelti benned a Facebook. Akkor is, ha semmi sem történik, és évek óta nem láttad a barátaidat.

hvg.hu: A Lovebox esetében tehát mindez már bele volt kalkulálva a koncepcióba?

K. D.: Az emberek utólag mindig azt mondják, hogy tervszerűen cselekedtek. Pedig ez ritka. Legtöbbször csak beletalálunk valamibe: 100 jó ötletből egy befut, és a sikeres válalkozó büszkén közli, hogy minden direkt volt. Az iWiW például egy értesítő rendszer aktiválása során “robbant be”, teljesen váratlanul. Másnap össze is csuklott a szerver a hirtelen terhelés alatt – senki nem számított rá, hogy tömeg lesz.

hvg.hu: A Facebook valószínűleg a share és a like kategóriái miatt lett ennyire sikeres. Megváltoztatta az egész internet felhasználói élményét.

E.: A facebookos társkeresők közül csak a Zooskot próbáltam még az elején, egy-két változatát talán. Vicces volt, de elég használhatatlan. Idegeneknek jelezhetted, hogy randiznál velük – lehetett nyíltan, vagy titkosan. Ha titkosan csináltad, csak akkor látta, ha ő is randizni akart veled. Izgalmas volt látni, kivel kölcsönös a szimpátia, de ezeknek nem lett soha folytatása.

K. D.: Csinált ilyet más is, korábban mégse futott be vele senki. Itt van például a Google+ próbálkozás: alapos tervezés, rengeteg kutatás, óriási átgondolás – és senki nem használja. Pedig a nyakkendősök meg voltak győződve róla, hogy most lenyomják a Facebookot. Senki sem tudja megjósolni az emberek viselkedését, ez a fő tanulság. Csinálsz rájuk egy elméletet ma este, és lehet, hogy holnap reggel már nem érvényes.

E.: A legdurvább élményeim a Randivonalon történtek, bár ez volt a kedvencem. Sok helyes pasi van fent: van, aki futó kalandot keres, van, aki komoly kapcsolatot. Az itteni ismertségek hamar MSN-ezésbe torkolltak, és én nagyon könnyűnek találtam keresztnév, város és csillagjegy alapján beazonosítani ezeket a fiúkat WIW-en. Volt innen nagyon kellemes randim egy fotós sráccal. Először élőben úgy találkoztunk, hogy a baráti társaságom is jelen volt. Sajnos, élőben nem jöttünk be egymásnak.

hvg.hu: Azt lehetett tudni, kik az oldal jellemző látogatói?

K. D.: Korábban nem igazán figyeltem erre, később is csak a hirdetők kedvéért vizsgáltam, így ma már csak historikus adatok vannak. Az évek során apránként a fiatalabbak felé tolódtunk, a 18 körüli korosztályhoz. Korosztályonként teljesen más a felhasználói attitűd: egy negyvenes komolyabb, alaposabb, átgondoltan kitölti a magáról és a keresett partnerről szóló részeket, és szereti, ha csak az ennek megfelelők írnak. A fiatal gyorsan akar sok lehetőséget, minél jobban pörög a levelezés, annál jobban élvezi. Ők az élő rendezvényeken is rendszeresen ott vannak.

hvg.hu: A budapestiek érzelmi leépülését fejezi ki az, hogy a könnyedebb élmény felé tendálnak a felhasználói? Van, aki emiatt lejelentkezett?

K. D.: A férfiak nem jelentkeznek le emiatt. Majka, az egyik lelkes felhasználónk például elismerően nyilatkozott, azt mondta, soha nem kalandozott annyit, mint nálunk. Jó, hát nem pont így fogalmazott, de ez volt a lényege. De amikor a Loveboxot “könnyűvérű” portálnak állítják be, az inkább a konkurencia tudatos PR-tevékenysége, ahogy próbálja a saját komolyságát hangsúlyozni. Magyarországon a torta úgy néz ki, hogy van a két nagy társkereső, meg az összes többi. Az egyik nagy vagyunk mi, a másik nagy pedig formálgatja a közvéleményt, hogy tessenek oda átmenni, mert ott jobb.

hvg.hu: És ott jobb?

K. D.: Ha valaki törli magát nálunk, akkor megadhat okot, hogy miért teszi. Statisztikailag kiemelkedő azok aránya, akik azért, mert megtalálták a párjukat. Ugyanezzel hirdeti magát a Randivonal is, tehát alighanem náluk is ez a helyzet. Nem jobbak, nem rosszabbak. Vannak prostituáltak, kamu profilok, ezeknek az arcátlansága néha meg tud lepni, de ezeket a felhasználók szinte azonnal jelzik, pár óra múlva már nem lehet megtalálni őket. Előfordul olyan is, amikor egymást korábban megismert párok találnak egymásra, például gyerekkori nagy szerelmek. Ez elég megható történet tud lenni, és ilyenből nem egy van.

hvg.hu: A külföldi oldalakat figyeli?

K. D.: Az OK Cupidót látogattam régen, ott vannak kiváló ötletek, de ezek egy része nem működne itthon, a másik részét pedig már csináljuk. Például náluk is, nálunk is adhatsz egyéni tesztkérdéseket, amiket az érdeklődőid megválaszolnak, és ennek az eredményéről értesít a rendszer. Külföldön sajnos az ilyen ötletes dolgok a ritkábbak – ami sokkal gyakoribb, az a triviális dolgok ordítva kiemelése, például “itt akárhány levelet küldhetsz!”, ami ugye nálunk ki sincs írva, de teljesen alapvető.

hvg.hu: Mi lesz a következő nagy dobás?

K. D.: A legfontosabb az úgynevezett “proximity” lista lesz – a GPS szerint közvetlen közelben lévő felhasználók kijelzése. A mai okostelefonoknál ez már alap, és egy ilyen funkció nagy lökést tud adni a személyes ismerkedésnek, főleg ha nem vagy híve a derült égből leszólítgatásnak.

E.: Az MMO-kon, mondjuk a World of Warcrafton nagyon könnyű ismerkedni: amint kiderül, hogy lány vagy! Az én WOW „guild”-emen belül többen is vannak, akik a játéktérben jöttek össze. Az ismerőseim közül csak az nem pasizott-csajozott be a játék alatt, aki kapcsolatban volt, és/vagy hozta magával a partnerét. A játékosok pont párkereső korban vannak, a közhiedelemmel ellentétben egyetemisták, diplomások, jó munkájuk van.

hvg.hu

Megjelenik minden társadalmi réteg és földrajzi háttér. Ritka a teljesen életképtelen, befordult, hisztis kockafej, amúgy nagyon jól lehet ismerkedni. Hiszen idegenek kerülnek össze, akik együttműködnek, segítik egymást. Lehet csetelni publikusan, vagy priviben. Sok aktivitás, amilyen a raid, megköveteli az élőszavas beszélgetést. Headseten keresztül szoktunk kiabálni egymással – de a legtöbbször csak beszélgetünk. Ez egy pozitív, kooperatív kezdete bármilyen kapcsolatnak. Több házasságról is tudok, amely így indult.

hvg.hu: Milyen lesz az online szerelem jövője? Az internetes változásokból leképezhető társadalmi változás?

K. D.: Ha egy friss, fiatal agyat hétfőtől péntekig ész nélkül töltesz szöveges és képi információval, ne várd, hogy hétvégén a buliban majd türelmes és megfontolt lesz! Ez kihat a magánéletre is, a kapcsolatok felületesebbek, mindenki siet, mindenki mindent azonnal akar. Legyen már valami, vagy ha nincs, megyek a következőhöz.

Az egyszerű beszélgetés unalmas, adott idő alatt több élményre van szükség: szóljon a zene, menjenek a fények, a partner pedig bökje ki végre, hogy mit akar, vagy haladjon tovább. A kifelé sugárzott információt is növelni kell, ha azt akarod, hogy észrevegyenek: feltűnő öltözék, hajviselet, attitűd, ismertség, bármi, ami a hírérték rovatba sorolható. A Loveboxra olyan minőségű fotók kerülnek ma már fel, amiket 10 éve elképzelni is nehéz volt – akár profi stúdióképek. Mindenki sztár akar lenni: aki semmiben nem sztár, az lúzer.

hvg.hu: Ez nem hangzik valami biztatóan, sőt: nincs az ilyesféle kommunikációban rögtön valami megtévesztő?

K. D.: Azért van előnye is, de egyetértek, nem szép az összkép. A világ sokszor már hangulattalan az emberek számára – sokan ezért fordulnak például a drogok felé. Az internet bizonyos értelemben ennek a jobb alternatívája: nem okoz fizikai függőséget, ugyanakkor ingergazdag, színes, gyors, tele van mindennel, amit szeretnél.

A szórakozóhelyen mi történik? Majdnem mindenki a mobiljába van borulva, mert nem mindig elég az a pár ember, aki körülötte áll, nem olyan izgalmas a velük való beszélgetésre szorítkozni. Mi az interneten ennek a “közönségnek” játszunk, és ehhez követni kell a pörgésüket, mert egyre gyorsabb a kommunikáció. Nem szerencsés dolog nevelni a felhasználót, mert elmegy, méghozzá teljes joggal. Viszont meg lehet neki hálálni, ha értelmes dolgokat csinál: a naplóírást például ranglistákkal ösztönözzük, illetve fényképes üzenőfal van minden bejegyzésnél, ahol közelebb kerül egymáshoz a szerző és a kommentelők.

hvg.hu: Ön is ír naplót?

K. D.: Imádok írni, és bevallom, én is figyelemfüggő vagyok: a kommenteknek úgy tudok örülni, mint az óvodás kisfiú élete első dömperének. Van egy kialakult olvasótáborom, akiknek ráadásul érdemes jót írni, mert kíméletlenül őszinték. Része vagyok a játéknak, amit felépítettem.

hvg.hu: Azt elmondják, eddig hány randijuk volt a Loveboxon kereszül?

K. D.: Nekem az a lényeg, hogy mások ismerkedjenek, attól vagyok igazán boldog. De azért 20-30 randim biztos volt már a Loveboxról. És életem két legnagyobb szerelmét itt ismertem meg, ami azért nem mellékes. Ha úgy vesszük, már megérte.

E.: A legkülönösebb szerzeményem a Randivonalról egy igazán furcsa fiú volt. A képek alapján nagyon helyes, beszélgetéskor kimagaslóan művelt, intelligens és érzékeny. Hamar lett belőle személyes találka is, amely mindkettőnknek hatalmas csalódás volt. Ezért aztán beültünk inni egy kocsmába, aztán átmentünk hozzá dumálni. Egy érdekes ismertség lett ebből, rám akaszkodott, megkedvelt, de nem tudom, miért, mert végig azt éreztem, igazából nem jöttem be neki. Világossá tettem, hogy nem lesz semmi köztünk. Ő próbálkozott, meg akart változtatni a külsőmön mindent, hogy úgy nézzek ki, mint az előző barátnője. Akit amúgy szintén ő alakított olyanra. Célzott rá, hogy csontsoványra kellene fogynom, szőkére akarta festeni a hajam, és rá akart venni, hogy fehér és rózsaszín szoknyácskákat hordjak.

Mégsem ez volt a legfurább benne. A szobájában ott figyelt egy kiszáradt karácsonyfa, állítólag másfél éve nem dobta ki, mert a volt barátnője még nem látta, pedig ott van alatta az ajándéka. A fiú szekrénye tele volt új lánycuccokkal – némelyiket hordta is. Néha még emailezünk: neki bejött az online randizás, két komoly barátnőt is szerzett így. Az első flúgos volt, de a második teljesen korrekt.