Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Humorral és iróniával próbál viszonyulni az abszurd magyarországi viszonyokhoz Bornai Tibor, miközben azt látja: mintha csökkent volna az emberek humorérzéke. Terülj, terülj asszonykám és más történetek, zseblámpafénnyel megvilágítva.
Bevallása szerint egy afrikai dobos rejtőzik Bornai Tiborban, aki 10 éves álmát valósította meg új, nyolc dobosra építő lemezével és az azt bemutató koncerttel.
hvg.hu: Ritkán helyeznek lemezbemutató koncerteket vidéki városokba. Honnan jött az ötlet, hogy az új lemezt épp Pécsett mutassák be?
Bornai Tibor: Másfél évvel ezelőtt léptem fel Pécsett a Kodály Központban a KFT-vel, akkor találkoztunk a központ vezetésével, ráadásul a Kodály igazgatóját, Hauer Jánost régóta ismerem. Ekkor kezdtünk arról beszélgetni, hogy milyen esélye lehet annak, hogy ezt a produkciót Pécsre hozzuk. Ez a zeneanyag tíz éve várakozott a bemutatásra, itt pedig annyira segítőkészek voltak, hogy komolyan elkezdtünk ezzel foglalkozni. Az egész tavalyi év tervezgetéssel, próbákkal és egyeztetéssel telt. Első alkalommal végül a Miskolci Operafesztiválon játszottuk el az anyagot, ez pedig az első fedett téri bemutató.
hvg.hu: Említette, hogy 10 éve várt ez a lemez a megjelenésre, miközben azért rengeteg fronton aktív volt. Mi volt az oka ennek a hosszú várakozásnak?
B. T.: A lemez aránylag gyorsan elkészült annak idején, ám miután meghallgattuk az elkészült anyagot, arra jöttünk rá, hogy amennyiben a közönség nem látja, csak hallja a lemezt, esetleg csak arra gondol, hogy itt csak kicsit hangosabb a dob, és semmiképpen se számít arra, hogy valójában nyolc dobosról van szó. Ezért úgy gondoltuk, hogy a lemez addig ne is jelenjen meg, amíg nincs mód azt koncerten bemutatni és rögzíteni.
Manapság a zenéhez hozzátartozik már a kép is, sokszor úgy beszélgetünk, hogy „láttad-e azt a számot”. A fesztiválok, nagyobb fellépőhelyek most már alapból kérnek képi anyagot a jelentkezés mellé, ami nehéz dolog, hiszen a tyúknak úgy kell megmutatkoznia, hogy a tojás még nincs kitojva. Ez most megoldódott: a tyúk tojik egy tojást, és mind a tyúkot, mind a tojást látni és hallani lehet.
Ebből a szempontból is nagy pillanat ez a pécsi koncert, hiszen öt kamera rögzített minket és hanganyag is készül. Azt nem tudom, hogy egy tévécsatorna érdeklődhet-e egy ilyen koncertfelvétel iránt, de az alternatív nyilvánosságot fel tudjuk használni.
hvg.hu: Honnan jött a nyolc dobos és a nagyzenekari felállás ötlete?
B. T.: Erre többféle magyarázatot is tudok adni, és mindegyik igaz. Az első, hogy bennem szunnyad egy dobos. Most, ennyi év után elárulom, hogy azt gondolom, én nagyon jó dobos lehettem volna (nevet). Érzek magamban valamit abból az afrikai dobosból, amelyik rengeteg másik dobos között áll, és fél napon keresztül egy ritmust ver. Nekem fizikai örömet okoz egy zenébe beledobolni és nem kitűnni belőle, hanem a háttérben maradni, monoton ritmust verni: imádom ezt. Másrészt egy akkor épp gazdag barátom azt mondta nekem, hogy menjek be egy stúdióba, és aztán jöjjek ki egy kész anyaggal, azt csinálok, amit akarok.
Akkor leültem magammal és elkezdtünk beszélgetni. A korlátok arra jók, hogy az ember azokba kapaszkodjon. Amennyiben az összeset elveszik tőled, hogy menj, amerre akarsz, az egy pillanatnyi zavart okoz. Akkor arra gondoltam, hogy ezen a lemezen legyen minden. Legyen operaénekes, dobkórus, legyen egy népi hegedűs, és kiderül, mi lesz belőle.
Akkor, amikor minden próbál kisebb lenni, hogy működőképes maradjon, én létrehoztam életem legnagyobb produkcióját úgy, hogy már a próbák szervezése külön kaland, hiszen többek között Szegedről, Kiskunmajsáról, Budapestről, Pomázról kell összeszedni az embereket. Szerencsére debreceni és szombathelyi nincs közöttünk. De mindenki nagyon lelkes, és ez volt az első visszajelzésem, hogy érdemes ezt csinálni. Nagyon komoly zenészekről van szó, hozzájuk képest én vicces zenész vagyok. Van, akit Fischer Ádámtól kell elkérnem, mert a Fesztiválzenekarban játszik.
hvg.hu: Nem csupán a zenei megoldások érdekesek, hiszen a Tesztoszteron egy konceptlemez, amelynek nemes egyszerűséggel a férfi a témája. Mit akart elmondani erről a meglehetősen összetett kérdésről?
B. T.: Erről a témáról szokás nagyon sablonos dolgokat gondolni és mondani. Viszont épp ezért könnyű rendkívül sok oldalát találni és érdekeseket mondani róla. Nem szokás például arra gondolni, hogy egy férfi játszik, mármint nem szerencsejátékot, hanem gyerek marad. A férfi van annyira komplikált lélek, mint egy nő, csak nem olyan jó a reklámja (nevet), a nők jobban el tudják adni magukat komplikált személyiségként. Ennek a komplikáltságnak sok szálát találtam meg és jártam körül a különböző dalokban.
Ennek az egyik véglete a Terülj, terülj asszonykám, ami mostanában különösen aktuális a családon belüli erőszak kérdése kapcsán, a másik pedig a címadó dal, a Tesztoszteron, aminek a szövege megírásához megkértem egy szülész-nőgyógyász barátomat, hogy juttassa el hozzám a megfelelő egyetemi jegyzeteket a tesztoszteron kémiai működéséről. Erre átküldött 12 oldalt, amiből én megírtam a szükséges nyolc sort, majd visszaküldtem láttamozásra, mire visszaírt, hogy rendben van, tudományosan megállja a helyet, nem marhaság. A szerelemre ebből az irányból még nem esett zseblámpafény.
hvg.hu: Esetleg József Attila Ódáját lehet idevenni, bár tény, hogy abban nem áll ilyen masszív lábakon a biokémia...
B. T.: Ez így van, bár bevallom őszintén, hogy én ezt picit viccesnek szántam, bár ezt nem mindenki fedezi fel. Nekem nagy félelmem az, amikor mondok egy viccet, és nem nevetnek. Nem látom a reakciót, és csak arra tudok gondolni, hogy vagy hülye vagyok, vagy valami baj van. Ha valamerre változik a világ, akkor én azt látom, hogy mintha picit kevesebb humorérzéke lenne az embereknek.
Lehet, hogy csak beporosodott, hiszen van olyan is, amikor egy szellemes embernek miután együtt élt egy nem szellemessel, egy idő után elhalványul a humorérzéke. Nem tudom, hogy az egész világon, vagy csak Magyarországon, hiszen az egész világot nem ismerem, mintha kevesebb lenne a humor. Nem is feltétlenül a meghahotáztató humorról beszélek, hanem a kicsit komplikáltabb, mosolygásra késztetőbbről.
A határozott kijelentések korát éljük és nagyon reménykedem benne, hogy lesz ez még másképp. Annyiszor volt már máshogy az én életemben. Engem kifejezetten szórakoztat, hogy ilyen érdekes korban élek, amikor egyrészt komoly háborút nem kellett átélnem – a forradalom, ami kitört másfél éves koromban, személy szerint még nem késztetett állásfoglalásra (nevet).
Emellett béke volt, és nagyon érdekes dolgok történtek az országgal meg velünk is. Még a szocializmusban volt egy nagyon hülye vezetője a Magyar Televízió Könnyűzenei Osztályának, és akkor úgy látszott, hogy ez mindig így fog maradni. De nem: három év után kirúgták, és jó volt rájönni, hogy ezeket túlélem, és még van egy darab időm.
hvg.hu: A zeneszerzés, koncertezés, könyvírás mellett közéletileg is aktív, viszonylag gyakori blogbejegyezésekben foglalkozik például a magyarországi állapotokkal. Ezek többsége is humorral viszonyul a hétköznapi abszurditásokhoz, de néhány írása inkább keserű-szomorú, mintsem ironikus.
B. T.: Mostanában közéleti, kicsit politikai utópiákat írok. Mi lenne ha, ha valaki megrázná magát és teljesen máshogy csinálnánk a dolgokat. Eljátszom a gondolattal, hogy mi lenne, aztán persze nem úgy lesz. Azért viszont szomorú vagyok, hogy például Jamie Winchester itthagyja az országot, mert már nem érzi itt jól magát.
Nagyon örültem neki, amikor idejött 20 éves korábban, és nemcsak neki, hanem annak, hogy az országunk ezek szerint vonzó. Az ő távozása rossz jel. Rengeteg mindent hozott ide, ami eddig nem volt, és ezáltal kicsit gazdagabbak lettünk, most pedig elmegy. Erről nem tudok vicceset írni.
hvg.hu: Akkor írjon valami komolyat. A mai idők mintha a megkomolyodott popzenészeknek kedveznének.
B. T.: Egyrészt az gondolom, hogy a művész ne politizáljon, mert ha bármelyik oldalhoz köti magát, annak a bukása az ő bukását is jelenti, hiába énekel ugyanolyan szépen és ír ugyanolyan jó dalokat. Én sosem állnék fel egy politikus mögé sem dísznek, azért sem, mert ha véletlenül valaha Kossuth-díjat kapok – ennek persze nincs túl nagy veszélye – akkor az az ott állás kompromittálni fogja az én díjamat, akárhogy is van.
Én szeretnék rendesen Kossuth-díjat kapni, pontosabban nem, nem szeretnék Kossuth-díjat kapni (nevet). Másrészt fontos kérdés az értelmiség felelőssége, mikor kell megszólalnia valakinek, akinek a hangja kicsit messzebb hallatszik, mint az átlagemberé. A magam részéről úgy gondolom, hogy akkor, ha emberi életek kerülnek veszélybe pusztán valaki származása vagy vallása miatt. Ez pedig megtörtént: sokan félnek azért például, mert cigányok.
Állítólag én is rajta vagyok valamilyen listán, mint zsidó. Ha beállítanának egy sorba a zsidókkal, nem mondanám azt, hogy nem vagyok az, engem engedjetek haza. Pedig nekem az egyik nagymamám volt zsidó, ez pedig akár egy jobbikos politikussal is előfordulhat. Neheztelek azokra például, akik a jelenlegi miniszterelnökre annak feltételezett cigány származása miatt haragszanak.
Nem tudom, hogy ő az-e, vagy sem, de ha bármi kifogásom lenne ellene, annak biztosan nem lenne ehhez köze. Szóval az, hogy mikor kell megszólalni, az egy nagyon nehéz, nagyon sokszor átgondolandó kérdés. Most úgy gondolom, hogy olyankor kell megszólalni, amikor ahhoz bátorság kell.
hvg.hu: Említette, hogy több helyre is elvinné majd ezt a zenei produkciót, ami már csak az emberek összeszedése miatt sem könnyű ügy. Meg tudja csinálni?
B. T.: Ez a munka lényegében most indul, miután elkészült a koncertvideó. A magam részéről ebben nem vagyok annyira profi, de csodálatos módon mellénk állt egy festőművésznő, Ferencz J. Réka, aki lényegében produkciós menedzserként nagyon agilisen dolgozik ezen. Remélem, hogy jövőre lesz lehetőségünk öt-hat fellépésre. Ez egy akkora produkció, hogy ha sikerül újra összehoznunk, akkor azt gondolhatjuk, hogy az rendben van.
