hvg.hu: Hét hónapos terhesen is elment Kapolcsra, bámulatra méltó energiával jött-ment, szervezett, énekelt a Palya-udvarban, ahol új lemezét is bemutatta. Mintha nem is más állapotban lenne.

Palya Bea: A negyedik hónap környékén kezdődött ez a hiperaktív üzemmód. A legszebb az volt, hogy sokkal könnyebbnek éreztem az alkotást a terhességem alatt, mint régebben. Rengeteget írtam: dalokat, verseket. Mintha lett volna bennem egy biztonságérzet. A terhesség eleje nagyon megviselt, amit így visszatekintve most már értek, mert az, hogy valaki az én életemben helyet csinál magának, jár némi figyelemfelhívó akcióval.

hvg.hu: Valóban termékeny időszakot él. Tavaly ősszel jelent meg a Ribizliálom című kötete és már dolgozik egy várandós naplón is. Annyi tévés személyiség, színésznő írta már meg az anyasággal kapcsolatos szubjektív élményeit. Mi újat lehet még mondani a témában?

P. B.: Szerintem az élet annyira színes. Van egy élet, amit élek és van egy, amit mesélek. Most egy nagyon izgalmas átalakulás történetét írom meg, amit minden nő megélhet. Szerintem ez egy kiapadhatatlan téma. Beszélgettem az anyaságról nőkkel, és azt tapasztaltam, mindenkinek érdekes, hogy mi zajlik a másikban. Merthogy nincsen két egyforma terhesség, mégis alapvonásait tekintve ugyanaz a folyamat: megfogansz, benned nő egy gyerek, megszülöd, anya leszel.

pbh

A készülő könyvemben személyes történetekkel szeretném elkerülni a buta sablonokat. Mexikóban voltam, amikor megtudtam, hogy terhes vagyok. Az ottani mindenféle korú, nemzetiségű nőktől jókora személyes élményadagot kaptam a terhességgel kapcsolatban. Ezek közül sokat a készülő új könyvembe is beválogattam.

Az egyik nő például elmesélte, hogy az egész vajúdását átsétálta a hosszú mexikói tengerparton, majd háromnegyed óra alatt megszülte a gyerekét. Ő mondta nekem egyszer egy kicsit becsiccsentve: „Az a legfontosabb, hogy a természethez kapcsolódjál, mert erre van csinálva a tested, a többi nem fontos”.

hvg.hu: A formálódó Várandós naplónál azonban előbb, már idén ősszel megjelenik az Altatós könyv című verseket és a CD-mellékleten dalokat is tartalmazó könyve. Ez is a baba témához kapcsolódó könyv lesz?

P. B.: Nem, ebben a könyvben lesznek altatók kicsiknek, nagyoknak, fiúknak, lányoknak, öregeknek és fiataloknak is, sőt az anyának és az apának. Az alvás és álmodás nagyon komplex dolog. Maga az elalvás az az állapot, amikor az ébrenlétből átmegyünk az álomba. Ez egy nagyon fontos mozzanat az életünkben, tulajdonképpen olyan, mint egy kis halál, csak olyan gyakran ismétlődik, hogy elfelejtjük az izgalmát.

Különböző témákon keresztül vezetem be ezeket a dalokat, például hogy lekapcsolják a villanyt, s a gyerek elkezd beszélni az elszenderedő anyához: "Anya fenn vagy még, anya picikét még ne aludj, nem is én voltam az, aki betörte a kaput". Merthogy a napi történések akkor jönnek újra elő bennünk, amikor már nincsen nézés, csak az  egymáshoz bújás marad. Aztán ott  van a nagymamának szóló altató is: "Fordul a nagy idő kereke, alszik a gyerekem gyereke".

hvg.hu: Az idei Művészetek Völgyén mutatták be az Ezeregy szefárd éjszaka című új lemezét, amely a Spanyolországból menekülő zsidóság zenei világából építkezik. Miért éppen a szefárd dalokkal kapcsolatban alakult ki ez az éveken át tartó vonzódása?

P. B.: Ebben a zenében nagyon sok minden találkozik, ami engem izgat. Már az eredeti dalok is kevert anyagok, van bennük egy kis középkori zene, arab és iszlám behatás is. Majd ezek még görög, bolgár, török, szír zenékkel keveredtek. Ez így együtt nagyon izgalmas zenei hangzást alakít ki. Ezekben a zenékben annyi nép találkozik.

Elképzelem, ahogy egy nép menekül, és közben megőrzi a saját identitását a dalokon keresztül. Egy furcsa régi időbe repülünk általuk, az Ezeregy éjszaka meséibe, ahol más az időkezelés, sokkal hosszabbak a csöndek, sokkal merészebben bánnak a hangokkal. Én is egy vélt vagy valós ellenség elől menekülve jártam be a fél világot a saját lelkem után kutatva. Talán ez a közös bennünk és ezért is fogtak meg annyira a szefárd dalok.

hvg.hu: Ennyire rosszul érezte magát itthon?

P. B.: Nagyon sokáig. Az utóbbi két évben tudom biztosan azt mondani, hogy itthon akarok élni. Előtte kerestem az országot, ahol letelepedhetnék. Nem véletlenül töltöttem életem egyharmadát Mexikóban, nem véletlenül éltem Párizsban, Amszterdamban, mindenféle zenék és szerelmek után loholva. Én is ugyanúgy menekültem, mint az üldözött zsidóság és ugyanígy a zenén keresztül tartottam meg magamban az otthonról hozott értékeket.

hvg.hu: Az idei Palya-udvar programjában kiemelt szerep jutott a tehetséggondozásnak. Volt egy Esélyegyenlőségi nap is, amin Snétberger-tanítványok is felléptek. Mi az oka ön szerint, hogy a legtehetségesebb roma zenészeink többsége külföldi szórakoztatóiparban, hajón zenél?

pbh

P. B.: Általában a cigány zenészekre igaz ez, nem kimondottan a Snétberger-tanítványokra. Valószínűleg azért tesznek így, mert a hajón zenélés valamennyire biztosnak látszó megélhetésnek számít. Engem is hívtak ilyen helyre roma zenészek, de én valahogy nem éreztem, hogy ott a helyem, és nem is tudom, hogy valóban biztos megélhetést nyújt-e vagy sem.

Mindenkinek azt mondom, hogy érdemes várni. Találj bele a saját közepedbe, nézd meg, mi a jó neked. Ez látszólag veszélyes út és félő, hogy egy ideig mondjuk nem lesz mit enned. Akkor még nem volt gyerekem, tehát ennyivel könnyebb helyzetben voltam, de volt idő, amikor nekem sem volt mit ennem, nem volt pénzem, nem tudtam, hogy miből fogok fát venni a fűtéshez.

De ezek mellett is lemondtam olyan koncerteket, amik nem tetszettek. És aztán idővel mégiscsak kialakult a munkámból valami, amivel én is azonosulni tudtam és éppen ezért a legerősebb alkotás lett, ami belőlem kijöhet. Szerintem a lényeg, hogy amire zsigerből nemmel felelnél, arra mondj is nemet.

hvg.hu: Amikor francia kiadóval dolgozott, a Transsylvania című filmben énekelt, majd az albuma 2008-ban felkerült a World Music Charts Europe 20-as listájára, soha nem foglalkoztatta a gondolat, hogy világhíressé válhatna ha egy nyugat-európai nagyvárosban telepedne le?

P. B.: Ezek a sikerek addigra jöttek, amikor már pont nem éreztem magam annyira jól Franciaországban. Érdekes, hogy miért is nem maradtam végül valahol kinn, pedig már eddig is a világ körülbelül ötven országában énekeltem. Sok minden van mögöttem, de úgy érzem, hogy még több előttem. És ezzel együtt olyan jó érezni, hogy elégedett vagyok azon a helyen, ahol éppen vagyok.

Ennyi idősen meg a várandóság alatti belső utazással sok mindenre vissza tudok tekinteni: hogy akkor mi volt és hogy akkor milyen lépéseket tettem vagy hogy mire vágytam és ahhoz képest mit léptem. A korom előrehaladtával egyre jobban és gátlástalanabbul élvezek mindent. Az örömre való képesség nagyon fontos életteliség-mérce.

Ha visszagondolsz majd a halálod pillanatában, nem arra fogsz emlékezni, hogy mennyit dolgoztál, hanem amikor nevettél a barátaiddal vagy csókoltad a szerelmedet. És pont a roma zenészekben ez nagyon megvan, amit mondjuk én is hozok, mert van egy vonónyi bennem.

hvg.hu: Augusztus végén lép fel utoljára a Zsidó Nyári Fesztiválon. A koncertje az És egyben az utolsó címet kapta. Mit jelent ez? Mennyi időre búcsúzik?

P. B.: Ez egy szójátéknak indult, de a legjobb játékok általában a legkomolyabb tartalmakhoz vezetnek el. Például a Művészetek Hölgye is így alakult ki és ebből lett az egész udvar. Az És az egyben az utolsó cím mögött is több van: egy, utolsó. Tehát hogy születik egy új egység: a családunk, meg én mint anya és a gyerekem. És az utolsó mindig egy kezdés is egyben.

Lezárok egy szakaszt az életemben és elkezdek egy másikat. Éppen ezért azt szeretném, ha ez a koncert az örömről szólna. Olyan dalokat válogattam rá, amelyeknek az eléneklésére már nagyon régen vágytam. Nincs bennem a választás kényszere a karrier és a család között. Úgy vagyok vele, hogy mindegyik én vagyok és az történik velem, ami éppen történik.

Nyilván el fognak tolódni hangsúlyok, mert az eddig gyerekeimnek tekintett dalokon kívül most saját kisbabám is lesz. Ugyanakkor azt remélem, hogy még több kreativitást, inspirációt is hoz majd az anyaság az alkotáshoz.