Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Magány, csalódottság, migrén és depresszió, avagy a pszichoanalízis születése, Nietzschével, Freuddal és Breuerrel.
A pszichoterapeuta Irvin D. Yalom 1992-ben megjelent könyve – a magyar kiadás csak húsz évvel később, tehát mostantól olvasható –, az Amikor Nietzsche sírt tényeken és fikción alapuló regény: Josef Breuer, Friedrich Nietzsche és Sigmund Freud avat be minket a pszichoanalízis születésébe és a nietzschei filozófia alapjaiba. A depresszió és a kilátástalanság problémájára két út lehetséges: az egyik a filozófiai, a gondolati sík. Megérteni magát a lelket, a mozgatórugóját, illetve a gyógyulás, a pszichológiai sík, a probléma gyakorlati megoldása. A történet regényesített intellektuális fejtegetés, ami bonyolult példán keresztül visz végig a terápia megismerésének és megértésének nem könnyű útján.
A történet reális korban és létező szereplőkkel bontakozik ki, de maga az esemény csak a képzelet szüleménye. Breuer orvosként praktizál Bécsben, amikor felkeresi Lou Salomé, hogy szabadítsa meg barátját, Nietzsche professzort szuicid hajlamaitól. Mindezt a professzor bevonása nélkül kell megtenni, mert Nietzsche nem akar segítséget kérni senkitől, nem akar senkinek az alárendeltje lenni. Mégis úgy alakul, hogy Breuer foglalkozni kezd a beteggel, akit migrén, szédülés és depressziós tünetek gyötörnek. Sejthető, hogy a tünetei lelki problémákra vezethetők vissza, a magány, a csalódottság és mindennek gyökereként a nőkkel való veszélyes és megoldhatatlan viszony fizikai kivetülései.
A két férfi kapcsolata lassan oldódik, kezd eltűnni a bizalmatlanság, majd barátság szövődik köztük. Breuer doktor gondolatait már szinte csak reménytelenül kezelt betege és plátói szerelme foglalkoztatja, ám úgy érzi, maga is egyre mélyebbre süllyed a kilátástalanságban. Felkéri Nietzschét, hogy kölcsönösen kezeljék egymást. Breuer egyik legjobb barátja, Freud (közös munkájuk: a Tanulmányok a hisztériáról, Breuer egyik különös problémákkal küzdő betegének a gyógyításán alapul) segít a kezelésben, folyamatosan kibeszélve a beteggel kapcsolatos problémákat. A megoldás kulcsa a folyamatos beszéd, az ösztönös kifejezése annak, ami először eszünkbe jut.
A páciens hosszasan beszél, a terapeuta pedig próbálja kibogozni az összefüggéseket az elmondottakból, meghatározza a tudatalatti gondolatok kapcsolódását. Breuer a professzorral való beszélgetései során egyre mélyebben éli meg a saját kudarcait, amiből csak valami “kívülről érkező” segítséggel szabadulhat.
(Irvin D.Yalom: Amikor Nietzsche sírt. Park kiadó, 2012, 3500 Ft.)
