Átadták Bécsben a SozialMarie-díjat az innovatív társadalmi ügyeknek. Idén három magyart is méltatott a zsűri: egyik a romák felzárkóztatásáért, másik a fogyatékosokért, a harmadik pedig a siketekért dolgozik.
Ezer euróra és egy biztatásra vagyunk jók az osztrákoknál. Ami sokkal, de sokkal több, mint amire itthon. A SozialMarie idei díjátadóján május 1-jén legalábbis ez az érzés töltött el, amikor idehaza a Városligetben - például - a sör és virsli elegyével töltekeztek a népek. Bécsben egészen más hangulatban telt a nap, főleg az este, amikor a Radio Kulturhaus termében összegyűltek az osztrák, cseh, szlovák és magyar jelöltek egy már nyolc éve életre keltett szociális projekteket méltató ünnepre.
A meghívónkban dress code nem volt feltüntetve, de az egyéb formalitások sem zavarták az estet, és nem takarták el a lényeget: azokat az ügyeket, melyek társadalmainkban szívesen söpörnek a szőnyeg alá. Azért valami evolúciós csavar révén születnek olyan lények – angyali kromoszómákkal megáldva –, akik nem restek felcsavarni a szőnyeget, és porcicákkal együtt felmutatni világunkat olyannak, amilyen: tele kedves szabálytalanságokkal. Egy szociálisan kevésbé érzékeny ember ilyenkor általában elszégyelli magát, de legalábbis örül, hogy vannak rajta kívül mások, akik nem érzéketlenek. És tapsol nekik.
Az osztrákok pedig vannak annyira jó fejek, hogy nem csak saját országukban, hanem 300 kilométerrel a határuktól keletre is tapsolnak, és mivel nekik még van pénzük, azt találták ki, hogy a plakett és a virágcsokor mellett 42 ezer euróval tetézik a dicséretet. A bécsi Unruhe Privatstiftung (Unruhe Magánalapítvány) 2005 óta hirdeti meg olyan projektek számára a díjat, amelyek innovációs ereje és kreativitása a gyakorlatban is működik. Összesen 15 ügyet tüntettek ki, az első helyezett egy gyermekhospice 15 ezer eurót kapott, és döbbenettel hallgattuk, hogy odaát nem támogatja az állam a haldokló gyerekek ellátását: "nekik nincs lobbijuk" - mutatott rá a projektvezető.
A második 10, a harmadik ötezer eurós pénzjutalommal gazdagodott, a maradék 12 pedig ezer-ezer eurót kapott az alapítványtól. Ez utóbbi csoportba került be a két magyar, a TASZ – azaz a Társaság a Szabadságjogokért – immár másodszorra kapott kitüntetést, idén a fogyatékosokért tett fáradozásaik miatt. A zsűri szerint "a közel 100 ezer érintett állampolgár politikai és társadalmi jogaiért folytatott harc egyre szélesebb körben és egyre intenzívebben folyik, és az érintettek maguk is egyre aktívabban vesznek részt benne".
Bódis Kriszta Hétes-telepi ügye is megkapta az elismerést, a vacsora közben azt firtattuk, mire jó, és mire elég a díj. „Át kellene számolni, mennyi is ez?” - vetette fel Bódis. A jelenlegi árfolyam szerint kb. 285 ezer forintos összeg a nemrég kialakított ózdi alkotóház egy-másfél hónapos rezsijét fedezi, derült ki gyors fejszámolás után. Onnan nézve nem sok, innen viszont mégis. Az alkotásközpontú módszert társadalmi felemelkedésre használja Bódis, már 14 éve. Erre 2010-ben egész pofás példával szolgált a Valovi rap, de folyamatos a kreatív in- és output.
És még egy folyománya van a SozialMarie-s részvételüknek, a magyar fővédnöknek ugyancsak a Hétes-ügy tetszett a legjobban, ezért Gauder Milán a Mastercard kelet-közép-európai igazgatója már azon agyalt a vacsora közben, hogy hogyan lehetne még megtolni a roma fiatalok boldogulását. A hvg.hu kérdésére azt is elmondta a hétesi program író-rendező-szociális munkás mindenese, hogy nincs olyan művészeti ág, amire ne lennének nyitottak a szegregációs településeken élők.
A harmadik magyar méltatott pénzt nem, de biztatást kapott, ők ugyanis közönségdíjasok lettek. A Jel TV-s kezdeményezés siketek és hallássérülteknek készít szórakoztató és informatív műsorokat, a Youtube-on már számos program elérhető, a vezető Liling Tamás szerint a hír- illetve a főzőcskézős műsorok a legnézettebbek. Annak érdekében pedig, hogy még népszerűbbek legyenek, a SozialMarie közönségdíjazottja egy imázsfilmet készíthetett az osztrák alapítvány segítségével.