A Jägers-történet egyébként a hamisítóbanda tagjainak elítélésével még valóban nem ért véget; jelenleg is három személy ellen folyik eljárás. Az ahleni Kunstmuseum vezetője esetében például azt vizsgálják, hogy gyanútlanul engedett-e a múzeumban letétbe helyezni egy-egy Léger-, illetve Derain-hamisítványt, s valóban nem sejtett-e semmit, amikor segített vevőt szerezni a hamisítók egyik munkájára. A milliós üzlet nyélbe ütését egy norvég gyűjtővel a rendőrség gyors közbelépése akadályozta meg.

Az újabb skandalum az Egyesült Államokban pattant ki; a hasonlóság a Jägers-üggyel több ponton is kísérteties, sőt a két történetnek közös szereplője is van. Az események nagyjából egy időben zajlottak, így a New York-i eset szenvedő alanyait még nem inthették óvatosságra a Németországban napvilágra került információk. További hasonlóság, hogy a tengerentúlon szintén a szakma több ismert szereplőjére vetül árnyék; ugyanakkor itt még ismeretlen a hamisító kiléte. Neki remélhetőleg a nyomára bukkan a rendőrség, az az állítólag Mexikóban és Svájcban élő, a nyilvánosságot kerülő gyűjtő azonban, akinek a kollekciójából a hamis képek származnak, sosem akadhat horogra – egész egyszerűen azért, mert Jägershez hasonlóan ő sem létezik. Mítoszát egy kevéssé ismert Rhode Island-i galerista, a mexikói születésű Glafira Rosales építette fel.

A történet többi szereplője talán óvatosabban járt volna el, ha tudja, hogy Rosales élettársának egy hamisítási ügy kapcsán már az 1990-es években meggyűlt a baja a spanyol rendőrséggel. Rosales a nem létező gyűjtőt az amerikai absztrakt expresszionizmus és a color field festészet híveként tüntette fel, ezen irányzatok legismertebb mesterei – így Jackson Pollock, Mark Rothko és Robert Motherwell – munkáit kínálta neves galériáknak. Legnevesebb áldozata a New York-i Knoedler&Company galéria lett, pontosabban a további nyomozások eredményétől függ, hogy valóban csak az események áldozatát kell-e látnunk az ismert, több mint 150 éves múltra visszatekintő intézményben.

Robert Motherwell: Spanyol elégia – hamisítvány

Műértő

A galériát 31 éven át – 2009-es lemondásáig – a szakmában jól ismert és megbecsült Ann Freedman vezette. Az ő váratlan lemondása még nem keltett gyanút, az viszont már sokkal inkább, hogy miután az ügy tavaly november végén kipattant, a galéria egyik napról a másikra végleg bezárt, és vezetői azóta gyakorlatilag elérhetetlenek. Most Freedman éppúgy a vizsgálatok célpontja, mint egyik munkatársa, Julian Weissman, aki egyébként Motherwell galeristájaként is dolgozott. Freedman azzal igyekszik bizonyítani jóhiszeműségét, hogy néhány éve a saját gyűjteményébe is vásárolt a hamisnak bizonyult képekből: mindhárom említett művésztől egyet-egyet.

A banánhéjat végül ebben az ügyben is egy hamisítói baki jelentette. Pierre Lagrange, az ismert hedge fund menedzser 2007-ben 17 millió fontért megvette a Knoedler galériától Jackson Pollock Cím nélkül 1950 néven ismert munkáját, amelyről egy későbbi anyagvizsgálat megállapította, hogy nem lehet az amerikai mester saját kezű műve, mivel alkotója két olyan festéket is használt, amely 60 éve még nem volt forgalomban. Lagrange most perli a galériát, amely a hirtelen bezárással igyekszik kivonni magát a tűzvonalból, miközben sajtónyilatkozatban tagad bármiféle összefüggést az eset és a piacról való pánikszerű kivonulása között.

Az ügy pikantériája, hogy a kárvallottak között van Marc Blondeau svájci műkereskedő is, aki egy hamis Motherwell-művet vett 650 ezer dollárért. Blondeau a Jägers-ügyben is felbukkant, a hamis Max Ernst- és Campendonk-képek egy része az ő közreműködésével cserélt gazdát. További csavar a történetben, hogy mielőtt Blondeau megvásárolta Motherwell festményét, azt a művész életművét gondozó Dedalus Foundation eredetinek minősítette, majd két évvel később – feltehetően miután hírét vette a készülő botránynak – álláspontját revideálva hamisnak nyilvánította. Blondeau most egyaránt perli az alapítványt és Weissmant.
Pillanatnyilag így áll a dolog, és mindenki érdeklődéssel várja, mely további ismert piaci szereplők híre kerül veszélybe. A Jägers-ügy kurta-furcsa lezárása és az enyhe ítéletek miatt csalódott szaksajtó kiemelt figyelemmel kíséri az eseményeket, és bízik abban, hogy az FBI alaposabb munkát végez majd, mint a német bűnüldözés intézményei.

De ha a fenti ügyek nem ingatták volna meg eléggé a műkereskedelembe vetett bizalmat, máris itt az újabb eset, nem kevésbé ismert nevekkel. A helyszín ezúttal Olaszország, a főszereplőket pedig eddig inkább a sport, mint a képzőművészet világából ismertük. Jonathan Zebina francia focista 2004 és 2010 között a Juventus oszlopos tagja volt, jelenleg levezetésként alsóbb osztályú csapatokban játszik. A foci mellett másik szenvedélye a festészet; jövedelmének egy részét képekbe fektette, és JZ Art Trading néven galériát alapított Milánóban. Jó érzékkel a mind népszerűbb olasz pop artra, azon belül is főként Mimmo Rotellára összpontosított, akinek árai halála óta jelentősen megemelkedtek. A kínálatba azonban, mint kiderült, idővel hamis képek is keveredtek.

Az ügyhöz a tulajdonos focistának vélhetően nincs köze, annál inkább vizsgálják az olasz hatóságok a galéria művészeti vezetője, Fabrizio Quiriti szerepét. A hamis képek forrása még nem tisztázódott egyértelműen, de szorul a hurok egy Torino környéki műkereskedő, Michelangelo Lanza nyaka körül, akit már 2005-ben kétéves börtönbüntetésre ítéltek egy hamis De Chirico-kép eladásáért. A becsapott vevők legismertebbje nagy név a Forma 1 világában: Flavio Briatore. Ő egyszerre 30 Rotella-képet vett a JZ Art Tradingtől, köztük hamisnak bizonyultakat is. Briatore egyelőre nem kételkedik ugyan Quiriti jóhiszeműségében, ám az semmiképpen sem jó jel, hogy az ügy kipattanása után a JZ Art Trading is sürgősen bezárta kapuit. A nyomozás most valamennyi érintett szerepének tisztázására kiterjed, és a hatóságok azt is vizsgálják, felróható-e mulasztás a Rotella hagyatékát gondozó alapítványnak. A szakma bízik benne, hogy újabb csontvázak már nem hullanak ki a szekrényből.

E. P.