Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Elkészült a Műértő rangsora a hazai képzőművészet és a műkereskedelem 50 legbefolyásosabb személyiségéről, az ArtReview nemzetközi művészeti magazin gyakorlata alapján.
Az ArtReview nemzetközi művészeti magazin Power 100-as listája alapján a Műértő elkészítette saját, 50-es rangsorát a hazai képzőművészet és műkereskedelem legbefolyásosabb személyiségeiről. A rangsor abszolút sorrendbe állítja a képzőművészet és a műkereskedelem világának négy legfontosabb szereplőkategóriáját: művészek, galériások és műkereskedők, múzeumigazgatók és kurátorok, műgyűjtők. Ugyanakkor a pontosan mérhető mutatók csaknem teljes hiánya miatt a rangsor nem lehet objektív, szigorú statisztikai értelemben nem minősülhet reprezentatívnak, de hosszú távon értékes kordokumentumnak bizonyulhat. A listára kerülőket titkos zsűri választotta ki, melyet 25, a Műértő szerkesztősége által felkért, a hazai képzőművészet és a műkereskedelem világát belülről ismerő szakember alkotta. Íme, a Magyar Power 50 első tíz szereplője:
1. Bencsik Barnabás, főigazgató, Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum
Kevés nagy múzeumunk egyike a Ludwig, ahol az elmúlt évben nem történt vezetőváltás, és amelyet megkíméltek a politikai viharok. A kérdés, hogy meddig – töprengenek többen a listánk összeállításában segédkezők közül, akik egy esetleges beavatkozástól az intézmény feszes, nemzetközi igényeknek megfelelő kiállítási koncepcióját és kánonalakító szerepét féltik. A múzeumot 2008 márciusa óta vezeti Bencsik Barnabás művészettörténész, aki pár hónappal később az általa alapított, a hazai és nemzetközi kortársművészet hatékony kommunikációját elősegítő ACAX-irodát is a Ludwig szervezeti rendszerébe illesztette. Bencsik Barnabás hatékonyan közreműködik a magyar művészek külföldi szereplésének előmozdításában, emellett idén részt vett a bécsi Strabag Nemzetközi Művészeti Díja nemzetközi zsűrijének munkájában, ahol Czene Márta is elnyerte a rangos elismerést.
2. Baán László, főigazgató, Szépművészeti Múzeum
Baán László számára nem indult jól az év, hiszen februárban végérvényesen búcsút kellett mondania évekig tervezett nagyszabású múzeumbővítési tervének. A hirtelen jött döntés többek közt azzal a következménnyel járt, hogy újra kellett tervezni az éves programot, mivel az előkészítés alatt álló „megakiállítások” időpontjai mozdíthatatlanok, az átalakítás idejére nem készült kiállítási naptár. „Hozott anyag” volt a Nyolcak-, saját a Múmiák- és a Nemes Marcell-tárlat. Az év második felére a kultúrpolitika áldozata kedvezményezetté lépett elő, pontosabban kormánybiztossá, aki az elkövetkező két évben meghatározhatja az 56-osok terére tervezett új múzeumnegyed koncepcióját, megkezdheti a Magyar Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum (újra)egyesítésének előkészítését. A kormánybiztosi feladatkör ellátása mellett nyilván legalább akkora kihívás lesz Baán számára a döntés után vele szemben gyakorlatilag összezáró szakma meggyőzése a szinte a teljes hazai múzeumi rendszert érintő projekt hatékonyságáról és szükségességéről.
3. Gulyás Gábor, főigazgató, Műcsarnok
A debreceni MODEM-ből látogatott és elismert kiállítóhelyet menedzselt, ám a Műcsarnok – külső szemlélő számára – váratlanul és pályázat nélkül kinevezett vezetőjeként már egy egészen másik színpadon kénytelen megfelelni a szakma – Petrányi Zsolt után – magasra tett mércéjének. Bizonyította, hogy ért a figyelemfelkeltéshez, és ahhoz is, hogy saját szerepét nem pusztán háttérben szorgoskodó intézményvezetőként, inkább egyféle kulturális „celebként” definiálja. Láthatóan két vonalon indult el: a Bizottság-kiállítással és annak zártkörűvé tett vernisszázsával fittyet hányt a kialakult kánonra, ugyanakkor a tavaszi kétnapos konferenciával, egy szakmai párbeszéd elindításával megpróbálta megkeresni az integrálódáshoz vezető utat. Most már nyilvánvaló, hogy a hivatalba lépésekor bejelentett nagyszabású projektek némelyike elmarad, de ahogy ígérte, végül olyan kiállítást rendezett, amelyik alaposan megmozgatta a közvéleményt és a művészvilágot, pró és kontra.
4. Pőcze Attila, műkereskedő, Vintage Galéria
A hazai művészvilág hierarchiáját sokatmondóan jellemzi, hogy három intézményvezető került a lista elejére, és csak a negyedik helyen jelent meg a „civil kurázsi”, vagyis az ArtReview rangsorával összehasonlítva lényegesen hátrébb. „Bejutott Bázelba” – sommázták többen a felkért értékelők közül Pőcze Attila idei teljesítményét, és bizony egy magyar galériatulajdonostól nem is kéne annál több, mint hogy bekerüljön a szcéna legbefolyásosabbjai közé. Ám tett ennél többet is. Tudjuk, hogy nem (csak) pénzkérdés a nagy nemzetközi vásárokon való részvétel, hanem sokéves nemzetközi szintű kiállítási és kurátori tevékenység, valamint a megfelelő kapcsolati háló kiépítése. Ez Pőcze Attilának, a Gromekből Vintage-ra keresztelt, 1996-ban nyílt fotógaléria tulajdonosának sikerült. 1999 óta kiállítója a Paris Photo vásárnak, ahol klasszikus és kortárs művekkel egyaránt megjelenik, és többek között ez az évtized vezetett az Art Baselre történt meghívásához.
5. Somlói Zsolt és Spengler Katalin műgyűjtők
Somlói Zsolt a Mindshare ügyvezetőjeként a hazai médiaipar legbefolyásosabbjai között is mindig a legjobb tízben kap helyet, Spengler Katalin – lapunk munkatársa – a kortársgyűjtés aktív szakírója, számos kiadvány szerkesztője, a radiocafe megszűnéséig folytatott heti műsorában pedig a hallgatókat próbálta naprakésszé tenni a honi művészvilágban. Gyűjteményükbe több kiállítás (Godot Galéria, Vízivárosi Galéria, Szombathely – Irokéz Galéria, Műcsarnok – Mecénás Napok) és a 2007-ben megjelent katalógus adhat betekintést. A nyolcvanas évek művészetétől felépített anyag mára nemzetközi művekkel egészül ki, amelyet a külföldi vásárokon kötött kapcsolatok tesznek lehetővé. Sokéves munka eredménye, hogy a külföldi galériák üzletfélnek tekintenek egy magyar gyűjteményt. Nem múlhat el FIAC, ARCO, Art Basel, Frieze, Viennafair nélkülük, több nemzetközi kiállításon és vásáron jelenlétük jelenti a magyar vonatkozást. A Somlói–Spengler-gyűjtemény talán az egyetlen a legnagyobb kortárs kollekciók között, amelyik nem rendelkezik még múzeumi háttérrel (ellentétben a Vass-, Vörösváry-, Irokéz-, Antal- és Kogart-gyűjteménnyel), legfeljebb a Ludwigban futhatunk össze néhány letétével.
6. Pados Gábor, műgyűjtő, műkereskedő, acb Galéria
Az egykori szombathelyi írószer-kereskedő ma egyike a művészeti színtér legtöbbet emlegetett szereplőinek. A közvélemény nagy része az általa (és Pajor Zsolt által) létrehozott Irokéz-gyűjtemény 2001-es műcsarnokbeli kiállítása kapcsán ismerte meg a nevét. Az anyagot 2008-ban a Magyar Nemzeti Galéria, idén – Hornyik Sándor koncepciója alapján – a debreceni MODEM is bemutatta. Ám ez még nem lenne elég egy ilyen pozícióhoz a legbefolyásosabbak között: Pados Gábor sokkal inkább a 2003-ban alapított acb Galéria idei aktivitásával hívta fel magára a véleményformálók figyelmét. Amellett hogy gyűjtőként is mértékadó szerepet tölt be a trendek alakításában, a galériájához tartozó művészek „helyzetbe hozása” példaértékű lehet a nemzetközi hírnévre és legalább magyar gyűjtőkre aspiráló műkereskedelmi vállalkozások számára. Alkotói (Société Réaliste, Tarr Hajnalka, Várnai Gyula, Barakonyi Zsombor) az elmúlt egy év alatt számos hazai és nemzetközi szereplési lehetőséggel, díjjal gazdagodhattak, a galéria saját standdal jelent meg a hongkongi kortársvásáron és a Viennafairen. Több művésze (Batykó Róbert, Kiss Róka Csaba) is várományosa volt az idén először meghirdetett Leopold Bloom-díjnak, amelyet végül – az ugyancsak acb-s – Barakonyi Zsombor vehetett át.
7. Petrányi Zsolt kurátor, osztályvezető, MNG
Ő az, akivel a kultúrpolitika idén kétszer is elbánt, ám vigaszául szolgálhat, hogy ettől a presztízse mit sem csorbult – a listán elfoglalt helye is ezt bizonyítja.
Petrányi Zsolt számára az év úgy kezdődött, hogy hiába pályázott, nem hosszabbították meg mandátumát a Műcsarnok élén. Hamar kiderült, hogy a többi pályázóval együtt fölöslegesen csuklóztatták: az államtitkár más módot talált a pozíció betöltésére. (Pályázata nyilvános, olvasható az interneten.) Néhány hónapnyi szünet után, szeptember 1-jén kinevezték az MNG Jelenkori Gyűjteményének vezetőjévé, ám hetekkel később ezt a pozícióját is zárójelbe tette egy kormányrendelet.
8. Maurer Dóra, képzőművész
Listánkon elfoglalt előkelő pozícióját Maurer Dóra egyszerre köszönheti képzőművészeti, oktatói és művészetszervezői tevékenységének. Tekintélyes nemzetközi elismerés az Isztambuli Biennálén való egyéni tárlat lehetősége, amelyre az ACAX iroda Check-In programjának köszönhetően választották ki a rendezvény kurátorai. A mainstream kiállítások közé előlépett törökországi bemutatón a művész 1970 és 1979 között készült fotó alapú és grafikai konceptuális sorozata volt látható. De ez csak az egyike Maurer idei nemzetközi szerepléseinek, amelyekre bár többnyire a szavazás lezárását követően kerül sor, hírük minden bizonnyal befolyásolta idei tevékenységének megítélését. Novemberben a Vintage Galéria jóvoltából több munkája is látható volt a Paris Photo vásáron, és jelenleg is nyitva tart a krakkói Dominik Art Project Context of Space című kortárs magyar tárlata, ahol Maurer Dóra kurátorként és kiállító művészként is közreműködik.
9. Mélyi József, műkritikus, kurátor
Mindenről megvan a véleménye, mégpedig érvelő-kifejtő és mindig figyelmet érdemlő módon, így kijár neki a tízes élboly. (Úgy tűnik, a „Power 10”-ben több vitapartnere is helyet kapott.) Szakmai és közéleti aktivitására való igényét kiválóan leképezi az AICA magyar tagozatának elnökeként betöltött funkció, és bár a döntéshozók többször mindenki értésére adták, hogy a műkritikusok szervezetét nem tekintik tárgyalópartnernek, a szakmai és a civil közvélemény számos fórumon értesülhet az AICA állásfoglalásairól. A múzeumi struktúrát érintő ügyekben is rendre megszólal, akár a saját véleményét fogalmazva meg, akár az AICA állásfoglalásait képviselve (Műcsarnok, MNG). Kiállításkritikái rendszeresen olvashatók az Élet és Irodalomban, egotripjei a Magyar Narancsban, köztéri, urbanisztikai meglátásai a Mozgó Világban. (Ez utóbbiakért idén januárban át is vehette a folyóirat műkritikai nívódíját.)
10. Csörgő Attila képzőművész
A festőként végzett, de intermédiára váltó Csörgő Attila még azt is elmondhatja magáról, hogy helyet kapott az ArtReview Power 100-as listáján, nevét a 96. helyezett, Gregor Podnar által vezetett galéria erényei között említi a folyóirat. A művészt a jelenleg Berlinben működő szlovén galériás képviseli. Csörgő Attila minden bizonnyal napjaink legjobban futtatott magyar alkotója a nemzetközi színtéren. Mobilszobrainak, optikai kísérleteinek köszönhetően helye van a kortárs médiaművészet élvonalában – ennek kifejeződése a Sydney Biennálén bemutatott Möbius-tér projektért elnyert 2008-as Nam June Paik-díj. (A díjra Peternák Miklós jelölte, aki tanáraként, majd szellemi támogatójaként, kurátorként és szerzőként is folyamatosan segíti Csörgő Attila pályáját.) Podnarral való 1998-as találkozása és az 1999-es Velencei Biennále magyar pavilonjának egyik kiállítójaként történt megmérettetése óta folyamatosan jelen van külföldön. A Ludwig Múzeumban 2009-ben megrendezett Arkhimédészi pont című tárlata tavaly Luxemburgban, idén a hamburgi Kunsthalléban volt látható.
A teljes lista és a cikk a Műértő decemberi számában olvasható.
„Nem házalok a gyűjteményemmel” - Interjú Pados Gáborral
