Huszár Klára 1919. május 29-én született a budai Krisztinavárosban. Gyermekkora színterének képeit a Krisztinavárosi madrigál című memoárjában rajzolta meg. Első, ének-zene tanári diplomáját 1942-ben szerezte a Zeneakadémián, majd 1956-ban operarendezőként is diplomázott. 1947-től 1951-ig a Magyar Rádió munkatársa, az ifjúsági osztály vezetője volt. 1956-ban a Magyar Állami Operaházhoz szerződött, ahol először segédrendezőként, majd 1971-től 1981-ig rendezőként dolgozott. Hagyományos, modern és ritkán játszott, elfeledett műveket egyaránt színpadra állított. Hiánypótló szakkönyvet írt 1970-ben az operarendezés elvi, történeti, gyakorlati kérdéseiről, kiemelkedő rendezői életművek elemzésével. Munkásságát Erkel Ferenc-díjjal (1973) és érdemes művészi (1977) címmel ismerték el. Főbb rendezései közé tartozik Pergolesi: Az úrhatnám szolgáló; Menotti: A telefon; Haydn: Aki hűtlen, pórul jár; Cimarosa: Titkos házasság; Rossini: A török Itáliában című műve.

Huszár Klára és férje, Devecseri Gábor költő nevéhez fűződött az 1960-as években kezdeményezett, majd az 70-es években kibontakozott iseumi nyári játékok sorozata. Az egykori római Borostyánkő út mellett fekvő szombathelyi Iseum, a Kárpát-medencei Ízisz kultusz fontos emléke adott helyet a nyári drámai és operaelőadásoknak, Mozart A varázsfuvola című operája mellett bemutatták Gluck Iphigenia a tauruszok földjén című művét és Devecseri Gábor költői kiegészítéseivel a csak töredékben fennmaradt Mozart-alkotást a Thamos, Egyiptom királyát.