A csütörtökön 17. alkalommal megnyíló budapesti nemzetközi könyvfesztivál díszvendége, Ámosz Oz a HVG márciusi számában olvasható interjúban új kötetéről, életéről és munkásságáról beszélt.

HVG: Hamarosan Magyarországra látogat, ahol a nemzetközi könyvfesztivál Budapest-díjával tüntetik ki. Ezzel egy időben jelenik meg új kisregénye, amely egyelőre az Élet és halál rímei munkacímet viseli. Szokatlanul cinikusan ír benne a főszereplő íróról, az őt ünneplő közönségről, illetve a műveit elemző irodalomtörténészről. Ekképp rejti el igazi érzelmeit?

Ámosz Oz.: Nem gondolom, hogy cinikus volna ez a művem. Inkább együtt érző vagyok. Lényegében minden karakterrel együtt érzek, azokkal a boldogtalan emberekkel, akik körülöttünk élnek. Az írásról, az alkotás mibenlétéről szól a könyv, arról, hogy számomra egyetlen fontos dolog létezik, s ez az írás, a professzionális írói lét fenntartása. Tanulságos, hogy a kisregényben szintén megjelenő, ismert költőt 30 év múlva teljesen elfeledték. Isten tudja, 30 év múlva lehet, hogy engem is elfelednek.

HVG: Ennél a szcenáriónál egyelőre valószínűbbnek tűnik, hogy – mint sokan várják – előbb-utóbb Nobel-díjat kap. Erre állítólag leginkább a magyarul először 2006-ban Szeretetről, sötétségről címmel megjelent önéletrajzi nagyregénye miatt van esélye, amelynek témája családja kelet-európai háttere. Jól értjük, hogy szülei Izraelben is európaiként éltek? És ön?

Á. O.: Regényem egyik központi témája valóban szüleim és nagyszüleim Európa iránti viszonzatlan szerelme. Rajongtak Európáért. Ma ez már nem ritka, ma mindenki európai akar lenni, Európához akar tartozni. Hetven évvel ezelőtt azonban egyedül a zsidók voltak európaiak. A többiek olasz, német vagy magyar hazafiak akartak lenni. A zsidók európainak tartották magukat, nyelveket beszéltek, ezért kozmopolitáknak, parazitáknak, gyökérteleneknek nevezték őket. Érdekes, hogy később a kommunisták is ezt a három jelzőt használták a zsidókra. A szüleim, akiket Európa kitaszított, a harmincas években érkeztek Jeruzsálembe, ahol egy kis Európát akartak megteremteni. De ez csak egy bizonyos fokig sikerült nekik. Ami engem illet, én ambivalens vagyok Európával kapcsolatban, és nem tartom magam európainak. Izraeli zsidó vagyok, ebben a sorrendben.

HVG: Mára nemcsak az európai identitás teremtődött meg többé-kevésbé, hanem Izrael kapcsolata is rég normalizálódott Németországgal vagy akár Magyarországgal.

Á. O.: Izrael kapcsolatai Németországgal lehetnek jók, de teljesen normálisak sohasem. A múlt árnya mindig jelen lesz. Ugyanez vonatkozik szerintem az Izrael és Magyarország közötti viszonyra is. A múlt kitörölhetetlen. Mindig emlékeznünk kell rá, de nem engedhetjük meg, hogy kontrollálja a jövőnket.

Arról, hogy Ámosz Oz miként vélekedik a Közel-Keleten kialakult helyzetről, hisz-e a béke lehetőségében, itt olvashat.