2008. november. 10. 17:22 MTI Utolsó frissítés: 2008. november. 10. 17:30 Kult

Elhunyt Miriam Makeba énekesnő, békeharcos

Hetvenhat éves korában Olaszországban hétfőre virradóra váratlanul meghalt Miriam Makeba világhírű dél-afrikai énekesnő, polgárjogi harcos.

© AP
Az apartheid elleni küzdelem jelképének tekintett énekesnő a Nápoly melletti Castel Volturnóban lépett fel azon a koncerten, amelyet a camorra által halállal fenyegetett író, Roberto Saviano melletti szolidaritásként rendeztek olasz és külföldi művészek részvételével. Makeba ezt követően lett rosszul, a helyi klinikára szállították, de életét már nem tudták megmenteni. Halálát szívroham okozta. Miriam Makeba leghíresebb felvétele az 1960-as években született Pata Pata volt.

Életének utolsó fellépésén az olaszországi Castel Volturnóban művésztársaival együtt a maffia által halálosan megfenyegetett fiatal olasz íróval, Roberto Savianóval, a Gomorra című regény szerzőjével vállalt szolidaritást.
Miriam Makeba, akit "Afrika Mamaként" tiszteltek, Johannesburgben született 1932. március 4-én. Énekesi pályafutása az 1950-es években kezdődött, de az igazi sikert akkor érte el, amikor 1959-ben az Egyesült Államokba ment, és szerepet vállalt Lionel Rogosin amerikai rendező Jöjj vissza, Afrika című apartheid-ellenes dokumentumfilmjében. Amerikai karrierjét Harry Belafonte egyengette, így váltak világhírűvé olyan, dél-afrikai motívumokra épülő dalai, mint a Pata Pata, a The Click Song vagy a Malaika. 1966-ban Grammy-díjat kapott Belafontéval közös albumáért. Közben a pretoriai fajüldöző rezsim 1963-ban megfosztotta őt dél-afrikai állampolgárságától és megtagadta tőle a hazatérés lehetőségét, miután az énekesnő az ENSZ-ben tanúskodott az apartheid-rendszer ellen. Kilenc különböző útlevele volt és tíz ország ajándékozta meg tiszteletbeli állampolgársággal.
    
Makeba számára a művészet és a szabadság melletti harcos elkötelezettség elválaszthatatlan lett. 1968-ban az Egyesült Államokban is "feketelistára" került, miután házasságot kötött Stokely Carmichael-lel, a radikális Fekete Párducok (Black Panthers) polgárjogi mozgalom vezetőjével. Innentől kezdve elsősorban Afrikában, Európában és Dél-Amerikában lépett fel. Az 1970-es évek végén Magyarországra is eljutott, a Budai Parkszínpadon lépett fel, lányával, Bongival együtt, aki 1985-ben meghalt. Ott volt az évszázad bokszmérkőzését, az 1974-es Muhammad Ali - George Foreman világbajnoki döntőt kísérő koncerten, 1987-ben pedig együtt turnézott Paul Simonnal, aki Graceland című albumát illegalitásba kényszerült dél-afrikai muzsikusokkal készítette el. Azokban az években Guinea ENSZ-küldötteként is dolgozott. 1990-ben Nelson Mandela vette rá, hogy térjen haza. Két évvel később egyik főszereplője lett az 1976-os vérbefojtott sowetói lázadásról szóló filmnek, a Sarafinának. 2000-ben ismét Grammy-díjat kapott Homeland című albumáért a "világzene" kategóriában. 2005-ben úgy döntött, világturnéra indul, amelynek során felkeresi az összes olyan országot, ahol valahol megfordult. Ennek a turnénak vasárnap este szakadt örökre vége.


hvg360 Nemes Nikolett 2025. január. 15. 14:45

Technostressz, kiégés, home office – áldjuk vagy átkozzuk a Covidot azért, amivé a munkahelyek váltak?

Az öt éve kitört járvány társadalmi, gazdasági hatásai jóval távolabb mutatnak, mint gondoltuk. A HVG új sorozatában ezt járjuk körbe különböző aspektusokból; ebben a cikkünkben arról lesz szó, hogy miként zajlott a kényszerűnek tűnő digitális átalakulás, amely nemcsak a munkaerőpiacra, a cégekre volt súlyos hatással, hanem a mentális állapotunkra is. Miért nem teljesen egyértelmű még ma sem a home office megítélése, hogyan változtak meg az elvárt vezetői és munkavállalói kompetenciák, és mi az a VUCA/BANI-világ, amelyben élünk? Szakértőket kérdeztünk.