2008. augusztus. 17. 08:20 hvg.hu Utolsó frissítés: 2008. augusztus. 17. 14:41 Kult

Vasárnap a Szigeten: tarolnak a britek, korbácsolnak a magyarok

Az idei Sziget utolsó napjának ajánlatában egymás mellett fér meg boncnoki tankönyvekből verselő brit metállegenda, neofrancia elektro világító keresztekkel és a Prodigy örökét újraelevenítő, ausztrál drum'n'bass formáció is. Az ötödik nap programja, amelyből kiderül: nemcsak az időjárástól, de a fellépő zenekaroktól is megkaphatjuk a magunkét.


Pendulum

Gyakorlatilag azt tette le az asztalra az ausztrál Pendulum, ami még a csodás női torokkal megerősített Kosheennak sem sikerült teljesen: mindenki számára ehető csomagolásba, új fúzióba forgatni a drum'n'bass műfaját és újra eladni azt: újabb és fiatalabb rétegeknek egyaránt. A csoport nemcsak a Freestylers gárdájával dolgozott már együtt, hanem két klasszikus feldolgozásával (Coldplay - Violet Hill, The Prodigy - Voodoo People) jelentős sikerekre tett szert, pedig energikus, kifejezetten jellegzetes hangzású és hangszerelésű dalaikat önmagukban sem kell félteni - kérdéses, előnyös-e a gitárokkal tűzdelt partizene számára a 16:30-as kezdés a Nagyszínpadon. (A legfrissebb hírek szerint a koncert baleset miatt elmarad, így ezt idén nem tudjuk meg.)


Heike Has The Giggles

A Sziget Budapesttel meg a sörrel egyenlő, hirdeti szégyentelenül a háromtagú olasz pop-punk trió MySpace oldalán, legalább ennyire könnyed tornacipős-bólogatós-tinédzseres, lányvokállal lágyított pop-punkjuk is, ha Jimmy Somerville-t úgy küldenék vissza a mennyből, hogy nem érhet soha szintetizátorhoz, valószínűleg ilyen zenekart csinálna. (A38 színpad, 17:00, itt érdemes tudatnunk: a YouTube torzított hangzása ezesetben kifejezetten nem adja vissza az eredetit.)


Azuma Clan

A vasárnapi repertoár egyik legínycsiklandóbb darabjának ígérkezik a Mogyoró Kornél és Fodo ütőhangszeresek által fémjelzett Azuma Clan, amelynek improvizatív etnós-fúziós zenéjét a hangszerelés és az előadási mód minden bizonnyal csak tovább fokozza. Mi szóltunk.


Babyshambles

Angol indie rockbandaként a Babyshambles önmagában nem könyvelhetne el túlságosan sok érdemet, a The Libertines-ből ismert drogproblémákkal küszködő Pete Doherty azonban számos alkalommal tett arról, hogy új bandája a hírek élén maradjon: az elmaradt vagy folyamatában meghiúsult fellépések ugyanis sokszor botrányba fulladtak. Doherty nemrégiben azt nyilatkozta, hogy a 2008-ra lefixált turnédátumok mindegyikén lesz fellépés, ezt azért tanácsos némi óvatossággal kezelni. (Nagyszínpad, 18:00)


Moke

Erős indie ízekben a vasárnap és ebből egy pillanatig sem lóg ki az amszterdami Moke. Last Chance című számukat a holland tévé használta fel az UEFA-kupa döntő szignáljaként, Hollandiában végigtarolták az összes fesztivált, miközben debütáló lemezük egy éve a slágerlisták élén ül, ráadásul a brit gitárzene ikonikus alakja, Paul Weller is a kedvencei között tartja számon a csapatot. (Wan2 Színpad, 19:30)


Amber Smith

A kilencvenes évek legjobb brit pillanatait idézi fel az Amber Smith az alsó kameraállással felvett, szenvelgően kipengetett gitárok idejéből, a shoegazer klasszikus korszakából. A négytagú magyar banda meglehetős precízióval viszi tovább az energikus, helyenként mégis cipőbámulásra késztető indie diákgitárzenék hangzását, biztos befutók azoknál, akinek mond valamit a Ride, a The Verve, vagy a Pale Saints neve. Akiknek nem, azoknak is érdemes megnézni, miért is nem érdemes megfeledkezni a jó hazai zenei utánpótlásról - az MR2 színpadán, 20:00 órától.


The Killers

21:30-as kezdettel a The Killers zárja a nagyszínpad fellépőinek sorát: az a banda, akik szégyenbeejtően brit módon tudnak zenélnek attól az apróságtól eltekintve, hogy igazából amerikaiak. Az Oasistől a Duran Duran-on keresztül az általuk fel is dolgozott Joy Division-ig számos ihletet fel lehet velük kapcsolatban hozni, a helyenként keserédesben forduló új-indie gitárzene jó lezárás lesz a magyar közönségnek, akik várhatóan meg emlékeznek az előző évek nagy slágereire. Egyúttal reménykedhetnek is: a csapat két hete New York-ban és Atlantic City-ben már új számokat is játszott a várhatóan Day and Age címmel hamarosan megjelenő nagylemezről.


Lee "Scratch" Perry feat. Adrian Sherwood

Zságer Balázs szerint:
Furcsa, hogy a világzenei színpadon (21:30) lép fel a Svájcban élő jamaikai Lee „Scrach“ Perry, aki – ahogy Széll Laci, a volt kiadónk vezetője mondaná – már akkor az elektronikus zene alapjait fektette le, amikor a Beatles még az Obladee Oblada-t játszotta. Ő csinálta az első Bob Marley-felvételeket, egy élő legenda, aki teljesen rendes őrült, super freak. Ráadásul a Szigeten Adrian Sherwood-dal lép színpadra, aki szintén a dub egyik meghatározó alakja.


Carcass

Varga Balázs, a NegativeArt főnöke szerint:
A Carcass a death-grind és goregrind húsdaráló vonal egyik (stílusalapító) alapköve, akikről pár évvel ezelőtt senki sem gondolta volna, hogy újra feltűnnek a színen. Nem tudom, hogy a stílus lett-e ismét népszerűbb, vagy a banda tagjai untak bele az ücsörgésbe, de mindenképpen nagy dolog, hogy az újraalakulós turné első körébe belekerült Budapest is. Annak idején a Heartwork című lemezük kapta a legnagyobb promóciót, de talán pont azzal a lemezzel osztották meg leginkább rajongóikat is, hiszen olyan csúfságot követtek el, hogy dallamokat pakoltak a zenéjükbe. Az ő zenei közegükben ez kb. annak felel meg, mint gót szerelésben menni a white partyra. Aztán persze a gitáros zseni Michael Amott összehozott egy olyan bandát is, ami a dallosabb death metal vonalon is élcsapat lett, hiszen ő az Arch Enemy egyik alapítója. (Hammer Színpad, 21:30)


José González

Zságer Balázs szerint: A neve ellenére svéd José González produkciójára nagyon kíváncsi vagyok. Leghíresebb száma a Heartbeats, ami abban a Sony reklámban fut, amiben több ezer színes labda pattog le a friscói domboldalon. Kevesen tudják, hogy a dal eredetijét a Knife nevű szintén svéd szintipop együttes játszotta. Ebből is látszik, hogy González komoly interpretátor: nála kiderül, hogy mennyire fontos az előadó szerepe: amit a Knife saját szerzeményként nem tudott sikerre vinni, az neki egyszál gitárral sikerült. A hangszerelés alapján akár a hatvanas évekre is asszociálhatnánk, de megszólaláskor világos, hogy friss és mai a zene. Kérdés, hogy milyen lesz élőben ez a kifinomúlt akusztikus zene. (Wan2 Színpad, 23:00.)



Justice

Zságer Balázs szerint:
Ami érdekel még, az a mostanában kissé agyon hype-olt elektronikus formáció, a francia elektró új generációjából, a Justice, ami tulajdonképpen a Daft Punk-vonalat viszi tovább, erőteljesebb tánczenei hatásokkal. Kíváncsi vagyok, hogy csak két lemezjátszó lesz-e a színen, vagy egy igazi elektronikus live act-et láthatunk majd, szintikkel, samplerek... stb. Ez a helyszínen kiderül majd, még akkor is, ha a két arc amúgy egy neonkereszttel ékesített óriás pult mögé bújik. A Party Arénában lesz, úgyhogy viszek világító rudacskákat is. (Várható kezdés: éjfél.)


eat me!

Urban groove, pop és dance között úszik valahol a Kozma Orsival dúsított eat me!, akiket itthon már joggal hasonlítottak Mobyhoz és a Chemical Brothershez egyaránt. Fúziójukat már csak azért is érdemes elkapni, mert két új számmal is készülnek, valamint egyfajta betekintést is adnak a megjelenés előtt álló új albumba. (Cokxpon Színpad, 01:00)


Esclin Syndo

Björki klasszikus hatásokban, a bristoli trip-hop mélyén és Berger Dalma vokáljaival jegyzett mélabú elektronika metszetében gyökerezik valahol a hazai Esclin Syndo. A pécsi csapat hazai tehetségkutatón keresztül jutott nemzetközi dobogóra, volt is mit felmutatniuk. New-wave, trip-hop, ipari hatásokat is felmutató zenéjük pedig megfelelő zárópont lehet a 2008-as Szigetre, csak az a lényeg: legyen dúr az utolsó összhangzat, maradjon remény a mosolyra a koncert végén. (A38 Színpad, 02:00)