Sándorfi Istvántól 2008. január 2-án Párizsban vesznek végső búcsút, majd - utolsó kívánságának megfelelően - hamvait Magyarországra hozzák, és helyezik végső nyugalomra.

Sándorfi István 1948-ban született Budapesten, családjával az 1956-os forradalom leverése után elhagyta az országot. A mérnök apa rövid németországi tartózkodás után Párizsban kapott munkát, ezért az egész család Franciaországba költözött.

A művész első magyar vonatkozású kiállítása 2001-ben volt a párizsi magyar intézetben, ahol Makláry Kálmán szervezte a tárlatát. 2006-ban Budapesten pontosan 50 évvel azután, hogy Sándorfinak el kellett hagynia az országot, az Erdész és Makláry Galériában nyílt kiállítás munkáiból. Ezen a tárlaton figyelt fel rá a debreceni MODEM igazgatója, így a barát, Makláry Kálmán közreműködésével 2007. április 13-tól június elejéig Sándorfi mintegy 50 alkotásának bemutatásával rendezték meg első magyarországi életmű-kiállítását a cívis városban.

A festőművész a megnyitón nem tudott részt venni, mert napokkal előtte derült fény betegségére. A megnyitó napján megoperálták Párizsban, majd május elején személyesen utazott kiállítására Debrecenbe.

Sándorfi Istvánnak 1966-ban volt az első kiállítása tollrajzokból a párizsi Galerie des Jeunes-ben, majd hosszú ideig önarcképeket festett, mondván, hogy így a modell mindig kéznél van.

Az igazi sikert a Párizs Város Modern Művészeti Múzeumában 1973-ban megrendezett tárlat hozta el Sándorfinak. Ezután nagyhírű párizsi galériák is bemutatták alkotásait, majd Németország, Belgium és Svájc következett.

A 90-es évek közepétől meghódította az Egyesült Államokat is női aktjaival és csendéleteivel. A reneszánsz nagy mestereit idézték az emberi testről és a körülötte levő drapériákról készült festményei.

Sándorfi Istvánt a műkritikusok gyakran sorolták a hiperrealista festők közé, bár ő nem sorolta magát közéjük. Az aprólékos gonddal és bravúros technikai tudással megfestett képein valami mindig "hibádzott", egyes részletek - egy-egy szándékosan elmázolt kéz, elmosódó lábfej - megtörték a mű egyébként tökéletesen fotószerű hatását.