Eugene Hütz akcióban © Stiller Ákos

Párás, fülledt volt a péntek délután, amikor fél ötkor a Nagyszínpadra lépett a bájosan elmebeteg Eugene Hütz és utazó cirkuszt idéző brigádja a Gogol Bordello. Bár többen kifogásolták, hogy miért ilyen korai időpontra került a tavalyi fesztivál egyik legnagyobbat durrantó felfedezettje, a csapat így is alaposan megmozgatta a szellősen álldogáló közönséget. Hütz rikoltozott, ugrált és fel-le rohangált a koncert során, s alighanem kijelenthető, hogy hozta azt a minőséget, amiért tavaly a szívébe zárta őt és csapatát a Sziget közönsége.

Laurent Garnier fellépése helyett a hazai ízeket előnyben részesítve inkább az Irie Maffia koncertjét választottuk a Wan2 sátorban, ezt utólag nem bántuk meg, bár az MC Busa, MC Sena, Columbo és MC Kemon által fémjelzett csapat katonásan rövidre fogta az előadást. A minőségre nincs panasz, amit előadtak, az hibátlan volt, ám még alighanem sokan elhallgatták volna a pergő ritmusokat. Ezt azonban valószínűleg inkább a szoros időbeosztás számlájára lehet írni.

Pink karmesteri pálcája © Stiller Ákos

Egy kis pihenő következett, többen aggodalmaskodva figyelték a horizonton ólálkodó felhőket, miközben a Nagyszínpadon gyorsan felhúzták Pink showjának díszleteit. Az Alecia Moore polgári nevű énekesnő erős háttértámogatással – vokalisták, session-zenészek – felfegyverkezve kezdte meg a koncertet. Az énekesnő – bár helyenként érződött a besegítő vokalisták jelenléte – energiája és kedvessége kellemessé és szórakoztatóvá tette a slágeres pop-rock nótákat. A csúcspont talán a 4 Non Blondes nevű formáció feldolgozása, a What’s Up című dal volt, amelyet szinte a teljes hallgatóság együtt énekelt Pinkkel. A közönségből valaki egy fehér játékmackót hajított a színpadra, amelyen gyanús eredetű foltok látszottak, az énekesnő szerint, mintha valaki vécépapírnak használta volna, de reméljük, hogy csupán sárról volt szó valójában.

A Dévényi-hasonmás © Stiller Ákos

Az amerikai énekesnő után a brit Madness következett, akik – ajánlónk szerint – már csak viccből zenélnek, s élvezik. Helytálló meglátásnak bizonyult, a britek a fesztivál eddigi egyik legjobb koncertjét produkálták, nagyon szerethető, élvezetes előadásmóddal. Külön érdekesség volt az énekes, aki helyenként a megtévesztésig hasonlított a pályát tévesztett Dévényi Tiborra, mint azt fotónk is tanúsítja.

Ezalatt befutott a Világzenei színpadhoz kiküldött egységeink jelentése is a rai zene Ozzy Osbourne-jának, Rachid Tahának az előadásáról, amelyen idén inkább a folk-elemek domináltak a korábbi elektronikus blokkok helyett, ez azonban nem befolyásolta a koncert színvonalát, amely idén is alaposan megmozgatta a közönséget.

A két nagy színpad zárása után egy kis pihenő következett néhány koktél formájában, illetve egy kis energiafeltöltés a nemzetközi konyhák mellett, s ezután visszatértünk a Wan2 sátorba, ahol a Cassius folytatta az este fordulatszámának fokozását. A hetes buszt idéző tömeg megkapta amit akart, egy parádés előadás formájában. Ezúton is tiszteltetünket fejezzük ki a dobos felé, akinek a teljesítményét egy olimpikon is megirigyelhetné.

HVG Fotóblog

Nézegessen további fotókat a 2007-es Sziget fesztiválról a HVG Fotóblogján! Tovább>>

Ezután érkezett az este végét sejtető zivatar. A heves esőzés elől a többség igyekezett fedett helyre menekülni, sokan azonban tudomást sem véve az ítéletidőről, a sáros úton állva kortyolgatták a sörüket. Hamarosan leleményes csapatok tűntek fel a Sziget útjain, akik egy-egy négylábú sörsátrat egy 10-15 fős csoport feje fölé emelve közlekedtek zavartalanul.

Az eső egyre kíméletlenebbül szakadt, s egy-két robbanásszerű dörgés is jelezte, hogy az égiek ennyi mulatozást engedélyeztek mára, ezért egy nagy levegővétel után sietősen a kijárat felé kezdtünk igyekezni. A harmadik-negyedik lépés után már gyakorlatilag egy zuhanyzás eredményét éreztük magunkon, s a K-hídon átérve egy négyzetcentiméter száraz felület sem maradt senkin. Így zárult az idei Sziget harmadik napja, amely a viharos befejezés ellenére pozitív élményekkel ért véget.