Noha a Művészetek Völgyét rendszeresen segélykiáltások előzik meg a sajtóban, idén a szervezők úgy döntöttek, a pénzhiány ellenére sem fordulnak a médiához. Aztán mégse tartották magukat az ígérethez.

Nem jött össze a kellő pénz, hogy elindítsák a szervezést; így a fesztivált megelőző hetekben kénytelenek voltak felemelni a szavukat - magyarázza a hvg.hu-nak Hegedűs Miklósné, a fesztivál gazdasági igazgatója. Ekkor még úgy állt a dolog, hogy nem lesz pénz a rendezvényre, az utolsó pillanatban azonban nettó 13 millió forint szponzori pénz érkezett a számlájukra.

Mi marad helyben?

Horváth Jenő, Kapolcs polgármestere elmondta: a falunak a közterületek bérbeadásából (200-400 forint/négyzetméter/nap), illetve a vendéglátó- és kereskedelmi egységek által fizetett iparűzési adóból (1000 forint/nap) van bevétele. Így a rendezvény után egyrészt csend és nyugalom, másrészt – csupán - 3-4 millió forint marad a településen. A polgármester szerint a Völgy, bár a kultúrába invesztált pénz megmozgatja a gazdaságot is, nem feltétlenül gazdasági előny számukra, de megjelenése óta egy határozott szemléletváltás jellemzi a helyieket. Vannak, akik az idegenforgalomra alapozva magánvállalkozásba kezdtek, szoba-, illetve sátorhelyek kiadásával jutnak bevételhez, mert „a helyi ember megtanulta nem csak kapával és kaszával megkeresni a pénzt”, hanem hasznot kovácsolni a lehetőségekből is. Kiderült azonban, Kapolcs még igen jól jár anyagilag, hiszen Monostorapáti polgármestere, Hárshegyi József arról számolt be, hogy az önkormányzat részére befolyt összeg – az előző évek tapasztalata szerint – nem éri el az 1 millió forintot. Nem kell tehát sokat gondolkodni, hogy mire költsék a pénzt, nincs mód nagyobb beruházásokra, marad például a helyi iskola újítgatása, karbantartása.

Ez persze csak töredéke a szervezéshez szükséges összegnek, hisz egy ilyen volumenű rendezvény költségei ennél jóval magasabbra rúgnak. Mint azt Márta István, a fesztivál fő szervezője nyilatkozta, az idei Művészetek Völgyének mérlege nullszaldót mutat; Hegedűsné szerint azonban messze még az a kerek nulla.

A már elérhető adatok szerint messze nem adtak el annyi jegyet a fesztiválra, mint amennyi látogatóval számoltak; igen jelentős a különbség a 200 ezer fős nézősereg és a 15 ezer darab eladott napijegy között. A heti - és hétvégi jegyek pedig alig keltették fel a látogatók érdeklődését. Még akkor is jelentős a szakadék a két adat között, ha a szervezők szétosztottak 10-12 ezer tiszteletjegyet, a fellépőknek természetesen járt az ingyenes belépő és a helyiek (kb. 3 ezer fő) is ingyenesen látogathatták a programokat.

A Művészetek Völgye tehát sokak számára ingyenes szórakozási lehetőség. És ez az állítás nem feltétlenül csak azokra igaz, akik a belépő nélküli programokat látogatják.
A gazdasági igazgató elmondta: a tapasztalatok szerint sokan időzítik a Völgy idejére nyári szabadságukat s jegy nélkül, az ingyenes lehetőséget kihasználva szereznek kellemes kikapcsolódást maguknak.

Az egyik kereskedelmi rádióban a fesztivált megelőző napokban Gerendai Károly, a Sziget főszervezője és Márta István beszélgettek a finanszírozás gondjairól. Gerendai finoman megemlítette, hogy a nézők tömegei talán nagyobb részt vállalhatnának a Művészetek Völgye finanszírozásából. Vagyis jegyeket kellene vetetni velük és ellenőrizni kellene, meg is vették-e. Márta István inkább a támogatásokra, a szponzori pénzekre és a pályázatokon elnyert összegekre hagyatkozna – derült ki a beszélgetésből – s kissé ironikusan tartotta el magától a felvetést: a Szigeten megszokotthoz hasonló ellenőrzési rendszer kellene. Szerinte ez megoldhatatlan, hiszen öt falut nem lehet „lezárni”, nem vezethető be szigorúbb ellenőrzés.

A jegyellenőrzésről Hegedűs Miklósné a hvg.hu-nak hasonlóképpen nyilatkozott: búza- és kukoricaföldeket nem lehet bekeríteni; az pedig, hogy biztonsági embereket fogadjanak, túl sokba kerülne.

Márpedig a jegybevétel sokat jelenthetne. Az idei, még mindig aránytalanul kevés eladott jegyből származó bevétel duplája a tavalyinak. Ezt a szervezők egyrészt a jegyvásárlási fegyelemmel, másrészt pedig azzal indokolják, hogy az idei évtől 6 éves kor fölött – elvileg – kötelezővé tették a belépő megváltását.

A fesztivál anyagi forrásait állami, illetve „saját” finanszírozással biztosítják. Idén az állami támogatás csökkent a tavalyihoz képest, a 173 millió forintos költségvetés 50 százalékát tette ki. A pályázati pénzekhez azonban utófinanszírozás útján juthatnak hozzá - vagyis amikor az utolsó számlát is kiállították - s ezek leghamarabb 2006 tavaszára futhatnak be. A fesztivál szervezői értetlenül fogadták, hogy idén kevesebb támogatás jutott a fesztiválra, hiszen a 2003-as adatok szerint direkt módon többet hozott az államnak a Művészetek Völgye, mint amennyit ráköltött. De hát – fűzhetné hozzá a kívülálló szemlélő – a Völgy nem állami vállalkozás.

A Völgyben jelenleg a kifizetések kétharmadánál tartanak, sok számla még be sem érkezett. A kiadásokat egyébként a produkciós és a dologi költségek határozzák meg; melyek megoszlása idén 40-60 százalékos. A fellépők ugyanis még vállalják a szereplést két-három évvel ezelőtti tarifákért, az üzemeléssel kapcsolatos költségek azonban emelkednek.

Arra a kérdésre, hogy hogyan képzelik a jövőt, Hegedűsné elmondta: a következő években egyre inkább függetlenedni szeretnének az államtól, hogy gördülékenyebben folyhasson a szervezés; a végső cél pedig egyértelműen az, hogy a saját lábukra álljanak. A bevételeket a jegyárak emelésével növelhetnék – ezt azonban nem tervezik -, inkább a finanszírozás és a struktúra átalakítását tűzik ki célul.

Mivel a fesztivált nem saját tulajdonú területen rendezik, a vásározóktól a szervezők nem szednek, nem szedhetnek pénzt az ottlétért. A függetlenedéshez szükséges saját anyagi források bővítése érdekében a tervek között szerepel az is, hogy utazási irodákon keresztül külföldön hirdetnék a Művészetek Völgyét, ugyanis egyre több a határon kívüli érdeklődő is, bár a Magyar Turizmus Rt. egyelőre nem fordít gondot erre a lehetőségre.

A struktúra átszervezésének irányáról Hegedűsné azt mondta, szeretnék elérni, hogy az öt falu – Kapolcs, Vigántpetend, Taliándörögd, Pula és Monostorapáti – kulturális centrum legyen és ne csak ilyen rövid időre szolgáljon látnivalóval. A bevételi források növelésének igen hatékony módja lenne, hogy a szponzorok megjelenését engedélyezzék a Völgyben. Most ugyanis még nem lehetett reklámokat elhelyezni, amit azzal indokolnak, hogy nem szeretnék, ha a hirdetések gyengítenék a kultúra dominanciáját. A gazdasági igazgató azonban úgy véli, hogy ha tényleg a saját lábukra szeretnének állni, felül kell vizsgálniuk ezzel kapcsolatos politikájukat.