A múlt század derekán a gyerekirodalom marginalizáltságának köszönhette virágzását, hisz a publikálástól eltiltott költőink-íróink számára az egyetlen lehetőség a megszólalásra a gyerekirodalom volt. Így születettek Nemes Nagy Ágnes káprázatos gyerekversei, így Pilinszky verses meséi, s ennek köszönheti létét maga Vackor is…

Az ötvenes-hatvanas években a magyar irodalom valószínűtlen mennyiségben és minőségben ontotta magából a szebbnél szebb gyerekirodalmi köteteket. A Reich Károly illusztrálta Móra kötet, a Sétálni megy Panka például nem kevesebb, mint 30 ezer példányban jelent meg 1960-ban a Móra Kiadónál, Karinthy: Tanár Úr kérem-jének gyerekváltozata 35.100 példányban jelent meg 1964-ben, de a Hincz Gyula illusztrálta évszám megjelölés nélkül megjelent Weöres Sándor kötet, a Bóbita is mai szemmel nézve elképesztő példányszámban került a boltokba, jelesül 15 ezer példányban. A legnagyobbak írtak a gyereknek, s a legnagyobbak illusztrálták a könyveket. Így született a Reich Károly, Hincz Gyula, Würtz Ádám, Róna Emy, Kass János nevével fémjelzett iskola, az a különös könyvillusztrációs műhely, melynek tagjai külön-külön alkottak, ám mindegyikük hivatásának tekintette a minőségi könyv alkotását.

Ez a műhely olykor segítette olyan ma már kevés jóval kecsegtető sikerművek létrehozását, mint például Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje. A könyvet Róna Emy illusztrálta, s az a hír járta Fazekas könyvéről, hogy valójában Kormos István verselte meg, s ez a gáláns tette segítette később Kormost ahhoz, hogy publikálhasson. Ha összevetjük az Öreg nénét Fazekas többi versével, például a Rákosi Mátyás 60. születésnapját köszöntő vékonyka gyerekkönyv szerencsétlen rigmusaival, akkor hajlamosak vagyunk elhinni a pletykát, mert valóban sokkal légiesebbek Öreg néne strófái, mint például ezek a nyögvenyelős sorok: „Hazamentek a gyerekek, / Fehér ágyban szenderegnek, / Mosolyognak, azt álmodják, / Hogy Rákosi kezét fogják.” S ha hozzávesszük, hogy ennek a könyvnek a létrehozása szorgalmi feladat volt, senki nem kötelezte Fazekast ennek a rémisztő, szülő- és gyerekborzasztó műnek a világra hozatalára, akkor minden empátiánk elfogy, s képtelenek leszünk a Fazekas-oevre további védelmezésére.

Hihetetlen pezsgésben van a jelen gyerekirodalma, de a helyzet mégsem rózsás. Egyrészt persze reményt keltő, hogy a kortárs magyar irodalom legjobbjai állnak elő gyerekkönyvekkel, elég ha csak Darvasi László: Trapitijét, Szijj Ferenc: Szuromberek királyfiját, Tóth Krisztina: Londoni mackóit vagy Varró Dániel: Maszat-hegyét említjük. De másrészt a klasszikus gyerekirodalom képtelen köpenyeget kénytelen ölteni magára. Kormos István Vackorját hiába is keresnénk a jól megszokott Reich Károly-megálmodta lapokkal. Az Osiris Kiadó ugyanis sokallta Reich jogdíját, s igen nagyfokú érzéketlenségről tanúskodva átrajzoltatta szeretett loncsos-lompos-és-bozontos mackónk kalandjait Keresztes Dórával. De ugyanígy jártak a Pincérfrakk utcai cicák, Kormos másik remeke, ők Faltisz Alexandra köntösében járulnak most elénk. Dugó Dani szintén át lett rajzolva. Róna Emy jogát se sikerült úgy látszik a Cicerónak jó áron beszereznie. Janosch könyv alig van a könyvpiacon, hiszen a Németországban igen-igen olvasott gyerekszerző könyvei szenzációs rajzokkal van tele, s így a kiadás igen drága. (Összesen két Janosch könyvet adtak eddig ki. Az egyik, a Papa, most mackó vagy! még 1986-ban jelent meg a Móránál, a másik, a Kistigris és Kismackó tavaly került a boltokba szintén a Móra Kiadó gondozásában.) Még szerencse, hogy Swen Nordquist, a másik gyerekkönyvbeli képteremtő-mester kiadását a General Press felkarolta, s nem adja ki Pettson kalandjait valami dilettáns rajzoló illusztrációival. Igaz, ez elég nehéz vállalkozás lenne, hisz Nordquist egy személyben a könyvei szerzője és illusztrátora is.

Fájdalmas ugyan a nagy művek tapintatlan átrajzolása, de azt meg kell jegyeznünk, hogy ezek a könyvek nem a legrosszabb illusztrátorok kezébe kerültek. De mi történt a népköltészetünkkel, a mondókáinkkal? Füzesi Zsuzsa és Radvány Zsuzsa kezének nyomait viselik magukon a magyar gyerekköltészet válogatásai. S szinte reményünk sincs, hogy ezeket a könyveket kiadják majd más illusztrációkkal is. A történet annyiban is szomorú, mert nincs hiány jó illusztrátorban. Réber Lászlónak, Pintér Józsefnek, Roskó Gábornak, Békés Rozinak vagy Bukovics Andreának teljességgel eltérő a képi világa, de akármelyiküket nagy örömmel látnánk ilyen válogatások díszítőjeként. Ám úgy látszik, a jelen nem az illusztrátoroknak kedvez. Anyagi okok miatt vagy képtelen könyvekkel kell megörvendeztetnünk az ifjabb korosztályt, vagy ízléstelenül agyondíszítettel.