A tekintélyes szakemberekből álló művészeti tanács tagjai által az interneten is közzétett, szűkszavú levélben az áll: a tanács nyolc tagja szerint "szakmai tevékenységük nem biztosított". Tóth Tamás, a Kogart kuratóriumának elnöke a hvg.hu-nak nem kívánt mást mondani, mint hogy a háttérben szerinte az a nézetkülönbség áll, hogy az alapító Kovács Gábor nézeteihez közel álló kuratórium „nem a szűk szakmához, hanem a széles közönséghez” kíván fordulni, „törekedve a kortárs művészek műfaji és nemzedéki sokszínűségének bemutatására”.

A művészeti tanácsra bízták a "mission statement", vagyis az alapítvány művészeti programjának megírását, a gyűjteményfejlesztés és a támogatói tevékenység kidolgozását. Valamint a művészeti tanács alkotott koncepciót a nyitókiállításra. A Határtalanul / No Limits című, az uniós csatlakozás apropóján elgondolt kiállításra meghívásos pályázatot írt ki a magyar művészek részére, a külföldieket pedig felkérték. A meghívott magyarok között rangos nevek kaptak helyet. A Kis Varsó csoport, Lakner Antal, Bukta Imre, Csörgő Attila többek között a Velencei Biennálé magyar pavilonjában is szerepeltek már. A névsorban találjuk a nemzetközi szinten e pillanatban legmagasabban jegyzett kortárs magyar művészt, Waliczky Tamást, a Londonban élő Kicsiny Balázst, illetve a kereskedelmi színtéren sem ismeretlen Németh Hajnalt és Gerber Pált is. A művészeti tanács végül nem minden meghívott pályázatát fogadta el, négyen kaptak felkérést a részvételre.

Az alapító és a kuratórium elnöke azonban közölte a művészeti tanács tagjaival, koncepciójuk "egyetlen elemét sem tudják elfogadni". Különös, hogy úgy hírlik, ezek után mégis többeket fel akarnak kérni az elutasított koncepcióban szereplő művészek közül.

A lemondás után új művészeti tanácsadók segítik majd a Kogart munkáját, továbbá számítanak a kuratóriumi tag Hegyi Lórándra, a Saint-Étienne-i kortárs művészeti múzeum igazgatójára is. A Kogart abban az Andrássy úti épületben működik majd, ahol egykor az FMK (Fiatal Művészek Klubja) volt, az éttermet is magában foglaló kiállítóhely próbaüzem után áprilisban nyit.

Látszólag tehát minden megy tovább. Aki a pénzt adja, dönt, és természetesen joga van meghatározni, kikkel dolgozik. Az azonban mégis jelzésértékű, hogy egy, a kortárs művészeti színtér szereplői között elismert szakemberekből álló testület - amelyet egy a művészeti színtéren végzett közvélemény-kutatás alapján állítottak össze - úgy látja, munkájának szakmai függetlensége nem biztosított.

Nem arról van-e szó, hogy az alapítványtevők nem ilyen lovat akartak, illetve nem döntötték el pontosan, milyen lovat akarnak? A művészeti tanács közleménye szerint "a [kuratóriumi tagok a] megfogalmazottakkal ellentétben saját elképzeléseiket kívánják érvényesíteni az intézmény kiállítás-politikájában - beleértve a bemutatandó művészek nemzeti, műfaji, és generációbeli arányait is -, és az általuk tételezett célközönség elvárásait helyezik szembe a számukra a Tanács preferenciáiban megjelenő, úgymond 'progresszió'-val".

Kár volna, ha a progresszió és a nyitottság a "széles közönségre" kibékíthetetlenül állnának szemben egymással. Itt lett volna a pillanat arra, hogy a legprogresszívebb művészet a tehetős támogatói kör segítségével a legszélesebb közönséghez is eljusson. Sem a művészetnek, sem a gyűjtői, mecénási körnek nem volna jó, ha nem adódna újabb ilyen pillanat.