A Szegedi Törvényszék az Európai Bíróságához fordult, miután a Spar Magyarország a szegedi bíróságon próbálta elérni, hogy semmisítsék meg az azóta már véget ért árstop állítólagos be nem tartása miatt a hatóság ellenük kiszabott büntetését.

2022 februárjában a Covid-járvány alatti infláció idején Magyarország kormányrendeletben szabályozta hat alapvető élelmiszer (cukor, búzaliszt, napraforgóolaj, sertéshús és baromfi, valamint tej) forgalmazását. 2022 novemberétől az ukrajnai háborúra hivatkozva a rendeletet módosították, és további két termékkel egészítették ki a listát, nevezetesen a tojással és a burgonyával.

hvg.hu

A kormány árstopja 2022. február 1-jétöl eredetileg 3 hónapig lett volna hatályban, azonban folyamatos hosszabbítások miatt 2023. július 31-ig érvényben volt. A rendelet azonban nemcsak hatósági árat, hanem mennyiségi árusítási kötelezettséget is előírt, amit a korábbi árusítási átlagmennyiségek alapján határoztak meg.

A magyar hatóságok pedig azért meszelték el a Spart, mert szerintük az egyik vidéki üzletükben – bár az átlagos napi mennyiséget árusította és a fogyasztók hozzájutottak az árstopos termékekhez, viszont – öt termékre nem tartotta be a raktárra előírt mennyiséget.

A raktározási készletmennyiségre vonatkozó kitétel miatt az Alkotmánybíróság előtt normakontroll eljárás is folyamatban van. Az erre vonatkozó árstop-szabálymódosítást ugyanis 2022. november 9-én az esti órákban hirdették ki a Magyar Közlönyben és 2022. november 10. napja első másodpercében már hatályba is lépett, így annak betartására a kiskereskedőknek nem volt kellő felkészülési idejük.

Az alkotmánybírósági eljárás azonban a Spar büntetését közvetlenül nem érinti, mert az üzletlánc vidéki boltját csak 2023. február 1-jén vizsgálta a hatóság, és ez volt a hivatalos oka, hogy 2023. májusában bírságot szabtak ki rájuk. Az osztrák tulajdonú kiskerlánc ennek ellenére is kormányzati vegzálásnak érzi a büntetést, különösen azért, mert a vevők végig vásárolhattak az árstopos termékekből, azok nem fogytak el. A korábbi időszak átlaga alapján előírt raktározási mennyiség viszont feltehetően csak rájuk rohadt volna – állítják. A Spar emiatt 2023. szeptember 6-án a szegedi bírósághoz fordult, hogy semmisítse meg a hatóság (a Bács-Kiskun megyei kormányhivatal) határozatát.

A szegedi bíróság viszont előzetes döntéshozatalra az Európai Bíróság elé vitte az ügyet, mivel kétségei merültek fel, hogy a kormányrendelet nem ütközik-e az uniós versenyjogi rendelkezésekkel, jelesül a mezőgazdasági termékpiacok közös szervezésének, azaz a nyitott piacuk létrehozásáról szóló 1308/2013/EU-rendelettel, és különösen a mezőgazdasági termékek eladási árainak a szabad verseny alapján történő szabad meghatározásának elvével.

A bíróság konkrétan azzal a kérdéssel fordult az unió bíróságához, hogy ellentétes-e az uniós joggal az a nemzeti intézkedés, amely

• a mezőgazdasági termékekre rögzített hatósági ár mellett mennyiségi árusítási kötelezettséget vezet be a kereskedőnek, amelynek mértéke nem a napi forgalomhoz, hanem ettől függetlenül, egy megelőző időszakban rögzített, átlagos raktárkészlet mennyiségéhez igazodik?
• akkor is kötelező jelleggel bírság kiszabását írja elő, ha a kereskedő az ellenőrzés napján a termékekből a bázisévben rögzített, a kereskedőnél kialakult átlagos napi mennyiséget árusítja és a fogyasztók hozzájutnak az érintett termékhez?

A kérdés tehát az, hogy a rögzített hatósági ár melletti kötelező mennyiségi árusítási kötelezettség sérti-e az uniós versenyviszonyokat. Hiszen, miután például a szállítási költségek – amelyek az intézkedések bevezetése után jelentősen megnövekedtek – import esetében jellemzően magasabbak, így az importált termékek esetében a kereskedő vesztesége is nagyobb, ami arra készteti, hogy ne importból szerezze be a hatósági áras termékeket, hanem belföldi beszállítótól.

Emellett a fogyasztói keresletet nem a raktárkészlet, hanem a fogyasztó tényleges vásárlása mutatja meg, így pedig indokolatlanul gazdaságtalan cél az átlagos készletmennyiség rendelkezésére tartására kötelezni a kereskedőt, miközben a fogyasztói igényeket kielégíti. Ezen utóbbi célt szolgálta az átlagos napi mennyiség előírása – indokolta egyebek mellett ezzel is az unió bíróságához intézett kérdéseit a szegedi bíróság. Az ügyben holnap, azaz csütörtök reggel születik ítélet.

Noha az árstop már a múlté, a vegzálás maradt

Bár a hatósági ármeghatározási intézkedések mára már nem érvényesek, Nagy Márton vezette Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) továbbra sem akar lemondani az árszabályozásról: az alapvető élelmiszerek hatósági árazása tavaly július 31-i, majd a kötelező akciózás idén július 1-jei megszüntetése után a tárca a fenyegetés, a zsarolás és a hatósági vegzálás eszköztárához nyúlt, ehhez pedig a Gazdasági Versenyhivatalt (GVH) használja – írtuk meg részletesen korábbi cikkünkben.

A panaszeljárásban a GVH azt vizsgálja, hogy a kötelező akciózásban korábban érintett kereskedelmi vállalkozások nem hajtottak-e végre „túlzó” áremeléseket. A panaszeljárásnak konkrét, a kereskedőket érintő következménye nem lehet, a hatóság csak arról dönt, hogy indítson-e versenyfelügyeleti eljárást, piacelemzést vagy ágazati vizsgálatot. Ugyanakkor már ez is épp elég lehet egyes kiskereskedők megfélemlítésére.

Kérdés, hogy egyáltalán mit követhetnének el a kereskedők azzal, ha valamit „túl drágán” adnak. Ha ugyanis a piacon valódi verseny van, azaz az adott szereplő nincs monopolhelyzetben vagy erőfölényben, ez biztosan nem kifogásolható.

Éppenséggel pont az lenne jogszabályellenes, ha valamit túlságosan olcsón – azaz a beszerzési ár alatt – értékesítenének. Ezt a szabályt a kormány az árstop és a kötelező akciózás termékköreire felfüggesztette. Az akciózás megszüntetésével viszont újra életbe lépett a tilalom, így egyes termékeknél a kereskedők jogilag is rákényszerültek a drágításra.

Az egyetlen elképzelhető jogsértés, amit a GVH feltárhatna, az volna, ha a kiskereskedők árkartelleztek volna. Ilyesmit azonban nehéz elképzelni, hiszen irracionális kockázatvállalás lenne a kereskedők részéről, ha éppen a liszt vagy a cukor árával kartelleznének. Ezek ugyanis olyan tömegtermékek, amelyeken még „pofátlan” árrésekkel se lehet sokat keresni.

Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter tarsolyában ott vannak még azonban a különadók is, melyek keményebb eszköznek bizonyultak. Bár a miniszter július közepén bejelentette, hogy 2025. január 1-ével a kormány kivezeti a légitársaságok 2022-ben bevezetett „extraprofit” adóját, ami nem is csoda azok után, hogy a kormány kapun belül került a Budapest Airportban, és kiemelt cél lett az utasszám növelése, később pedig azt is közölte, hogy a távközlési és a gyógyszergyártói különadót is kivezeti a kormány jövő januártól. Úgy tűnik azonban, hogy 2025-re is maradnak viszont a nagy pénzt, az előzők tízszeresét hozó különadók: a bankok, az energiaszektor és a kiskereskedelem különadója, holott ezeket is ki kellene vezetni, hisz a kormány vállalta az EU felé a Helyreállítási Alap (RRF) forrásaihoz való hozzáférésért cserébe.

Sőt, a bankok újabb megsarcolásába kezdett a kormány: emeli a tranzakciós illetéket és új, devizaváltási illetéket vezet be, ami az elengedett adók miatt keletkező kiesést bőven pótolni fogja.